Két hónap elteltével újabb Indóházzal jelentkezünk: megjelent a XXI. évfolyam harmadik, június–júliusi száma

T. H. F.   ·   2025.06.04. 12:30
indohaz2025junjul_cimlap

A címlapot megérdemelten kapta meg Simon Zsolt a 1535-ös Vikingről készült felvétele, fotóriporterünk az első napokban kísérte nyomon az északi harcosok északi parti színrelépését.

Bár egyre több a kétségem, hogy hiábavaló felhívni a figyelmet a magazinra – mostanában sorra érkeznek a levelek, amelyekben olvasóink arra panaszkodnak, csak rendkívül hossza utánjárást követően tudták megvenni a friss lapszámot (jelentése: már nincsenek újságárusok), de legalább a tartalom pótolta őket a fáradozásért (megérte) –, azért maradok a hagyományoknál.

Nagyvasút. A vasút jelenének rendületlen dokumentálói, a vasútfotósok ezúttal is kitettek magukért, a Hírek/életképek rovatot a bőség zavara jellemezte, köszönöm. Huszonöt éve, hogy a 25-ös vasútvonal Zalalövő–Bajánsenye szakaszán elkészült a nagyrákosi völgyhíd. Szerzőnk, Becze János annak idején a Hídépítő Zrt. műszaki osztályának munkatársaként részt vett a viadukt tervezésében, most pedig az Indóház hasábjain mutatja be az olvasóknak a műtárgy műszaki tartalmát és a kivitelezés menetét.

A maga nemében (ismét) egyedülálló Nagymáté Csaba írása: a régi vasúti fényjelzők életre keltésének elektronikai alapjait bemutató, a köztudatból szinte teljesen eltűnt vízdarulámpák múltját felidéző, és számos más, értékes tanulmánya utána a szerző ezúttal a lassújel-előrejelzés témaköre felé fordult. Nem volt könnyű dolga, mert, ahogy írja. „…a visszaemlékezni tudó vasutasok is elfogytak, és, ugye, egyetlen ilyen korabeli jelző sem maradt fenn. A szerző konok ragaszkodása a lassújellámpa-használat megismerésének tárgyában, valamint egy jó adag szerencse a dokumentációs útvesztőben azonban azt eredményezte, hogy rengeteg munkaóra után egy-két példányban ismét látható a valamikori lassújel-előjelzés, és ennek nyomán ez az ismertetés is létrejöhetett.”

Megjegyzés: a villamosmérnök betűvető stílusa is magával ragadó!

Felek Ferenc az ugyancsak elfeledett puszta-szent-mihályi közúti vasút tanulságos történetét elevenítette fel, szerkesztőségi írásunk pedig déli vidékeinkre kalauzol, és a gombosi gőzkompról szól – többek között kiderül az is, hogy (a komptest) „…a kompon elhelyezett gőzpép és sodrony vonókötél segélyével húzza át önmagát egyik partról a másikra”.

A belgiumi Antwerpen kikötője és a németországi Ruhr-vidék között húzódik egy régi, megszűnt, fénykorában elsősorban vasúti áruszállításra használt vasútvonal. Ez a Vas-Rajna (Eiserner Rhein, IJzeren Rijn); megnyitása az áruforgalom előtt kézenfekvő lenne, ám Hollandiának nem érdeke a vonal reaktiválása.

A vasúttörténet legsúlyosabb szerencsétlenségeiről indított sorozatunk első részében a 2004-ben, Srí Lankán történtekről írunk: a tragédia akkor következett be, amikor egy zsúfolt személyvonatot elsöpört a part menti vasútvonalon az indiai óceáni földrengést követő cunami.

Mauritánia 704 kilométer hosszú vasútja egyetlen vonalból áll. Ez Zouérat vasbányászati központját köti össze Nouadhibou kikötőjével. Az utazás a vasércszállító kocsikon nem csak a helyiek kiváltsága, egyre több kalandvágyó szerzet kerekedik fel a világ szinte minden szegletéből, hogy megélje ennek a nyers, szűretlen kalandnak az élményét. Eláruljuk, hogyan lehet ingyenjegyhez jutni a Föld egyik legextrémebb vonatára.

Beszámolunk arról, hogy egy újabb történelmi gőzmozdony térhet vissza eredeti hazájába. Magyar–szlovák egyeztető megbeszélések zajlanak ugyanis az egykori 40.003 pályaszámú fogaskerekű mozdony cseréjéről egy 326 sorozatú mozdonyra. Villányi György Ruttkán járt.

Kisvasút. Pavletits Péter hónapok óta a MÁV levéltárának rendszeres látogatója, rovatvezetőnk ezúttal a Déget és Lepsényt, Vám-pusztát és Simontornyát, illetve az enyingi Csekonics-uradalmat a nagyvasúthoz kötő lórévasutak történetét dolgozta fel. Olvashatunk tőle – többek között – gróf Csekonics Endréről, a Twin-City traktorokról, lórévasúti gördülőállományról és a kabókapusztai nagyvasúti rakodóvágányról – és egy másik írásában a fülei, interaktív kisvasúti élményparkról is…

Városi vasút. Budapest egyesítésének századik évfordulóján, 1973-ban két jellegzetes villamoskocsi-típus tűnt el a főváros közlekedéséből: a kis pótkocsi, illetve a középbejáratú ikerkocsi. Ezúttal utóbbiak pályafutását tárjuk fel. A spanyolországi keskeny nyomtávú vasutakat akkoriban üzemeltető FEVE 2011 októberében mutatta be Európa első hidrogénüzemű villamosát. A napjainkban a Gijónban található Asztúriai Vasúti Múzeumban látható jármű nagy népszerűségnek örvend a látogatók körében.

Ikerkocsik az Astoriánál (fotó: Fortepan)

Ami a továbbiakat illeti, Tasnádi Tamás a mariazelli múzeumvillamos tavaszi nyitányáról számol be, míg Szécsey Istvánnak hála két L VII típusú Tigris is felbukkan a rovatban.

Modellvasút. Lokfabrik folytatta ládaprojektjét – Nagy Zoltán újabb dioráma megoldásáról helyszűkében szenvedő modellezők vehetnek példát, ezúttal fűtőházak, járműjavító műhelyek világát keltette életre a megszokott dobozokban. A Piko jóvoltából idén sem maradtunk Szili nélkül (vonatkozó képünkön), egymás után két modell is érkezett a boltok polcaira, kétféle kivitelben, két különböző korszak gyűjtőinek. Más: a magyar témák iránt érdeklődő modellezőket meglepte, hogy az A.C.M.E. a MÁV-csoport új festési sémáját viselő DVJ’93 szettjét jó egy hónappal később követte a szintén hasonló színezésű Kálmán Imre szerelvény. Ilyen dömpingre eddig nem volt példa – és erre a minőségi ugrásra sem!

Kitérő. Emlékezés a Bradshaw’sokra – olvasónk, Törőcsik László küldte meg és ajánlotta fel „szíves közlésre” Andrew Martin angol író, vasúttörténész, dokumentumfilmes, újságíró és zenész „A sad case of »All change, please«” címmel, a Financial Timesban megjelent tárcájáról készített fordítását. Martin gondolatai eredetileg 2007-ben jelentek meg – az írót a Brit Vasút nyomtatott menetrendjének a megszűnése késztette arra, hogy tollat ragadjon, mondanivalója napjainkban is időszerű.

Visszatért a Somogyország aktív és felszámolt vonalait felfedező somogyivasutak.hu, továbbá közreadjuk Rácz Mihály szentlászlói „állomásfőnök” június 29-ére szóló meghívóját – a megemlékezés apropója, hogy 125 éves lenne a Szigetvár–Kaposvár vasútvonal.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek