Prototípus Bobó Jendrassik György dallamaira komponált próbafutása

A parajosban tengődésre ítélt M44 211 tiszteletre méltó igyekezettel támadt fel az árnyékvilágból.

Az évekkel ezelőtt leállított M44 211 pályaszámú dízelgép feltámasztásában a MÁV Személyszállítási Zrt. Vasúti Járműbiztosítási Igazgatóság Miskolc munkatársai láttak fantáziát. A DVM2-1 gyári szerkezetszámon másodiként megépült, 1955. április 13-án a MÁV állományába vett, időnként fordulatos pályafutású prototípus Bobó reinkarnációjának első  szakasza az eredeti elképzelés szerint abban csúcsosodott volna ki, hogy június 22-én a gép személyvonati fordában teszi meg elsősorban esztétikai beavatkozásokra szorítkozó felújítását követő első önálló lépéseit: vontatmánya három üresen futó személykocsi, továbbá a Miskolcról induló 8:37-es ózdi Bz szerelvénye lett volna. Ez esetben M44 211 és a három kocsi marad Bánrévén, megvárja az Ózdról visszatérő Bz-t, és utána irány újra együtt Miskolc-Tiszai.

Kisvártatva azonban józan, a vasúti személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződés betűjét nem szem elől tévesztő B-terv született (értsd: az utas az első) – annak érdekében, hogy a mozdony esetleges műszaki nehézménye ne lehetetlenítse el a vasutat választókat abbéli szándékukban, hogy időben megérkezzenek oda, ahová igyekeznek, a 92-es vonal kétórás ütemben közlekedő személyvonatai közé beiktatva, kora délelőtt kilenc óra körüli indulással üres személykocsikkal, és csak Kazincbarcikáig futópróbázik a Bobó – szólt a döntvény. 

Ezután lépett életbe az a vészforgatókönyv, amire igazából senki sem készült a nap reggelén a miskolci dízelműhelyben…

…a Dunántúlról Miskolc-Tiszai pályaudvarra az átszállások stratégiáját követve elindulva örömmel konstatáltuk, mindegyik vonatunk percre pontos közlekedett, így a fűtőházban még elkaptuk a dízelgép gázolaj-kiszerelésének utolsó pillanatait. Maradt idő szemügyre venni az időtállónak ígérkező új festést, nyugtázni lehetett, hogy a korlátok véglegessárgák, a motortér körüli trepnik meg hollófeketék lesznek M44 211 hosszú idő utáni úttörő bevetésére, az augusztus első hétvégéjére meghirdetett kaposvári retró eseményre. A gép körül a szakikkal beszélgetve felmerült, az évekkel ezelőtt leállított, de egyben lévő, nem lerabolt, egyszer be is indított masina tulajdonképpen felújítottnak sem tekinthető, még a szénoszlopos akkumulátorfeszültség- és a teljesítményszabályozóhoz (egyes gépészeti telephelyeken: a Pityuhoz) sem nyúltak, inkább a megjelenésére fordítottak a körülötte ügybuzgók figyelmet.

Előkerültek számunkra újdonsággal felérő dokumentumok is – 2018-ban a MÁV elsősorban tolatószolgálatra készült M44 sorozatát taglaló Indóház Extrával ért véget emlékezetes periodikánk kiadása, és abban és akkor jelent meg, hogy egészen a 2010-es évtized első feléig nem utaltak a rendelkezésre álló források arra, miszerint az M424 sorozatba sorolt prototípus Bobókból az 5001 és 5002 pályaszámú gépeken kívül készült volna több. Akkoriban azonban felbukkant egy fotó az M424,5004-esről, vagyis a protók száma négyre ugrott, ám a dízelműhelyben egy újabb, telefon képernyőjén elibénk tárt felvétel igazolta: ez a szám sem végleges, a fotó ugyanis M424,5005-öt ábrázolta!

A nagy csodálkozás közepette szépen le is maradtunk a motor hidegindításának megörökítéséről, pedig addigra a fűtőházi elegymozgató MTZ már kihúzta M44 211-et a korongra. Mozgása innen vált esedékessé önerőből, a menetszabályozó kar megmozdításakor azonban a Jendrassik előbb ledadogott, majd le is állt. A vezetőálláson súlyos tekintetek szegeződtek egymásra, összeszorított fogak közül szűrt szavak sisteregtek elő, hallottuk, de nem akartuk tudni miért történt az, ami: víz jutott az egytonnányi gázolajkészletbe…

Elsőre elfogadtuk, dolgunk végezetlenül indulás haza, óra 35-kor mindig akad a Tiszairól IC a Keletibe (de előtte még egy bécsiszelet a restiben), ám aztán körvonalazódott az említett vészforgatókönyv dramaturgiája. A dízelt beállították a fűtőház mosóvágányára, és elkezdték leengedni az üzemanyagát. Vagyis, dehogy is azt – a dízelolajnál nehezebb, a tartály alján egységes lencsét alkotó vizet, a gázolaj néhány litertől eltekintve maradt. A művelet sikerrel járt, még két új szűrőt is kapott a gép, és minden és mindenki kiegyenesedett: a második pöccröff indítás után a 600 lóerő állandó teljesítményű, Ganz-Jendrassik rendszerű, XVI Jv 170/240 típusú V elrendezésű, 16 hengeres négyütemű dízelmotor egyenletesen járt – nem lesz ebből vessző-, sokkal inkább próbafutás.

Már nem is maradt egyéb hátra, mint kiállni a Tiszaira, ott felvenni a három, rendre 82-28 középszámú BDd és BDbh kocsit, elvégezni a fékpróbát, a vonatot készre jelenteni, és várni az egyesen az indulásra. Az írásbelit kézbesítő forgalmi szolgálattevő ártatlan arckifejezéssel szólt fel a védházra, „… mindjárt mehettek, én hatig leszek szolgálatban, ha addig nem érnétek vissza, legközelebb találkozunk”. Tizenhárom óra előtt néhány perccel visszafogott hahota és cöccögés volt a válasz, Kazincbarcika meg 25 kilométernyi távolságra…

Pontban egykor váltott szabadra a jelző, és kezdetét vette a poroszkálás. Vezére szerint a mozdony nem tűnt ereje teljében lévőnek, nem esküszünk meg rá, de talán még azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy a három kocsival nem érünk fel a kaptatón a Repülőtéri út megállóhelyig. Ehhez képest Szirmabesenyőn már ötvenet jelzett a sebességmérő, és a 7k állásba húzott termetes kontroller mellett a mutató rendületlenül kúszott feljebb, óra szerint egészen 75-ig. A 80/80-as menetrend kritériumainak ugyan nem sikerült megfelelni, a  folyamatos haladásénak azonban maradéktalanul.

A Kazincbarcikáig tartó oda-, illetve a miskolci visszaút során gyorsulási és fékpróbák szerepeltek a programban, és mire Gömörin újra elhaladt a menet a Bobó Kft. három, tárolón dekkoló M44-ese mellett, nagyot szippantva lehetett mellreszívni a levegőt, hogy elkezdődhessen a fellélegzés a Tiszai pályaudvarig tartó üdítő folyamata: a próba sikerült, augusztus 1–2-án a mokány kis gép is felléphet a Kaposvári Retró Hétvége elnevezésű múlt utáni sóvárgáson. Az azon a hétvégén múltidéző vasúti járművekkel érintett vonalak: Kaposvár–Fonyód, Kaposvár–Siófok, Dombóvár–Gyékényes.

M44 211 október harmadikai, vegyesvonati menetére az iho július 24-én megjelenő programajánlója hívja fel az érdeklődők figyelmét.

Kerekedjenek fel.

Kétképes „galériával" búcsúzunk, a képek magyarázata:

1. A szénpart alatt enyésző százas Bobó, a 149-es. Jobbra a feltámasztásra szánt 448 439, balra egy ramaty állapotban lévő rezsó. De van arra szándék, hogy utóbbiból legyen a MÁV Szesza saját üzemképes villamos fűtőkocsija, illetve
2. Miskolc vontatási telepi arculatát a leállított Szilik sokaságának a látványa határozza meg. Itt ennyi, távolabb, a felvételen nem kivehetőn 17 V43-as tapad egymásra…

Nyitóképünkön: a kiglancolt kettes prototípus Bobó június 22-én a miskolci fűtőházban, balján 628 311, jobbján egy maradvány Dácsia (fotók: T. H. F.)