Repülésbiztonság: fókusz a földre

iho/repülés   ·   2012.01.02. 15:00
cim

A jó hír, hogy aki Amerikában az ünnepi csúcsforgalomban gépre szál, nagyon is bízhat a repülésben, az Egyesült Államok légitársaságai az elmúlt évben a levegőben kimagaslóan biztonságosnak mutatkoztak. A viszonylag rossz hír, hogy ehhez képest van még bőven tennivaló a  földi veszélyek csökkentésére.

Olyan balesetekről van szó, mint ütközések a forgalmi előtéren, a pilóták eltévedése a gurulóutak sűrűjében, aminek az lehet a következménye, hogy aktív fel- és leszállópályára tévednek, illetve a harmadik kockázat a leszállópályáról való lefutás, rendszerint rossz időben, nedves vagy jeges betonon való földet érés után. (Az év remélhetőleg utolsó, személyi sérüléssel járó közforgalmi légibalesete is ilyen volt, de nem Amerikában: a kirgiz Tu–134-es túlfutása és felborulása Os-ban, minimum alatti látástávolság mellett, feltehetően jeges betonon.)

A Wall Street Journal cikke olyan pilótákat idéz, akik szerint a nagy gépek vezetése a bonyolult reptéri gurulóút-hálózaton, sokszor éjszaka és/vagy rossz látási körülmények között ma már az egyik legnehezebb része a munkájuknak.

Jó néhány olyan esetet követően, amikor például fel- vagy leszálló gépek alig kerülték el az ütközést a pályára tévedt más repülőkkel, a Szövetségi Légügyi Hivatal akciót hirdetett az ilyesfajta balesetek elkerülése érdekében. Az FAA fellépése révén csökkent is az ilyen veszélyhelyzetek kialakulásának a száma, de most ismét ez a probléma került fókuszba – írja a lap szakértője, Andy Pasztor.

2011-ben eddig a kereskedelmi repülés nem követelt halálos áldozatokat az Egyesült Államokban, tavaly is csak két pilóta vesztette életét, akiknek a teherszállító gépe kigyulladt Dubaj körzetében – emlékeztet a kimagaslóan jó statisztikákra a lap szakírója. Az NTSB korábbi szakértője szerint ugyanakkor a pályákon és a gurulókon történő balesetek egyre nagyobb kockázatot jelentenek.

Az elmúlt időszakban több, áldozatot nem követelő, de nagy hírt vert eset volt az Egyesült Államokban is, például 2010 januárjában egy US Airways kisjet túlfutása Charlestonban, 2010 decemberében egy American Airlines Boeing 757 futott túl a pályán Jackson Hole repterén, havas-jeges körülmények között, feltűnően későn kapcsolt sugárfékekkel.

Idén áprilisban New Yorkban, a Kennedy repülőtéren egy Air France A380-as óriás szárnyvéggel elkapott és látványosan megpörgetett egy Comair CRJ-t, amely állóhelyre való beállásra várakozott.

Miután idén ősszel Ferihegyen is előfordult, hogy egy délután kétszer is koccantak gépek és vontatók az egyik műszaki előtéren, az iho/repülés szakértője oldalunkon is részletesen elemezte a repülőgépek földi baleseteinek okait és elkerülésük módozatait. A földi balesetek fontosságát jelzi, hogy a légi közlekedés eddigi legtöbb áldozattal járó balesete is egy földi ütközés volt, egy a tenerifei reptéren a sűrű ködben tévedésből a pályán maradt PanAm és egy az egyértelmű felszállási engedély nélkül a pályának nekilóduló KLM 747-es katasztrófája.

Ugyanakkor a légi járművek földi baleseteinek elkerülésére fontos lépések történtek. A toronyszolgálatot segítő gurítóradar a repülőtér személyzete számára jeleníti meg a reális forgalmi helyzetet akkor is, ha a toronyból szabad szemmel nem sokat látni, a gurulóutakon a pályára tévedést vagy a veszélyes felgurulást optikai rendszerek, jelzőfények akadályozzák meg. A gépszemélyzeteknek pedig egyre több típus szolgál alapfelszereltségként vagy kiegészítőként olyan berendezéssel, amelynek révén a pilóták a reptéri pályák és gurulóutak sűrűjében, és megint csak rossz látási viszonyok között is pontosan jelöli a gép pillanatnyi helyzetét, sőt más gépek mozgását is.

A legmodernebb típusok arról is informálják a pilótát, hogy a földet éréshez képest a pálya hátramaradt szakasza elég-e a biztonságos megálláshoz. A legfontosabb ugyanakkor az előírások megtartása, akár a gépek földi mozgatásakor, akár akkor, amikor egy repülőszemélyzet dönt arról, biztonságos-e a földet érés, vagy inkább át kell startolni.

Kapcsolódó hírek