Méltatlan búcsú LC-Elemértől
Volt az országban egy utolsó Tu–154-es, ami egészen a közelmúltig szinte eredeti állapotban maradt meg Ferihegyen. Akik jártak benne 2010 előtt, tudják, hogy a kabin közel hiánytalan állapotban volt, a személyzet ülésein is repedésmentes volt a bőr, az összes függöny működött. Aztán egyik pillanatról a másikra érkezett a hír: a gépet kibelezték, a tűzoltók megvették, és hamarosan szét fogják darabolni.
Később megtudtuk, hogy a kabin alkatrészei jó helyre, a Kossuth szakközépiskolába kerültek Csepelre. De vajon ennek 2010–11-ben valóban így kell történnie? Valóban senkinek nem jutott az eszébe, hogy ha a szárnyaszegettség miatt mást nem is, de az orr-részt egyben, értékmegőrzési célból meg kell menteni?
Sajnos nem, de ennek van egy igen egyszerű oka. Ez pedig – bármilyen meglepő egy ilyen régi gépnél – a pénz. Ez a repülőgép üresen (a levágott és félretett szárnyat beleszámítva) 50 tonnát nyom. Ennek egy nagy része alumínium. Az alumíniumért a MÉH kilónként kb. 300 forintot fizet, ez, ha csak 35 tonnát is számolunk, több mint tízmillió forint. Persze vannak költségei a vágásnak és a szállításnak is, de akkor is látszik, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő RKI nem engedheti meg magának, hogy egy – ki tudja, hogy mennyire méltó – későbbi megőrzés és bemutatás reményében jótékonykodik.
Mindezek ellenére reméljük, hogy eljön az idő, amikor a magyar repüléstörténeti emlékek megmentése és ápolása a jövőben kulturáltan történik majd. Az iho/repülés lehetőségeihez mérten minden segítséget meg fog adni ehhez.
Hamarosan elolvashatják összefoglalónkat a gép életéről, arról, hogy aktív korszaka után hogyan szolgált oktatási célokat, és arról, hogyan vágják fel hulladékként eladható alumíniumdarabokká.