Radom Airshow: egy erős légierő bemutatója
Augusztus 20-i hosszú hétvége? Mit csináljunk, mit csináljunk? Menjünk Lengyelországba! Mint kiskacsa, csak mi repülőnapra készülve. Ugyanis, hogy hogy nem, pont ezen a hétvégén rendezték meg Radomban az ez évi Air Show-t.
Miután a tűzijáték utolsó petárdájának fényei is elhalványultak az esti égbolton, elindultunk. Megküzdve az éjszaka sötétjével, a hegyekkel, útfelújításokkal, kamionokkal, sebességmérésekkel, az éjszaka hidegével (2 C° kinti hőmérsékletet mutatott az autó hőmérője), medvékkel, vaddisznókkal... A reggeli nap fényei már Radomban csillantak meg autónk motorháztetején, a 42. Baza Lotnictwa Szkolnego (42. Repülőiskola) mellett található egyik utcában.
Ezt a pénteki napot az érkező gépek és a hétvégi repülésükre készülődő pilóták gyakorlásának megtekintésére szántuk. Ilyenkor azokat a repülőgépeket is látni lehet a levegőben, amelyeket a látogató csak az állóhelyen nézhet meg a repülőnap hétvégéjén.
Néha a pilóta, látva a sok-sok bámészkodót, kicsit cifrázza a leszállást. Nem egyből száll le, hanem gyorsan, alacsonyan áthúz a nézők felett, mint a Luftwaffe Tornadója, esetleg még egyszer áthúz, majd ezután száll csak le, mint az előbb említett légierő kétüléses Eurofightere, hasa alatt a Bavarian Tiger festett póttartályát hordozva, jelezve ezáltal is, hogy ő a TaktLwG 74-hez tartozik.
A Norvég Királyi Légerő matt feketére festett Dassault Falcon 20ECM gépe azonnal leszállt. Ez viszont maga a típus, és az alkalmazó légierő miatt volt érdekes látnivaló a levegőben.
Az orrán a „World Champions on Patrol 2014” festést büszkén hordozó német P-3C Orion leszállásáról sajnos lemaradtunk, de a Romániából, a 86. Légi Bázisról érkező LanceR géppárt már le tudtuk fényképezni. Gyönyörű, kék színű éggel a háttérben.
Ez a szín a későbbiekben hiánycikké vált Radomban, mert az elkövetkező két napban felhős volt az ég. Helyesbítek. Délelőttönként, amikor a civil sportrepülők repültek, sütött a nap. A komolyabb vasak viszont nem érdekelték a Napot.
A pénteki gyakorlások során az olasz Eurofighter nem sokkal a felszállása után megszakította a gyakorlását majd gyorsan le is szállt. Az alakulat szerelővarázslója (stregone) viszont jól dolgozhatott, mert a következő két napon rendben lerepülte igen dinamikus programját.
A repülőnap mottója a „75 rocznica bitwy o Anglię”, „az angliai csata 75. évfordulója” volt, de sajnos az égen nem cikáztak Spitfire-ek, sem Hurricanek, csak az egyik hangárban volt egy kisebb kiállítás korabeli eszközökből, felszerelési tárgyakból.
Mint említettem, a délelőtt a sportrepülőké volt. A délutáni részt a Lengyel Légierő erődemonstrációja nyitotta meg. Csak felsorolom, hogy mik és milyen számban repültek el egymás után: hat TS-11 Iskra, hat SW-4, négy Mi-2, négy W-3, négy Mi-8/Mi-17, négy Mi-24, négy M-28 Bryza, három C-295, két C-295 és két C-130,hat Szu-22, hat MiG-29, hat F-16 és a végén nyolc PZL-130 Orlik. Ez hatvanöt repülőeszköz...
A délután folyamán egy földi rácsapást is bemutatott egy két Szuhojból és két Fighting Falconból álló kötelék. Két Szu-22-es áthúzott a reptér felett. A földön robbanások. Majd a felszálló füstben áthúztak az F-16-osok, sűrűn szórva az infracsapdákat. Látványos volt.
A repülőnap érdekessége a TAI T-129 ATAK harci helikopter repülése volt. Szereplése nem volt véletlen. A Turkish Aerospace Industries ezzel a típussal kíván indulni a Kruk elnevezésű programban, amelyben Lengyelország a harci helikoptereit kívánja lecserélni. A T-129-es egy roadshow keretében járja be Lengyelországot, augusztus 28-án Varsóban, szeptember 1–4. között pedig Kielcében lesz megtekinthető.
A Patrulla Aspa EC 120-as helikopterei nem „keresztbe” repültek át az állóhelyeikről a futópályára, ahonnan a bemutató elkezdték, hanem szépen a gurulóút felett, szépen, lassan, a közönség előtt libasorban repültek oda, majd, bemutatójuk végén a közönséggel szembe fordulva, oldalazva lebegtek vissza. A gurulóút elég közel volt a kordonhoz, így egy kisebb szélvihar is kerekedett a dologból. Ellenben, ha ezt a Mi-24W-ekkel csinálják meg... Borultak volna a napernyők.
Ha már az orosz technika szóba került, még egy dolgot jegyeznék meg így szubjektíve. A Szu-22-es géppár repülése a szokásosnak volt mondható, különböző szárnyilazásokkal, kötelékben, majd külön-külön. De amikor az egyik gép, alacsonyan áthúzott a beton felett, nos, szombaton fényképezni is elfelejtettem, csak tátott szájjal bámultam. Vasárnap már nagyon koncentráltam.
Szombaton, amikor a repülőtérre mentünk, Małęczyn falu mellett egy emlékmű koszorúzása zajlott. A 2009-ben lezuhant Szu-27UBM emlékműve volt az. A lezuhant pilóták, Alexander Morfickij és Alexander Zsuravlevics családjai a repülőnap díszvendégei között kaptak helyet.
* * *Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
