Minden kezdet nehéz
Vannak olyan témák a vasútfotósok körében, amelyek sokakat megmozgatnak. Különösen akkor, ha egy olyan vonalról van szó, ahol amúgy szinte nincs forgalom, aztán valamiért egy rövid időszakra mégis fellendül ott az élet. Megjelennek a mozdonyos vonatok, vagy ami még csábítóbb, a dízeles tehervonatok. Ilyenkor a különböző fórumokon már megjelennek a szokásos infók, hogy melyik dízelgépeket csoportosították a környékre, és aki tud, menjen fotózni, mert ott most vasútfotós kánaán lesz. Ilyenkor az esetek többségében előveszem a beosztásomat, és azt látom, hogy végig dolgozom. Szerencsére azonban elvétve van úgy is, hogy véletlenül szabadnapos vagyok, vagy netán mindketten szabadok vagyunk, és együtt vágunk neki az útnak. Aztán a helyszínen derül ki, hogy a várható nagy forgalomból mennyi is valósul meg.
Így volt ez a tavalyi rácalmási siklás esetén is. Pusztaszabolcs és Dunaújváros között napokig szünetelt a forgalom, így a tehervonatok kerülővel közlekedtek, Rétszilas felől. A téma érdekes, és szerencsére volt egy hétköznapi szabadnapom is, amit erre szentelhettünk. De milyen lesz a forgalom? Jön-e valami egyáltalán jó fényekben? Az majd úgyis a helyszínen kiderül.
El is indultunk szokás szerint hajnalban, hogy napfelkeltére már a helyszínen legyünk és ne maradjunk le semmiről. És amikor ott vagyunk már, a fényképezőgépeket beállítjuk, és csak várunk és várunk. Szép lassan bejárjuk a környéket, felfedezünk olyan helyeket, ahol talán még fotós sem járt. De még mindig csak az az egy dolog hiányzik, amiért lejöttünk... És amikor már órák telnek el a tétlen várakozásban, akkor merülnek fel a szokásos gondolatok. Vajon még mindig van terelés? De ha még van, lehet, hogy még az éjjel lezavarták a forgalmat, és már nem is várható semmi? Konkrét válasz persze nincs, csak a találgatások, és persze a nagy csend. Aztán továbbra is telik az idő, míg egyszer csak valami zúgás hallatszik a fák közül. Megint a szél? Biztosan. De ez nagyon morajlik, és egyre hangosabb. Lehet, hogy mégis csak jön valami? Biztosan! Ez egy tehervonat hangja, ami egyre közeledik. Aztán kibukkan a fák közül az orra is. Ez bizony klasszik Szergej! És melyik? Nem is akármelyik, egy korábbi mumus, a 228-as, amelyről ugyan eddig is volt képünk, de olyan „igazi” még nem. De most jött, és egyből lett róla két olyan kép, amilyet szerettünk volna eddig is. És ha már jött az első terelt teher, akkor már megtört a jég! Mi is nyugodtabban várakozunk tovább, mert már megérte lejönni. És szerencsére ezután beindult a forgalom, de a folytatásról talán majd egy későbbi cikkben írok...
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
