Mrija-búcsú: elpusztult a magányos óriás – egy háború szomorú szimbóluma

Kevés az esélye, hogy a világ legnagyobb repülőgépe túlélte az Antonov repülőtér elleni újabb támadást. Nem tudjuk, mi a sorsa a félbemaradt másik 225-ösnek.

Most már emberek ezreinek haláláról szólnak a beszámolók, sokan a világháború szelét érzik, nagyvárosok váltak hadszíntérré, de sokaknak azt a szörnyűséget, ami Ukrajnában történik, egy friss hír teszi a maga módján kézzelfoghatóvá, ez pedig egy világszerte ismert és szeretett repülőgép valószínű pusztulása.

Hatalmas madár, talán ennek az egész békés műfajnak, amit kereskedelmi repülésnek nevezünk, az egyik kiemelkedő szimbóluma, és legendás mivoltát csak erősíti, hogy egyedüli példány. Az An-225 olyan repülőgép, amelynek az érkezése és indulása minden alkalommal és mindenütt emberek ezreit vonzotta a repülőterek környékére, hogy lássák a magányos óriást, hallgassák hat hajtóműve dörgését, megbámulják hihetetlen méreteit, a különleges kettős farokkiképzést, amelynek az a magyarázata, hogy eredetileg a (egyetlen alkalommal földkörüli pályán repült) szovjet űrrepülőgép, a Buran szállítására tervezték, és a szokásos elrendezés körüli áramlást leárnyékolta volna a hátán hordott űreszköz.

Számon tartották, mikor repül, mikor van karbantartáson, merre tervezik a következő útját, mit visz, hogyan rakodják a felemelhető orrkúp helyén, előtte hogyan „térdel le” orrfutóira, hogy könnyebb legyen az irgalmatlan terhek bevarázslása a hatalmas rakodótérbe. Dokumentumfilmek készültek a repüléseiről, nem azért, mert olyan kalandos volt egy-egy út, hanem mert egyáltalán az maga kaland, hogy egy ilyen irgalmatlan szerkezet a levegőbe képes emelkedni, majd a futók harminckét kerekére simán landolni – igaz, nemrég ekörül volt probléma, amikor Kínából, Isztambulon keresztül megérkezett a lengyelországi Rzeszów repülőterére. A gépnek február első napjaiban Dániából kellett visszatérnie szülőhelyére, a Kijev környéki Hosztomeli (Gostomel) repülőtérre, amit Antonov repülőtérnek is hívnak, és ahol frissebb hírek szerint a gép egyik hajtóművét is leszerelték, ezért sem tudott elrepülni, amikor kitört a háború.

A reptér, ahol megszületett 1988-ban, mint az akkor már repülő An-124, ugyancsak méretes, de természetesen csak négyhajtóműves szállítógép alaposan áttervezett változata. A törzsátmérője azonos, de a Ruszlánnál csaknem hét méterrel hosszabb, a hasznos teher elérheti akár a 250 tonnát, ezesetben persze csökken a hatótávolság. Szerepelt a Le Bourget és a Farnborogh szalonokon, de ahogy a szovjet űrprogramból kikopott az űrrepülőgép, a Mrija sok éven át hasznavehetetlenül parkolt, amíg el nem határozták, hogy alkalmassá teszik közforgalomra és cargo-feladatokra, például a műszerezettség fejlesztésével és a belső mozgató rendszer, a rögzítők és a futódaru beszerelésével.

Munkába állása, 2000 óta 242, most is érvényes világrekordot állított fel. 2008-ban volt első, és sajnos most biztosan utolsó budapesti „fellépése”, ha szabad személyes élményt felidézni: akkori lakásom pályatengelyben lévén az összes ablaküveg épsége veszélybe került, úgy rezegtek az Ivcsenko Progress D-18-asoktól.

Utolsó nagy karbantartása után az Antonov-gyár azt közölte, hogy a gép legalább 2033-ig repül majd. A cég főpilótája, Dmytro Antonov legutóbbi nyilatkozatában egyszerűen így fogalmazott: „Imádjuk ezt a repülőgépet. Ezt mondom minden pilótának: erre a gépre vigyázni kell, mert ilyen gép még egy nem lesz.”

Ami Antonov szavaiból kitűnik: a főpilóta a jelek szerint nem bízik abban, hogy lesz még egy ilyen gép, ami jelentheti azt, nem bízik abban, hogy megépül a második, amely félbehagyva várakozik ugyancsak az Antonov repülőtéren, és amelynek befejezéséről elég sokszor esett eddig szó, például a kínaiak nemcsak hogy a félkész gépről, hanem a Mrija új sorozatgyártásáról tárgyaltak, később a hírek pedig egy esetleges török közreműködésről szóltak. Most pedig, ami a Mriját búcsúztató cikkekben is olykor felbukkan: vajon ez a második óriás megúszta-e a repülőtér elleni kemény orosz támadásokat.

A híradások mindazonáltal továbbra is ellentmondásosak, maga az Antonov cég egy három nappal ezelőtti információra hivatkozva mondta, hogy (akkor még) a gép sértetlen volt. Az, hogy az invázió folytatására nézve fontos a támadóknak Hosztomeli birtoklása, evidencia: lenne egy méretes érkezési bázisuk Kijev közvetlen közelében a szükséges katonai élőerő, hadianyag- és üzemanyag-szállításoknak. Annak, hogy közben az Antonov hangárát és benne a Mriját is megsemmisítik, amint ezt az ukrán hadügyminiszter is megerősítette, semmiféle racionális magyarázata nincs.

Hacsak az nem, hogy az orosz–ukrán szembenállás egyik részeleme volt az Ukrajnában egykor gyártott, de Oroszország használatában lévő An-124-esek repülésének engedélyeztetése, amely az ukránok szerint a gyártó, vagyis az ő joguk lenne. Ez a vita is részese lett volna az értelmetlen pusztításnak? Vagy úgy gondolták, ha ezt a gépet épségben lefoglalják és később orosz színekben repültetik, az mostantól Ukrajna megtámadásának mementója lenne?

A Mrija pusztulásának hírét az ukrán külügyminiszter erősítette meg, maga az Antonov még „szakértői véleményezésre” vár a gép állapotáról, de ez a megfogalmazás is azt jelzi, hogy a géppel legalábbis történt valami rossz, a nem ismert forrásból származó műholdképen az látszik, hogy a Mrija hangárjának tetejét tűzoszlop töri át, amit megelőzhetett az, hogy a tetőt bomba törte át. Az éjszaka a CNN adott közre műholdfelvételt, ezen sem maga a gép látszik, hanem a hangára az átütött tetővel. Viszont nincs olyan műholdkép, amelyen maga a gép látszana, azt a feltevést alátámasztva, hogy csak a hangárt érte támadás, a 225-öst nem. Amúgy sem valószínű, hogy ezt a gépet hajtóműcsere idejére a szabad ég alatt tárolták volna.

További kérdések, amelyekre egyelőre nincs válasz:

• mi történhetett más repülőgépekkel, amelyekről nem esett szó, hiszen például itt tárolták az új, négyhajtóműves, légcsavaros-gázturbinás An-70-esek két prototípusát?
• Mi történt az új kéthajtóműves szállító és utasszállító típusok példányaival, például az első elkészült 178-asokkal?
• Egyáltalán, vajon mi történik magával az Antonov céggel, a mai aviatika egyik fontos szereplőjével és gyártmányaival, azzal a hatalmas technológiai tapasztalattal, kapacitással, szellemi értékekkel, amit alapítása, 1946 óta felhalmozott?

A háború egésze, az emberi áldozatok, az általános pusztítás közepette ezek természetesen másodrangú kérdések, de hogy mi derül ki Antonov és gépei, Hosztomeli sorsáról, reális jelzése lesz úgy általában annak, hogy Oroszországnak vannak-e céljai a pusztításon túl a támadással.