Löbau kincsei – 3. rész

Istvánfi Péter   ·   2011.07.28. 15:00
00-mp

Szászország fővárosából érkezett a helyi közlekedési cég múzeumi 260.02-ese. A buszt 1988-ban gyártották Berlin részére, ahonnan mindössze kétévnyi szolgálat után került át mostani helyére, a drezdai közlekedési céghez.

A drezdai kocsi a városra jellemző – vasúti járművekről ismerős – egyedi pályaszámmal rendelkezik<br>(Fotó: Müller Péter)

Az odakint múzeuminak számító kocsi bármelyik hazai nagyvárosunkban megállná a helyét forgalmi járműként<br>(Fotó: Papp Szabolcs)

A busz a löbaui mezőn<br>(Fotó: Papp Szabolcs)

Drezda városának címere a busz oldalán<br>(Fotó: Müller Péter)

A 260.02-es a felvonuláson a 266-osból nézve<br>(Fotó: Müller Péter)

A busz utastere hátrafelé nézve<br>(Fotó: Müller Péter)

A kocsi az NDK-s Ikarusokra jellemző nyitott vezetőfülkével rendelkezik<br>(Fotó: Müller Péter)

A jármű vezetőfülkéje<br>(Fotó: Müller Péter)

Ahogy korábban említettük, a rendezvényen különdíjjal jutalmazták a legmesszebbről érkező járműveket. Meglepő módon a harmadik helyezést – a magyar és a lengyel csapat mögött – egy németországi városból, a Szász-Anhalt tartománybeli Oscherslebenből érkezett Ikarus 260.43-as nyerte el a maga 336 kilométerével. Az 1988-as gyártású jármű a KVG Börde-Bus színeiben érkezett a színhelyre.

A busz a löbaui garázsban<br>(Fotó: Kengyel Kristóf)

Az Oscherslebeniek üdvözlete az Ikarus rajongóknak<br>(Fotó: Kengyel Kristóf)

A jármű külsőre igen tetszetős színösszeállításban pompázik<br>(Fotó: Müller Péter)

Az üléshuzatok is figyelemreméltó mintázatúak<br>(Fotó: Müller Péter)

Az utastér előrefelé nézve<br>(Fotó: Müller Péter)

A busz vezetőfülkéje<br>(Fotó: Müller Péter)

A kocsiból nem hiányozhat az NDK-ban használt jegykiadó gép mellett az emlékplakett és a sofőrsapka sem <br>(Fotó: Müller Péter)

A találkozó másik Ikarus 260.43-asa Erfurtból érkezett, a helyi közlekedési cég gyűjteményéből. A busz egy évvel fiatalabb előző társánál, 1989-ben vették állományba, azóta a szolgálja a türingiai tartomány fővárosának, Erfurtnak a közlekedését.

A találkozóval egy időben Erfurtban nyílt napot tartottak, ez a kocsi igazoltan távolmaradt<br>(Fotó: Müller Péter)

A speciális ajtóelrendezésű 260-ast kifejezetten az NDK számára fejlesztette ki az Ikarus<br>(Fotó: Kengyel Kristóf)

A busz hátulról<br>(Fotó: Kengyel Kristóf)

A jármű az ezredforduló óta már nem vesz részt a napi forgalomban, kizárólag különjáratokra bérelhető<br>(Fotó: Müller Péter)

Az utastér hátrafelé<br>(Fotó: Müller Péter)

Ilyet is ritkán lát az ember: jegyautomata egy 260-asban<br>(Fotó: Müller Péter)

A két évvel ezelőtt első ízben megrendezett Ikarus találkozóra (Ikarustreff) külön programot kapott a busz kijelzője, idén azonban nem volt aki átprogramozza az 1-est 2-esre, így ezzel a speciális megoldással tették aktuálissá a kijelzőt<br>(Fotó: Müller Péter)

Az Ikarus 263-asok idehaza sokáig szinte teljesen ismeretlenek voltak, miközben Oroszországban és az NDK-ban több száz példány szaladgált belőlük. Az utolsó, 1990-es német szállítmányból való az a 263.01-es, amely Zittauból érkezett. Az elől-hátul ráncajtós „volánsárga” buszon az Ikarus logó mellett az összhatást fokozta a korabeli rendszám.

A busz egy, a 90-es évek elején kiadott löbaui rendszámot viselt, ami ma már érvényét vesztette, jelenleg ugyanis nincs ilyen régiókód a német rendszámoknál<br>(Fotó: Kengyel Kristóf)

Indulás a felvonulásra<br>(Fotó: Müller Péter)

A löbaui mezőn egy másik sárgasággal<br>(Fotó: Papp Szabolcs)

A busz makulátlan utastere<br>(Fotó: Müller Péter)

Első pillantásra furcsán hat egy oldtimer Ikarus találkozón egy 1995-ben gyártott alacsonypadlós busz, de ha belegondolunk az Ikarus 411-esből három itthon maradt bemutatóbuszon (két busz, egy troli) kívül mindössze négy lengyel példány készült. Utóbbiak mindegyikét selejtezték már, mindössze az egyik varsói példányt sikerült megmenteni a bontástól egy lelkes egyesületnek. Az erősen leharcolt járművet aztán felújították, azóta az egyesület egyik büszkesége a jármű.

Az alaposan kidekorált jármű a találkozó egyik meglepetése volt<br>(Fotó: Müller Péter)

A busz elhasználódott vázszerkezetéhez felújításkor ugyan nem nyúltak, de a remények szerint lengyel főváros napi forgalmi terhelése után az időnkénti különjáratozás kevésbé fogja megviselni a buszt<br>(Fotó: Müller Péter)

Befordulás a főtérre<br>(Fotó: Müller Péter)

Az Ikarus 411-esek egyik jellemzője a befalazott hátsó ablak<br>(Fotó: Müller Péter)

A főtéren pózolás közben a kijelzőn a tesztprogram futott<br>(Fotó: Müller Péter)

A busz utastere hátrafelé<br>(Fotó: Müller Péter)

A hazánkból érkezett delegáció tiszteletére a gép memóriájában lévő magyar feliratokat íratták ki a kijelzőre<br>(Fotó: Müller Péter)

A vezetőfülke<br>(Fotó: Müller Péter)

A jármű motortere. Két oldalt jól látszik a fő teherviselő elemről, a tetőről lelógatott két rúd, amely a motort tartja <br>(Fotó: Müller Péter)

A busz egyedi oldtimer rendszámmal rendelkezik<br>(Fotó: Müller Péter)

Lengyel-magyar két jó barát<br>(Fotó: Kengyel Kristóf)

A busz adattáblája<br>(Fotó: Kengyel Kristóf)

Sorozatunk befejező részében a találkozón részt vett csuklós buszokat mutatjuk be.

Kapcsolódó hírek