Zűrzavar Amerika felett

iho   ·   2013.09.12. 16:15
cim

Már tizenkét éve, hogy megtörtént, amire korábban szinte senki nem számított, békés polgári gépek, utasszállítók váltak tömegpusztító fegyverré valakik kezében. Gyanítható, hogy ez volt talán eddig a legnagyobb megpróbáltatása az amerikai légvédelmi rendszernek is: az akkori történések és az akkori hibák is komoly tanulságokkal szolgáltak. A The Aviationist repülési portál sorozatot indított a 2001. szeptember 11-i történésekről, ennek első részében a szerző összegyűjti azokat a részleteket, amelyek az Északkeleti Légvédelmi Szektor, a NEADS (Northeast Air Defense Sector) működéséről a 9/11-es bizottsági jelentésben találhatók, de közzétesz más, eddig nem nyilvános részleteket is.

Az észak-amerikai védelmi rendszer (NORAD) részeként a NEADS két zónára oszlik, az egyik központja az Otis légitámaszpont a Massachussets állambeli Cape Codban, a másik a virginiai Langley légibázison található. Természetesen más támaszpontokon is vannak egységek, amelyek részt vehetnek a védelemben, de a két gyorsreagálású, QRA (Quick Reaction Alert, azonnali készültséget adó) bázishoz képest több időre van szükségük ahhoz, hogy felkészüljenek és elindítsák a gépeiket.

A négy eltérített gép útvonala

Helyi idő szerint reggel 8 óra 37 perckor, 16 perccel azután, hogy az American Airlines 11-es járatán, egy Boeing 767-esen kikapcsolták a transzpondert, a NEADS regisztrálta a gépeltérítést, 8 óra 46 perckor két F–15-ös, a Panta 45 és 46 hívójelű géppár kapta a parancsot a gép elfogására. A 767-es azonban pontosan ebben a percben csapódott be a World Trade Center északi tornyába. Mindehhez képest a géppár 8 óra 53 perckor szállt fel, és a pilóták ekkor még nem tudták, hogy a célpontjuk a toronyépületbe repülve megsemmisült.

A két F–15-öst ekkor ráadásul a még zsúfolt New York-i légtér helyett egy katonai légtér felé vektorálták Long Island fölé, és itt kellett a vadászoknak további parancsig várakozniuk. A géppár itt körözött 9 óra 9 perctől 9 óra 13 percig.

Közben azonban a United 175-ös járatát teljesítő eltérített 767-es 9 óra 2 perc 59 másodperckor becsapódott a déli toronyba, és a NEADS megint csak azzal egy időben kapott megerősítést arról, hogy a gépet eltérítették, amikor az már el is pusztult.

Közben az FAA letiltott minden civil gépmozgást New York irányítási körzetében, 9 óra 9 perckor az észak-dakotai Nemzeti Gárda készültségi F–16-osai is felszálltak, de azzal a paranccsal, hogy szükség esetén váltsák az Otis vadászait.

Az elsőnek emelt F-15-ös géppár repülése: Otis bázis, várakozási légtér, New York: közben 09.03-kor becsapódott a célgép a déli toronyba

9 óra 13 perc: miután az FAA megtisztította a New York-i körzet légterét, a két Long Island felett köröző F–15-ös végre új parancsot kapott, és Manhattan felé repült, de amikor elhagyták a várakozási légteret, még 115 mérföldnyire voltak onnan, 12 perc elteltével kezdhetrék meg a város felett a CAP (Combat Air Patrol) feladatot.

9 óra 25 és 45 perc között a Szövetségi Légügyi Hivatal teljesen lezárta az Egyesült Államok légterét. Semmilyen polgári gép nem szállhatott fel, a már levegőben lévő járatok vagy visszafordultak, vagy a legközelebbi kitérő repülőtéren értek földet, 4500 gép kellett, hogy azonnal leszálljon valahol. A rendkívüli helyzetekre vonatkozó SCATANA eljárás (Security Control of Air Traffic and Air Navigation Aids) annyiban nem valósult meg, hogy ugyan a teljes forgalmat leállították, de a hadügy a légi irányítást továbbra is az FAA kezében hagyta, és nem kapcsolta le a földi navigációs berendezéseket sem, ezért is sikerülhetett ilyen rövid idő alatt ilyen sok gépnek megtalálnia a legközelebbi pályát és biztonságosan földet érnie.

F-15-ös a terrortámadás napján New York légterében, alatta a WTC füstölgő romjai

9 óra 23 perckor riadóztatta a NEADS Langley készültségét, mert Washington felé egy újabb eltérített gép közeledett, három F–16-os szállt fel a Nemzeti Gárda kötelékéből, a negyedik tartalékban a bázison maradt, a három közül kettő volt felszerelve levegő-levegő rakétákkal és gépágyúval, a harmadiknak csak gépágyúja volt. A Vipereket akkor irányították közvetlenül Washington fölé, amikor az azonosítatlan gép már csak hat mérföldnyire volt a Fehér Háztól.

De az F–16-osok először nem észak, hanem kelet felé repültek, ugyanis az általános repülési terv azt tartalmazta, hogy a civil légtér elkerülése érdekében a katonai gépek felszállás után először 90 fokon repüljenek hatvan mérföldet, és a kötelék vezére valamint az FAA irányítója is azt hitte, hogy ez az instrukció még érvényes.

Ugyanaznap F-16-osok is őrjáratoztak Manhattan felett

Ezért történhetett meg, hogy a Langleyből startolt F–16-osok 150 mérföldnyire voltak, amikor az American 77-es járata, egy Boeing 757-es a Pentagonba csapódott. Persze, teszi hozzá az elemzés, nehéz megmondani, mit is tehetett volna a három F–16-os, ha időben ott vannak Washington fölött. Arra ugyanis nem volt érvényes parancsuk, hogy lelőjék az eltérített gépet.

Mint kiderült a cikkből, a körzetben volt még egy katonai gép a levegőben, egy Gofer 86 hívójelű C-130H Hercules, szintén a Nemzeti Gárda kötelékében. Ennek személyzetét a Reagan repülőtér irányítói kérték, próbálja meg azonosítani a Washington felé közeledő ismeretlen gépet, a Hercules pilótái 2000 lábra süllyedtek, de már csak azt tudták jelenteni, hogy egy 757-est látnak, amely kisvártatva a Pentagon épületébe csapódott.

A második gép a déli toronyba csapódik: mit tehettek volna tűzparancs nélkül a vadászok, ha ott vannak a közelben?

Közben a három F–16-os is megérkezett Washington fölé, és csaknem egy órán keresztül őrjáratozott, mielőtt más egységek gépei felváltották őket: a kötelékek több mint hat órán keresztül keringtek Washington légterében, ezeknek a pilótáknak már volt tűzparancsuk, amit Cheney alelnök adott ki, majd Bush elnök erősített meg. Megjelent egy újabb azonosítatlan jel a képernyőkön, de erről kiderült, hogy egy sebesültszállító helikopter volt, amely a Pentagon felé tartott.

Mindeközben 10 óra 3 perckor egy negyedik eltérített gép a fővárostól 125 mérföldnyire zuhant le, még mielőtt a NEADS egyáltalán tudomást szerzett volna az eltérítéséről.

A cikk ezen a ponton állapítja meg, hogy a védelmi rendszer számára mindössze kilenc perc állt rendelkezésre az első eltérített gép esetében az eltérítés és a becsapódás között, a többi, a terroristák által irányított gép esetében viszont nem volt információja a becsapódás előtt arról, hogy a három járatot eltérítették.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek