Löbau kincsei – 3. rész

Szászország fővárosából érkezett a helyi közlekedési cég múzeumi 260.02-ese. A buszt 1988-ban gyártották Berlin részére, ahonnan mindössze kétévnyi szolgálat után került át mostani helyére, a drezdai közlekedési céghez.

Ahogy korábban említettük, a rendezvényen különdíjjal jutalmazták a legmesszebbről érkező járműveket. Meglepő módon a harmadik helyezést – a magyar és a lengyel csapat mögött – egy németországi városból, a Szász-Anhalt tartománybeli Oscherslebenből érkezett Ikarus 260.43-as nyerte el a maga 336 kilométerével. Az 1988-as gyártású jármű a KVG Börde-Bus színeiben érkezett a színhelyre.

A találkozó másik Ikarus 260.43-asa Erfurtból érkezett, a helyi közlekedési cég gyűjteményéből. A busz egy évvel fiatalabb előző társánál, 1989-ben vették állományba, azóta a szolgálja a türingiai tartomány fővárosának, Erfurtnak a közlekedését.

Az Ikarus 263-asok idehaza sokáig szinte teljesen ismeretlenek voltak, miközben Oroszországban és az NDK-ban több száz példány szaladgált belőlük. Az utolsó, 1990-es német szállítmányból való az a 263.01-es, amely Zittauból érkezett. Az elől-hátul ráncajtós „volánsárga” buszon az Ikarus logó mellett az összhatást fokozta a korabeli rendszám.

Első pillantásra furcsán hat egy oldtimer Ikarus találkozón egy 1995-ben gyártott alacsonypadlós busz, de ha belegondolunk az Ikarus 411-esből három itthon maradt bemutatóbuszon (két busz, egy troli) kívül mindössze négy lengyel példány készült. Utóbbiak mindegyikét selejtezték már, mindössze az egyik varsói példányt sikerült megmenteni a bontástól egy lelkes egyesületnek. Az erősen leharcolt járművet aztán felújították, azóta az egyesület egyik büszkesége a jármű.

Sorozatunk befejező részében a találkozón részt vett csuklós buszokat mutatjuk be.