Patinás Ikarus 30-ast mentett meg a Közlekedési Múzeum

A jármű a márka egyik legidősebb példánya, muzeológiai értéke pedig kiemelkedően nagy, mivel csupán négy üzemképes Ikarus 30-as létezik a világon.

Az Ikarus 30-as autóbuszok voltak az elsők, amelyeket már Ikarus márkanévvel és a jól ismert szárnyas logóval gyártottak. 1951 és 1963 között szolgáltak forgalomban, példányai ma már rendkívül ritkák. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) flottájának új járműve első alkalommal a Lánchíd és a Kossuth Múzeumhajó szomszédságában mutatkozott be.

Schneller Domonkos, az MMKM főigazgatója kiemelten fontos küldetésnek tartja, hogy a múzeum gyűjteménye minél több olyan hazai gyártású járművet őrizzen meg az utókornak, amelyek reprezentatív és esztétikus példányai közlekedéstörténetünknek és műszaki fejlődésünknek. Az Ikarus 30-as autóbusz oltalom alá vételével, valamint a múzeum által megkezdett restaurálással országunk ipari öröksége gazdagodik.

1951-ben az Ikarus 30-as volt a világhírű magyar gyár első, önhordó vázszerkezetű, városi-távolsági autóbusztípusa, amelynek sorozatgyártása a bemutatás után azonnal megindult. Hét év alatt több mint háromezret gyártottak belőle, amelyek a világ számos országában bizonyítottak; az új gyártmányoknak csupán egyharmada állt forgalomba hazánkban.

Az Élet és Tudomány az új „autóbuszcsoda” megjelenéséről 1951-ben azt írta: „Mintha mozgó üvegpalota suhant volna el”. Zerkovitz Béla, az Ikarus főmérnöke az Autó-Motor 1952-es lapszámában pedig a típus kapcsán úgy fogalmazott: „a kontinens egyik legjobban sikerült kis autóbusza született meg”.

Az Ikarus 30-as sikeres és előremutató autóbusz volt, de kellemetlen problémát jelentett, hogy oldalanként csak két-két felső ablakrés volt nyitható, amelyek nem tudták garantálni a járművek megfelelő szellőzését. Ráadásul a tetők ívét követő ablakokon keresztül a felülről betűző nap gyakran igencsak felmelegítette az utasteret, így az utasok – a korszakban divatos nejloningekre utaló izzasztó hatása okán – a Nejlon nevet adták a típusnak. A későbbi Ikarus 60-as típusoknál teljesen leereszthető ablakokkal és a tetőablakok elhagyásával növelték az utazók komfortérzetét. A mai szemmel kicsi autóbusz egyre kevésbé felelt meg az egyre növekvő városi forgalom kihívásainak, a járművek zsúfolttá váltak. Egy részüket 1955-től pótkocsivá alakították, azonban 1963-ban biztonsági megfontolásból ezek alkalmazását megszüntették. A budapesti forgalomban 1960-tól a pótkocsis szerelvények helyét a Fővárosi Autóbuszüzem műhelyében leselejtezett autóbuszokból kialakított csuklós autóbuszok, majd később az Ikarus 180-as csuklós autóbuszok vették át.

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Ikarus 30-asa 1953-ban gördült ki a mátyásföldi gyár kapuján, majd 1977-ig szolgált forgalomban: először a Magyar Honvédség égisze alatt, később az Állami Építőipari Vállalat flottájában. Karosszériáját vélhetően az első nagyjavításkor átépítették, a tetőablakokat megszüntették. A műtárgy muzeológiai értéke kiemelkedően nagy, mivel csupán négy üzemképes Ikarus 30-as található a világon. A jármű, habár már újra üzemképes, még restaurálás előtt áll.

A jármű legközelebbi megjelenéseiről Facebook-oldalán ad majd hírt a Közlekedési Múzeum.

(Nyitóképünkön a Közlekedési Múzeum legújabb szerzeménye, a veterán Ikarus 30-as. Fotó: MMKM / Szikora Zsombor)