Nagymacskák közelről, Tiger Meet szpotterszemmel
Portálunk néhány napja közölt képriportot a Tiger Meetről hazatérő magyar Gripenekről, most pedig, ahogy ígértük, íme a helyszíni beszámoló.
Macskafélék. Tigrisek, pumák, párducok. Csodás az alkalmazkodóképességük, kiváló a vadásztechnikájuk, előfordulási helyükön kiválóan boldogulnak. Méltók arra, hogy repülőszázadok viseljék a nevüket, és a nagymacskák rákerüljenek a századjelvényekre, meg a gépekre is.
A ragadozó repülőszázadok 1960-ig külön-külön vadásztak. Majd ekkor a RAF 74. (F) Sqn. és a USAF Angliában állomásozó 79 TFS-ének már addig elő-elő forduló közös gyakorlataiból, együttműködéséből elindult valami. 1961-ben ehhez a társasághoz csatlakozott a francia, akkor Super Mystére B2-kel repülő EC 1/12 század is. A USAF későbbi vezérkari főnöke, Michael Dugan, ekkor még hadnagyként, jelentős szerepet vállalt abban, hogy „összehozza” az európai, illetve az Európába települt Tigris századokat.
A felettesek ellenállását legyőzve, 1962-ben már nyolc különböző repülőszázad képviseltette magát a RAF Woodbridge-i támaszpontján megszervezett Tiger Meeten. Köztük a Németországból érkezett JaBog 72/1-es század is. Az, hogy „megint” német repülők repülnek Nagy-Britannia egén, kicsit felzaklatta a Downing Street 10 lakóit, de a kedélyek lenyugodtak, és a Tiger Meetet azóta évente megrendezik valamelyik európai bázison.
A találkozók célja a csapatszellem fenntartása a szervezetbe tartozó századok között, a tapasztalatcsere, az együttműködés javítása. A harcászati alkalmazások mellett egymás kultúrájának megismerésére is mód van az International Nightok keretében megrendezett étel- és italbemutatókon keresztül. Minden egységnek egy kétüléses gépet is kötelező vinni a találkozókra, hogy a levegőben is megismerhessék egymás technikáját, és sporteseményeket, különböző vetélkedőket is szerveznek.
A tigrisszellemiség nemcsak belül, hanem külsőleg is megnyilvánul. A hajózók, műszakiak által viselt ruházat sem nélkülöz egy kis tuningot. Egy kis tigrisminta itt, egy nagyobb amott, sisakon, kendőn, függőleges vezérsíkon és póttartályon, vagy akár az egész gépen. A szellemiségnek csak a fantázia és az elöljárók szabhatnak határt. A Tiger Meeteken a harcászati tevékenység értékelése mellett a nagymacska-megjelenést is díjazzák.
Az MH. 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis Puma vadászrepülő-százada 2014-ben nyerte el a teljes jogú tagságot, a szervezet legfőbb szerve, a századok képviselőiből álló Közgyűlés döntése nyomán.
Az idei találkozót május 16–27. között tartották a spanyolországi Zaragozában, amely az eddigi legnagyobb volt a szervezet történetében. Korábban a spanyol és az amerikai légierő közösen használta a repülőteret, utóbbi egy vadászalakulat állomásoztatása mellett főként felvonulási bázisként, ha a szükség úgy hozta. Hatalmas területen fekszik. Két futópályája közül az egyik 3,7 kilométer hosszúságú. Amíg tartott az amerikai űrrepülő program, a reptér tartalék leszállási helynek számított a Space Shuttle-oknak. 1994 óta, állandó jelleggel, csak különböző spanyol alakulatok települnek a repülőtéren, köztük a C.15-ösökkel repülő Ala 15, amely a mostani rendezvény házigazdája volt.
Tizenöt ország kilencvenöt repülőgépe és helikoptere vett rész a Zaragoza környékén kijelölt légterekben lefolytatott gyakorlatokon. Egy kisebb, gyakorlásra szolgáló légtér a Baleár-tenger felett is volt. Az irányítást a szokásosnak mondható E-3 Sentry-k mellett E-2C Hawkeye-ok végezték, a hagyományos szürke és egy díszfestett gép a Francia Haditengerészet Lann-Bihoué-ban található bázisáról érkezett.
Kecskemétről öt Gripen települt át Aragónia székhelyére. A 40-es oldalszámú az alkalomhoz illő díszfestést is kapott. A kiszolgáló eszközök egy része An-26-osok fedélzetén, egy része pedig közúton érkezett meg. Az üzemeltetés tábori körülmények között zajlott.
Május 20-án a szpotterek bejuthattak a gyakorlatra. Mi is ezért keveredtünk ide. Dress code: láthatósági mellény – állt a tájékoztatóban. Az így bejutott mintegy 1500 szpotter világoszöldben és narancssárgában pompázott a nap folyamán.
A bejutás gyorsan ment. A csomagok átvizsgálása után következett volna a regisztráció és a részvételi díj befizetése, de ez utóbbiak ki tudja mi okból, elmaradtak. Csak egy doboz árválkodott a bejáratnál lévő sátorban elhelyezett asztalon, adomány felirattal. Majd következett a felocsúdás abból a döbbenetből, amelyet egy hatalmas betonplaccon álló közel száz gép látványa okozott. Elképesztő látványt nyújtottak. Hornetek, Gripenek, Falconok, Rafale-ok, Mirage-ok, Eurofighterek, AWACS-ok és különböző helikopterek.
A számunkra kijelölt terület a futópálya és egy a guruló utak által határolt terület volt. Miután a katonák kisebb-nagyobb keveredések, kavarodások nyomán beterelek bennünket, a kószálásra hajlamos szpottereket erre a területre, már szabadon mozoghattunk ezen a részen. Néha egy kicsit sikerült túl közelre is kerülni, mert szerintem a felszálló gépek hangja körülbelül húsz méterről igencsak fülsüketítő és a helikopter is nagy szelet tud ám csinálni, ha tíz méterre függeszkedik az embertől. Főként, ha Mi-35-nek hívják. Bár nagyon jó! Érezni lehetett az erőt.
Fényképezni nagyon jól lehetett a fel- és leszálló gépeket, amelyek landolás előtt alacsonyan át is húztak előttünk, és az elguruló gépek fotózására sem lehetett panaszkodni. Egyetlen kifogásolható dolog volt csupán, hogy a délelőtti hullámban csak a díszfestett gépek szálltak fel, a többi nem.
Ezután némi szünet következett a programban, ki is tereltek minket erről a remek területről, azért, hogy a másnapi nyílt nap résztvevői gyakorolhassanak. De aztán nem nagyon gyakoroltak. Csak a francia Rafale M géppár szállt fel és a légierő Patrulla Acrobática De Paracaidismo nevű ejtőernyős csoportja ugrott egy Aviocarból.
A délutáni felszállásokat már nem a korábban leírt, jó fekvésű helyről fotózhattuk. Ki tudja, mi okból, de nem mehettünk oda vissza. Egy gurulóútnál megállították a szpotterek előretörését. A fel- és leszállások fényképezése nagyon nehézzé, gyakorlatilag értelmetlenné vált. Viszont most is előttünk gurultak el a gépek, sőt, a délutáni repülésen a szürke gépek is részt vettek. Kattogtak is a fényképezőgépek. Miután az utolsó gép is elgurult, a nagy melegtől eltikkadt társaságot kiterelték a repülőtérről.
De másnap a felkelő nap ismét minket láthatott a támaszponton, ugyanis egy kisebb repülőnapot szerveztek. A mintegy 50 ezernyi kilátogató megtekinthette a Tiger Meet alkalmából ott lévő repülőgépeket, a repülőtér egyéb technikai eszközeit, a légvédelmi eszközöktől elkezdve, a mentő járműveken keresztül, a konténerbe telepített mosógépekig.
A már említett Rafale M géppáron és az ejtőernyősökön kívül bemutatót repült a helyi alakulat C.15-ös Hornete, az Albacetéből érkezett spanyol Eurofighter és a belga F-16-os, a két spanyol nemzeti kötelék: a Patrulla ASPA és a Patrulla Águila.
A végére pedig következzen az eredményhirdetés. Mert mint említettem verseny is zajlott a Tiger Meeten.
A legkülönlegesebb egyenruha: 21° Gruppo, Olasz Légierő
A legszebb festett gép: 221. LtBvr, Cseh Légierő
A legjobb kabaréjelenet (ilyen is van): 338. Skv., Norvég Légierő
A legjobb repülő egység: 11F, Francia Haditengerészet
A Tigris Játékok győztese: 31. Smd., Belga Légerő
Az Ezüst Tigris Kupa nyertese: 31. Smd., Belga Légierő
A Tigris szellem díját a 12° Gruppo nyerte meg Olaszországból. Ezt azzal érdemelte ki, hogy az alakulat tagjai közül sokan a saját költségükön utaztak ki a tavalyi és az idei találkozóra is.
A jövő évi vendéglátó a Flotille 11F. A helyszín, Landiviseau, Franciaország.
Tiger, Tiger, Tiger!
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!
