Nagy repülésre készül a Lufthansa

München–Falkland, A350-900, tizenöt óra, két hét karantén. Az egykori hosszú repülések, amikor a britek támadtak a Vulcanokkal, Victorokkal...

A légitársaság és a típus számára is nyilván marketing-szempontból is értékes, de az biztos, hogy igen komoly felkészülést igényel: a repülés tulajdonképp egy speciális charter, nem épp valami kellemes üdülőhelyre, hanem a fagyos dél-atlanti térségbe.

A Lufthansa eddigi leghosszabb utasszállító repülése február elsején lesz, felszállás Münchenben, leszállás a Falkland-szigeteken, a táv 13 ezer 700 kilométer, a várható repülési idő 15 óra körüli. A feladat pedig egy sarkvidéki expedíció váltószemélyzetének szállítása, amely aztán hajón utazik az antarktiszi kutatóállomásra, hogy onnan fontos adatokat szolgáltasson a klimatikus viszonyokról.

A különleges repülésre azért van szükség, mert korábban Fokvároson keresztül sikerült végrehajtani a cserét, de most a dél-afrikai járványhelyzet miatt nem tanácsos ott leszállni. Ugyanakkor a hét végén az utasok és a Lufthansa-személyzet is kéthetes karanténba vonult, ennek ellenére a járat igen vonzó volt, a gép kapitánya, Rolf Uzat szerint hatszáz(!) légiutaskísérő jelentkezett önként rá.

Ugyanakkor mindenkinek külön fel kellett készülnie a repülésre, a pilóták legfőképp az óceáni navigációt gyakorolták, illetve a számukra nyilván ismeretlen reptér megközelítési eljárásait is, de fel kellett készülniük arra, hogy a Mount Pleasant bázison hogyan lehet majd végrehajtani a tankolást a visszaútra. A gép felkészítése is már hetek óta zajlik, például plusz konténerek kellenek a fedélzeten keletkező hulladékanyagoknak, amelyeket csak visszatérés után üríthetnek ki. A gépnek magával kell vinnie a földi kiszolgáló személyzetet, karbantartókat.

Az A350-900-as kéthajtóművessel tervezett, LH2574 számú járaton az utasok száma 92, a személyzeté 17 lesz, a hazaindulást a landolás után két nappal tervezik.

A Falkland – argentin nevén Malvin-szigetek – létezéséről sem sokat tudott az emberiség, amíg ki nem tört a világ egyik legfurcsább háborúja, miután a brit fennhatóságot el nem ismerő Argentína 1982-ben megszállta, a britek pedig flottát és expedíciós hadsereget küldtek a Londontól is majdnem 13 ezer kilométerre fekvő szigetcsoporthoz.

Végül is, a távolság volt a döntő a háború kitörésében is, ugyanis az argentin vezetés, amikor elhatározta, megszállják Malvinast, nem hitte, hogy az Egyesült Királyság az irdatlan messze fekvő, kissé kopár, mintegy 2500 fős lakosságú szigetek miatt elszánja magát a háborúskodásra.

Repülési szempontból a 74 napig tartó hadműveletek egyik érdekessége a függőleges fel- és leszállásra képes sugárhajtású harci gép, a Harrier első éles bemutatkozása volt, a másik pedig néhány elképesztő csapásmérő vállalkozás, amelyet öt Avro Vulcan bombázó hajtott végre tizenhat órás repüléssel, no nem egyenesen az angliai bázisról, hanem a „csak” 6700 kilométerre fekvő Ascension szigetéről, összesen nem kevesebb, mint tizenegy Handley Page Victor bombázóból átalakított tanker segítségével.

A cél Port Sanley repülőterének kiiktatása volt, ami nem igazán sikerült, egy bombatalálat érte el a pályát, amit elég hamar kijavítottak. De komoly volt a pszichológiai hatás, az argentinoknak tapasztalniuk kellett, hogy a csapásmérők számára nagyonis elérhető a sziget, és a britek nagyonis elszántak a Falkland feletti uralom visszaszerzésére.