Szingapúri szenzáció: kemény bemutatót repül a 350-es
Kétségtelen: a ma kezdődő szingapúri repülőszalon egyik, ha nem a legnagyobb szenzációja az Airbus új utasszállítójának első nyilvános show-repülése lesz a tavalyi párizsi óvatos és egyetlen áthúzás után. Természetes, hogy a gyártó egy, az Airbus szokásainak megfelelő műrepülés-szerű bravúrprogrammal akarja demonstrálni, jól halad az új, jelentős részben kompozit-építésű A350 XWB berepülése.
A gépnek már az érkezését is komoly érdeklődés övezte, ráadásul a 350-es végrehajtott egy nagy jelentőségű közbülső leszállást is Dohában. Ez a megálló egyfelől fontos volt a típusnak, hiszen a Qatar lesz a kibocsátó légitársaság, másrészt fontos volt a katariaknak is, mert a 350-es nem a most használatos közforgalmi repülőtéren landolt, hanem kicsit arrébb: a fogadás helyszíne a Hamad International volt, az a vadonatúj óriásreptér, amelynek sok-sok halasztás után idénre ígérik az átadását.
A 350-esnek mindezidáig négy példánya készült el: egy a földi tesztekre szolgál, az MSN1 jelzésű volt az, amelyikkel a szűzfelszállást végrehajtották, az MSN3 ősszel szállt fel először, és készen van már a negyedik is, amelynek a földi fotóit már bemutatták, de még nem repült. Az Airbus berepülésért felelős alelnöke, Fernando Alonso most Szingapúrban ismertette a tesztprogram eddigi állását. Eszerint a gépek eddig összesen 1025 órát és 505 ciklust teljesítettek, vagyis két géppel is sikerült már megközelíteni a tervezett 2500 óra felét.
A legtöbbet az MSN1-est dolgoztatták, 669 órát és 382 ciklust, ez a gép ebben a pillanatban a földön van, előre tervezett szoftver-cserét és a rendszerek felfrissítését végzik rajta Az MSN3 eközben megjárta a fél világot: Bolíviában a tengerszint felett háromezer méteren lévő reptéren hajtott végre fel-és leszállásokat, majd Kanada északi részén, extrém hidegben tették próbára berendezéseit, a hajtóműveket és a segédhajtóműveket, az elektromos és hidraulikus rendszereket.
Ezután következett a dohai majd a szingapúri leszállás. Érkezés után a Singapore Airlines két pilótája is repülhette a gépet. A 350-es nem marad végig a szalon teljes idejére: csütörtökön már repül vissza Toulouse-ba, leszállás nélkül. Az út 14 és fél óra lesz, a típus történetének eddigi leghosszabb repülése. Közben a szalon idején a bemutatók között végrehajtja majd a legrövidebb repülését is, a Changi repülőtér és egy közeli katonai bázis pályája között. A repülőbemutató egyik pilótája az a Peter Chandler, az Airbus berepülési főpilótája, aki tavaly a szűzfelszállást is végrehajtotta.
Alonso tehát igen jónak minősítette a program jelenlegi állását ahhoz képest, hogy az első szériapéldányt sikeresen átadják még ennek az évnek az utolsó negyedében, ehhez persze szükség lesz a három további tesztgép bekapcsolódására is, az MSN4 és az MSN2 már február vége előtt, az MSN5 májusban repül majd először, közülük az MSN2 lesz már normális utaskabinnal berendezve.
A határidő Alonso szerint tartható: a berepülési programba elég tartalékot építettek be ahhoz, hogy a várható módosításokat is végrehajtsák és teszteljék, de épp ezek miatt nem valószínű, hogy sikerüljön felgyorsítani a programot. A Szingapúr utáni következő érdekes próba a floridai Eglin légibázison lesz: itt kerül a gépek egyike egy olyan speciális hangárba, ahol mínusz negyventől plusz negyvenöt fokig gyötörhetik a 350-est különféle hőmérsékletekkel, és ezek gyors változásával. A legutóbbi géptípus egyébként, amelyet hasonló kínzásnak vetettek itt alá, a konkurens Boeing 787-es volt.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
