Németország: visszavonulás minden fronton
Az Egyesült Államok példáját követve kiszállnak a német és amerikai MIM–104 Patriot, illetve az olasz MIM–14 Nike-Hercules közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek utódjának fejlesztéséből. A Patriotok modernizált, rakétavédelmi képességgel is ellátott MIM–104F PAC–3-as változatára alapuló amerikai–német–olasz Medium Extended Air Defense System (MEADS) projektben így már csak az olaszok maradtak. Ők folytatnák ugyan, de egyedül nem fog sikerülni a megfelelő költségvetést összehozni.
A további kurtítások közül igen érzékenyen érinti a Luftwaffét a Eurofighter Typhoonok számának csökkentése. Jelenleg a legjobb esetben is már csak 140 gép hadrendbe állítását tartják elképzelhetőnek, ami 40 géppel kevesebb az eredeti, 1998. január 30-i megrendelésnél. Ez gyakorlatilag a típus harmadik megrendelési sorozatának végét jelentheti, Németország nem is kíván újabb gépeket vásárolni. Az eredetileg 236 gépre szóló, közös megrendelést Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország már 2008 októberében kettéválasztotta, hiszen nem volt pénz a gépek kifizetésére.
Így a Tranche 3A csak 112 gépre szólt (40 brit, 31 német, 21 olasz és 20 spanyol), és a maradék, teljes vadászbombázó képességekkel rendelkező 124 gépet a Tranche 3B sorozatban kellene megvásárolni. Ez azonban egyre kevésbé valószínű: minden jel szerint Németország után már Nagy-Britannia sem kívánja megvenni a Brit Királyi Légierőnek szánt utolsó sorozatot, helyette exportálná a szerződésben szereplő gépeket. Így Olaszország és Spanyolország vállára nehezedik az utolsó gyártási sorozat – két ország, mely a gazdasági válság alatt rogyadozik amúgy is.
Nem járt jobban az NHIndustrues NH90-es helikoptercsalád sem: 80 gép kerül majd Németországba az eredetileg tervezett 122-ből (a hadsereg 80 szállító, míg a légierő 42 szállító és harci kutató-mentő változatú gépet állítana hadrendbe). Ráadásul a kiszivárgott információk szerint átstrukturálják a megmaradó forgószárnyasok használatát is. A VFW-Fokker CH–53G Stallion nehéz szállítóhelikopterek a hadseregtől a légierőhöz kerülnek, míg a megrendelt és le is szállított NH 90-esek mind a hadsereg színeiben repülnek majd.
Radikálisan csökken a harci helikopterek száma is: a 80 Eurocopter UH Tiger gépből csak 40 kerül a hadsereghez. Elbúcsúzik a Bölkow Bo 105P is, helyüket részben az EC135-ösök vették át: ezt a 15 gépet nem bántják.
A merevszárnyú gépek közül a Panavia Tornado-flotta 185 gépről 85-re csökken, az Afganisztánban „csapágyasra repült” C–160D Transallokból 20 megy nyugdíjba, marad 60. Nem változik a 40 gépes Airbus A400M-megrendelés. Igaz, ez már amúgy is 20 géppel kevesebb az eredeti, 2003-as mennyiségnél.
Érintetlen marad az RQ–4B Euro Hawk-állomány. A jelenlegi költségvetési tervekben még szerepel mind az öt repülőgép beszerzése, melyből az első már Németországban repül.
Thomas de Maiziere védelmi miniszter csapata szerint a „megörökölt” programok csonkítására azért van szükség, hogy a most jelentkező beszerzési igényeket ki lehessen szolgálni.
