Piper Cub rajzás: a világ egyik legszeretettebb gépe
Háromnegyed évszázada kezdődött egy aprócska gép tömeggyártása, amely néhány év alatt hihetetlenül elterjedt Amerikában, aztán másutt is: nem egyszerűen repülőgép volt, hanem „a” repülőgép, amely százezreknek jelentette az első lépést a repülés felé. Sokan mondták, hogy ez az igénytelen, egyszerű egymotoros kétszemélyes konstrukció volt az aviatika Ford T-modellje.
A Piper Cub eredetije egy később tönkrement cég, a Taylor Aircraft szülötte, de akkor vált igazán népszerűvé, amikor a csődös vállalatot átvette a Piper és néhány szerencsés változtatással javítottak a kis kétszemélyes madár tulajdonságain, megbízhatóságán. Már a háború előttt háromezret gyártottak belőle, de amikor kiderült, hogy a légierő hatalmas mennyiségben kell, hogy pilótákat neveljen magának, civil segítséggel persze, ez a gép vált a repülőoktatás első alaptípusává, és a gyártása is pokolian felgyorsult: volt időszak, hogy húszpercenként gördült le egy a szerelőszalagról.
A hadsereg igényeire válaszként szervezett civil pilótaképző programból 435 ezren kerültek ki, háromnegyedük a Piper Cub segítségével kapta meg alapkiképzését. 1938 és 1947 között több mint 19 ezer példány épült a gépecskéből. Nemcsak kiképzésre használták: a Cub fontos szerepet töltött be például az európai hadműveletekben mint felderítő, tüzérségi megfigyelő, sebesültszállító. Sőt, néhányan nem irányított rakétákat szereltek a szárnyai alá, egy jeles amerikai Cub-pilóta 1944-45-ben hat német tankot lőtt ki ezzel a harciasnak nem mondható, Szöcske néven is elhíresült apró géppel.
A háború után nem állt meg, csak lelasssult a gyártása, és közben bőven volt vevője a hadseregtől leadott példányoknak is. Innentől kezdve a Cub az aviatika elemi iskolája mellett egyet jelentett az örömrepüléssel, egy remek hobbyval, ami egyre több amerikait vonzott, és az olcsó Cub révén egyre több amerikai engedhette meg magának ezt a szórakozást. Kideült, mennyire sokan szeretnek lassan és közel a földhoz repülni, nem csak a magasan száguldás nyújt igazi élményt. A Cub és a belőle fejlesztett változatok, például a Huskie, ma is alapgépe a „bozótrepülésnek”, elterjedt légijármű Alaszkában és mindenütt, ahol olyan gépekre van szükség, amelyeknek minimális a fel- és leszállási pályaigényük, illetve – nem is igényelnek igazi pályát.
A legtöbb Cub négyhengeres Continental, Franklin illetve Lycoming motorral repül, de van háromhengeres csillagmotoros változata is.Ma már léteznek 180 lóerős, szénszálas műanyagból készült Cub-ok, az alaszkaiak is sokszor nagykerekes feljavított változatokkal dolgoznak. Egyes variációt ma, tehát 75 év elteltével is készítik kisebb sorozatokban.
De a többség továbbra is az eredeti Cub-verziókhoz ragaszkodik, amelyeknek csak a legminimálisabb a műszerezettségük, amelyeknek az utazósebessége csak 120 kilométer óránként, amelyeket egy személy esetén a hátsó ülésből vezetnek, és amelyek mégis így váltak egyfajta szabadságszimbólummá az amerikaiak szemében.
A világ most zajló, legnagyobb repülőtalálkozóa, az Oshkosh-i Fly-in az évforduló jegyében hatalmas Cub-gyülekezet helyszíne lett: az USA minden sarkából összesen több mint száz gép érkezett, túlnyomórészt a hagyományos sárga Cub-festésben.
