Leszállította az Airbus „a világ legmodernebb helikopterét”

Az első sorozatpéldány Japánba került. Érdekességek a kompozit szerkezettől a „Biplán” vezérsíkokon át a döntött Fenestron farokrotorig.

Japánba került az első sorozat-példány az új Airbus helikopterből. A H160-as jövő évben áll majd szolgálatba, de csak megfelelő felkészülés után, hiszen olyan típusról van szó, amely rengeteg technikai újdonságot tartalmaz, amint a gyártó szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleménye írja, 68, a géphez szabadalmazott megoldással ez jelenleg a világ legfejlettebb helikoptere.

A típus nálunk is repülő H145-ös feletti kategóriát jelenti, eredetileg a jeles AS365 Dauphin utódjának szánták, de a konstrukció alapvetően – helikoptereknél elsőként – teljesen kompozit-sárkányra épül. A funkciók azonban hasonlóak: a gép a kutató-mentő szolgálatok, parti őrségek alaptípusa lehet a Dauphint váltva ebben a kategóriában, fontos lehet a tenger platformok ellátásában, sebesült- illetve betegszállításban, üzleti repülésben. A kompozit előnye nem csak a súlyban jelentkezik, hanem például a csökkent korrózió-veszélyben, ami a tenger feletti repüléseknél fontos szempont.

Ami a paramétereket illeti: a gép egy vagy két pilóta irányítása mellett, 12 utassal a fedélzeten 880 kilométert repülhet, a javasolt utazósebesség 255 kilométer óránként, a maximális repülési magasság hatezer méter körüli, a maximális lebegési magassága 2800 méter fölött, külön kiemelik, hogy a gépet mínusz 20 és plusz 37 fok közötti üzemeltetésre szánják, de repültethető akár ötven fokig is, hála többek közt a két, darabonként 1280 lóerős teljesítményű Safran Arrano hajtóműnek, de ugyancsak sokat számítanak a Blue Edge rotorlapátok, amelyek „felelősek” a gép meglepően alacsony zajszintjéért is.  

A komoly átmérőjű burkolt Fenestron farokrotort 12 fokra megdöntötték, a helikopteren furcsa „kétfedelű” vízszintes vezérsíkok révén stabil és jól kormányozható lebegéskor és kis sebességnél is. A futók elektromosan behúzhatók, ezzel is csökkentve a légellenállást. A magyarországi H135-H145 típusokon alkalmazott Helionix avionika-rendszer, a „full glass cockpit” természetesen főszereplő ezen a típuson is, és többféle automatika segíti a gép vezetését, például nyilván ezért lehetséges ebben a nagyobb kategóriában is megvalósítani az egypilótás rendszert.

A rengeteg technikai újdonság, az új konstrukció és az új hajtóművek párosítása nyilván érthetővé teszi, hogy az első repüléskor, 2015-ben tervezett első átadás végülis több évet csúszott, a típus európai és amerikai légialkalmassági engedélyét tavaly adták ki, de friss a Safran Arrono hajtóüművek okirata is Viszont ez nem változtat azon, hogy az Airbus olyan versenytársakkal szemben veti be új típusát a piacon, mint a bevált és kedvelt, bár valamivel nagyobb, de eddig ezernél több példányban gyártott AW139-est, amelyet a Leonardo a H160-assal ellentétben éppenséggel a bevált technológiák jegyében kínál a felhasználóknak, és olyan konkurenciával is meg kell küzdeni az amerikaiak részéről, mint az ugyancsak népszerű Sikorsky S-76.

Az Airbus korábban felkínálta a típust a francia hadseregnek is, az első H160M Guepard gépek hadrendbe állítása 2026-ra várható.