Százéveseké a világ

Jó néhány járműtípus és egy, a mai napig fontos (bár nem eredeti funkciójában üzemelő) fűtőház centenáriumát ünnepelte a MÁV História Bizottsága. A Magyar Vasúttörténeti Parknak helyet adó Északi (később Hámán Katóról elnevezett) fűtőház 1912-1996 között szolgálta a rendszeres vasútüzemet, hogy négy év csend után Európa egyik legnagyobb vasúti gyűjteményének adjon helyet. Dávid Ilona, a MÁV elnök-vezérigazgatója köszöntő üdvözletének felolvasása után Holcsik Ferenc és Kummer István ismertették a fűtőház történetét, ehhez kapcsolódott Kisteleki Mihálynak, a MÁV História Bizottság elnökének beszámolója eddigi járműmegőrző tevékenységükről.

Száz évvel ezelőtt két legendás mozdonytípus állt forgalomba: a 301-es történetét (a biatorbágyi merénylettel kapcsolatban a nyomtatott Indóház is megemlékezett róla) többé-kevésbé ismerik az olvasók, ellenben a szintén egy évszázados 327-es – amit fénykorában a legszebb magyar mozdonynak tartottak – életútja nem túl közismert. A típusból 1912-14 között összesen száznegyvenet gyártott a MÁV Gépgyár, az egyedüli megmaradt 327,141 2993-as gyári számon, 1912-ben készült, és 327,016 számmal állt forgalomba. A két világháború között déli szomszédunknál (előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia színeiben) szolgált, 1941-ben került vissza. Az 1948-as szabványosításkor 327,141-re számozták át. Hatvanban selejtezték 1969. november 4-én, utána fűtőgépként szolgált egészen egy 1988-ban bekövetkezett balesetig – a kazán víz nélkül maradt. 1989-ben szállították Istvántelekre, ahol alkatrészhiányosan (csatlórudak és hengerek nélkül) tárolták, sajnos egyre romló állapotban. A mozdony felújítását (kiállítható állapotra) tervbe vették a Vasúttörténeti Parkban, de a ráfordítandó idő, energia és pénz miatt a helyreállítás várható időpontját még nem tudni. A 327-es sorozatról több vasúttörténeti könyv szerzője, Süveges László tartott előadást.

Nemcsak mozdonyok, kocsik is ünnepelnek kerek évfordulót 2012-ben. A magyar nosztalgiaflotta büszkeségéről, a tikfa étkezőkocsiról külön cikkben beszámoltunk, az ünnepi ülésen Soltész József, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológusa tartott róla előadást. A magyar vasutak egyik igáslova, az 1800 példányban gyártott, 9,3 méteres tengelytávú B^mn-C^mn sorozat is centenáriumát ünnepli. Ezt a hatalmas szériát öt gyárban (Ganz, MWG Győr, Schlick, Kistarcsa, Arad – ez utóbbi üzemben az 1920-as években a CFR számára is készült a típusból) álították elő, és a favázas kocsik végső kivonásáig, 1972-ig szolgálatban is voltak. A nosztalgiaüzemben rendszeresen részt vevő két C^mn kocsi után nemrég Bükről egy B^mn sorozatú jármű is a Parkba került. A kocsi műszaki állapota jó, 2010-ben még használták a jelzők karbantartói a műhelyszerelvény részeként. A típus történetéről Lovász György és Szécsey István előadását hallgathatta a közönség.

Az ünnepi ülés programját rövid megemlékezés zárta a többi, 2012-ben évfordulós járműről (V40, C50, V42, M38, Mk49, MDmot, M32), majd hivatalosan is bemutatták Dr. Kubinszky Mihály: Az én vasutam című könyvét.