Nem a rekordok, hanem a szépségek könyve

Többféleképpen lehet a vitorlázórepülésről könyvet írni. Vannak azok a szerzők, akiket még az íróasztal mellett is csak a nagyobb teljesítmények érdekelnek, mint például Helmut Reichmann, vagy éppen a Brigliadori család. Ezek a könyvek nagyon komolyak, ábráik a Műegyetemen is megállnák a helyüket, de csak a pilótáknak egy rendkívül szűk rétegét szólítják meg. Vannak azok is, akik a tudományos ismeretterjesztés módszereivel akarnak minél többeket rábírni arra, hogy a szakszolgálati engedély megszerzése után is találjanak örömöt és kihívást a repülésben, erre a legjobb példa Bernhard Eckey évről évre frissített, egyre terebélyesebb, de annál hasznosabb alkotása.

Vannak viszont olyanok is, akik a repülés szépségét akarják megmutatni, és azokat akarják megszólítani, akik talán még soha nem ültek motor nélküli repülőben, de az utasszállítók szűk ablaka mellett a nyakukat tekergetve már álmodoztak arról, vajon milyen lenne a több ezer méterrel, villámgyorsan elsuhanó tájat közelebbről, de mégis izgalmasan megnézni, miközben átélik a természet erejét. Nekik szól Bert Schmelzer könyve.

Bert, aki belga létére vérbeli hegyi pilóta, már évek óta repül az Alpokban, és mindig gondoskodik arról, hogy akár ezer kilométert is meghaladó repülései alatt nála legyen fényképezőgépe, és megörökítse azt az elképesztő látványt, ami csak a kisgépek pilótái és utasai élhetnek át. Könyvét – amely a One Year of Gliding (Egy év vitorlázórepülés) címet viseli – is leginkább az a gondolat hatja át, miként tudná megosztani a világgal azt a hihetetlen és gyönyörű látványt, amit ő már látott és átélt.

Könyve szokatlan szerkesztésű: egy évbe sűríti össze az elmúlt tíz év repülős kalandjait, Boszniától az Alpok bércein át Marokkóig bezárólag. Bár a lapokon főleg fotókat találunk (ezért sem hagyományos ez a könyv), néha a repülések történetei is megelevenednek: elolvashatjuk több európai és belga rekord születésének történetét, átélhetjük azt, milyen Svájc közepéről végigrepülni az Alpok lejtőit Bécsig és vissza. Ráadásul nemcsak Bert mesél élményeiről a könyvben, hanem egy-két barátja is, így olvashatjuk például a 2010-es világbajnok, Arndt Hovestadt egy rövid, de annál érdekesebb írását a Porta Westfalica-i lejtőrepülésről, és arról, milyen az erdők felett alig pár méterrel több tíz kilométeren keresztül száguldani szélen és esőn keresztül egy kecses vitorlázógépen.

Arról, hogy hogyan kell még messzebbre és még gyorsabban repülni, ebből a könyvből semmit sem fogunk megtudni. De nem is ezért született meg ez az album. Ahogy Bernd is írja az előszóban, a könyv célja sokkal inkább az inspiráció: ezzel szeretné elérni, hogy a vitorlázórepülők bátran mozduljanak ki saját repterükről, és ismerjenek meg új, izgalmas terepeket, ahol új kihívás a repülés. A One Year of Gliding ezenkívül egyvalamire jó még, de arra nagyon: ha valaki megkérdezi tőlünk, miért is töltünk hosszú hétvégi napokat a repülőtereken, a napon aszalódva, elég, ha megmutatjuk neki az ebben a könyvben lévő fotókat. Érdeklődő ismerősünknek garantáltan eláll majd a lélegzete attól, amit lát, és ettől kezdve biztosan nagyobb megértéssel lesz majd választott sportunk iránt, sőt, még az is lehet, hogy ő is saját szemével akarja majd látni azokat a csodákat, amelyeket mi a levegőben nap mint nap átélhetünk.

Bert Schmelzer: One Year of Gliding. 2013, magánkiadás.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!