Reptéri napok, reptéri élvezetek: Budaörs 75 éves

Nem Repülőnapok, hanem Repülőtéri Napok: a meghirdetés szóhasználata feltehetően azt akarta óvatosan üzenni, hogy ezen a hétvégén maga a 75 éves légikikötő, Budaörs volt a főszereplő, persze azért jutott repülés is a rendezvénynek, ha nem is annyi, mint egy hagyományos repülőnapon. De valóban, a lényeg a szervezők szerint az volt, hogy barátságos alkalmat kínáljanak a barátkozásra a reptérrel, arra, hogy emberek sokasága jól érezze magát ezen a helyen, és gyaníthatóan ezt a célt Budaörs gazdája, a Repülőszövetség el is érte.

Szombaton és főképp vasárnap a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megtalálta a maga szórakozását: akit nem kötött le annyira az állandóan mozgó gépek látványa, az bejöhetett a körépületbe és megnézhette a reptérről szóló kiállítást és a remek diorámát az egykori közforgalmi légikikötőről. A kicsik pedig, ha leszálltak a kisvonatról, elsétálhattak a nagyhangárig, ahol a pihenő gépek látványa mellett élvezettel kurjonghattak be a hatalmas térbe, és nagy örömmel hallhatták saját visszhangjukat: még ez is produkció volt! Akinek pedig még ez sem volt érdekes, az gasztronómiai élvezetekkel foglalhatta el magát a kajasoron.

Node a repülés... Az első nap vitathatatlan sztárja Nádas Tamás, friss advanced világbajnokunk volt, az ő pörgős, kemény Edge-540-esével, de ugyancsak szép produkciót láttunk Szüle Zsolttól, aki egy kecses francia Morane-Saulnier 893-assal mutatta be, hogy bizony lehet látványosan műsort repülni vad dobott figurák nélkül egy négyszemélyes túragéppel is. Hasonlóan érdekes volt a következő nap a Jak-18-as repülés: a beszédes HA-JAJ lajstromjelű, ugyancsak négyszemélyes orosz gép a maga dörgő dögerős csillagmotorjával kicsit lomha, de roppant mutatós bemutatót hajtott végre, ez a gép már repülhetett igazi műrepülő elemeket is, különösen szép volt a méltóságteljes orsózása.

És ugyancsak az első nap látványossága volt a Komo Sky Team hármas köteléke: már augusztus huszadikán, a Duna fölött is megcsodálhattuk, hogyan lehet ultralight gépekkel ütőképes formációt összehozni. A második nap repült Talabos Gábor az ő 1961-ben készült 226-os Trénerével: mintha ötven évet visszamentünk volna az időben, amikor a magyarok számára emlékezetesen nagy sikert hozó 1962-es Műrepülő VB-n ugyanilyen gépek gyártották a figurákat.

Mindkét nap érdekes versenysorozatokkal telt a háttérben: szombaton a motoros sárkányok, vasárnap a vitorlázógépek és a siklóernyők pilótái mérhették össze tudásukat – ez a szokványos fordulat ebben az esetben nagyonis reális volt,  tudásfelmérőnek is alkalmas volt a verseny. A vitorlázórepülők például célvonalra szálltak, számukra ez azért volt jó gyakorlás, mert bizony nem árt a pontos földetérés, ha termikek és segédmotor híján szűk terepen készül landolni valaki. Egyes kósza szövegfoszlányokból kiderült: a siklóernyősök körében olykor a résztvevők számára kifejezetten meglepő volt, hogy saját önbizalmukhoz képest (...„ó, hát én ott szállok le, ahol akarok!”...) mennyire nehéznek bizonyult a megadott ponton, a „palacsintán” földet érni, vagy legalábbb a pontokat érő öt méteres körön belül, pláne, ha a szél is kicsit forgolódni kezdett, hogy még jobban becsapja a versenyzőket.

A célleszálló versenyek rendkívül látványosra sikerültek – a versenyzők és a kisegítők számára, ugyanis a rendezőknek csak úgy volt ennek a számnak a repültetése engedélyezett, ha az egész kizárólag a reptér északi oldalán, a pályákon túl, tehát a nézőktől a lehető legtávolabb történik. Azon mindenképp érdemes elgondolkodni, hogyan lehet ezt másképp megoldani, természetesen a hatósággal való együttműködésben. Az mindenesetre jó jel, hogy amikor a nagy távolság után a vitorlázórepülő versenyzők elérhető közelségbe kerültek,  vagyis ott álltak a színpadon és megkapták a győztesek az érmeiket, volt bőven, aki tapsolt nekik, vagyis a közönség a nehézségek ellenére nagyonis jól fogadta, hogy a reptéren helyben mutassanak be a sportolók igazi versenyszámokat.

Rendkívül szép és szokás szerint harmonikus, mondhatni megható vitorlázóműrepülő bemutatót repült Szilágyi János a kifejezetten erre épített hófehér Swifttel: azt hiszem ez volt a két nap legesztétikusabb műsorszáma, igazi zenére lejtett igazi légibalett.

Külön érdemes megemlékezni egy másik furcsa versenyről, amit Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnokunk, és az ország egyik legsikereseb rally-cross versenyzője, Bánkúti Gábor vasárnap vívott. Az esélyek eléggé egyértelműek voltak: az autós partner már a start előtt jelezte, hogy a csúszós fű nem az ő kerekeinek való, és néhány méter után a zöld Peugeot-t a fekete-zöld kétfedelű Skypolt valóban lehagyta, sőt, Zoli kicsit finomkodott is, belógatott szárnnyal próbált a lehető leglassabban repülni, hogy egy kicsit együtt legyen fotózható a két jármű. Az oda-vissza versenyzés után Veres Zoli príma bemutatót tartott ezzel a különös öszvér-madárral: amerikai sárkány és nagyon erős orosz csillagmotor, plusz egy nagytudású show-pilóta – mindez remek látnivalót jelentett a budaörsi nézők számára, sőt, ezalkalommal is erős volt az akusztikus élmény, a csillagmotor dörgése, a szárnyak közti dúcokon fütyülő levegő, különösen a nagy sebességű figuráknál.

Mind Nádas, mind Veres megrepültetett egy-egy csinos celebet is, érdekesmód a gyors dolgokhoz nem annyira konyító Molnár Anikónak jobban esett a műrepülés, mint az amúgy sokszor háromszáz felett motorozó kÍváló magyar versenyzőhölgynek, Kovács Nikinek, de a közönségnek szemlátomást ez a kis felhajtás is kellett, jólesett, sokan figyelték és találgatták az utasrepülések közben, hogy is érezhetik magukat a hölgyek a levegőben, aztán élvezték az élmények felidézését a színpadon.

És persze ez talán méginkább növelte a kedvet arra, hogy ki-ki befizessen a maga repülésére. Volt, aki a késő délután kötötten lebegő hőlégballont választotta, mások az oldtimernek tűnő An-2-essel, a gödöllőiek látványos festésű kétfedelejűvel kostolhatták meg a levegőt, ezzel a két géppel meg a körülöttük cirkáló Cessnákkal akár családostul is. Node volt bőven utasa az olyan igazi oldtimereknek, mint a varrógépkattogású Po-2-es, amely Sajtos Zoltánnal, a pilóta-szerkesztővel vagy Talabos Gáborral repült és vitt egy-egy körre egy-egy utast. Sokszor láttuk a reptér túlfeléről elstartolni Révy Laci bácsival az első ülésben a kétszemélyes Rubik-féle faépítésű, nyitott kabinos vitorlázógépet, a Cimborát is. És persze sorra jöttek az utasok a Goldtimer Alapítvány Li-2- eséhez: amikor aztán egyszerre startolt a HA-LIX, besorolt a Podva, gurult az Ancsa, a háttérben emelkedett a Cimbora, közben indított egy Cessna meg épp leállította motorját egy ultralight: volt ott olyan forgalom Budaörsön, hogy élvezet volt nézni és hallgatni. Igen, ilyen volt valaha egy népszerű közforgalmi repülőtér, és ilyen most egy igazi repülős, repülőteres népünnepély.