Új iráni szállítógép – saját vagy nem saját?

Ukrajnai licensz, de elég alapos átdolgozás. Más a szárny, a farokrész, és persze a lényeg: az új, de meredek rámpa.

A Simorgh, a név a perzsa mitológia különös madarát idézi. A kéthajtóműves, felsőszárnyú szállítógép feltűnően hasonlít egy ismert, bár szintén nem túl elterjedt típusra, az Antonov An-140-esre.

A típust az ukrajnai cég eredetileg az Antonov az An-24/26-os gépcsalád pótlására fejlesztette, a „sima” 140-est utasszállításra optimalizálva, de az egyik legfontosabb vevő, Oroszország a kapcsolatok megromlása miatt néhány példány legyártása után felhagyott a géppel. Szó volt még kazahsztáni gyártásról is, végül egyetlen külföldi partner akadt, amely valóban komolyan számolt a típussal: Irán.

A HESA (Iran Aircraft Manufacturing Industrial Company) megvásárolta a licenszét, és amennyire ki lehet venni a rendelkezésre álló adatokból, IrAn-140 néven eddig összesen vagy tizienöt példányt épített belőle, Ukrajnából szállított részegységek összeszerelése révén.

Közben elkészültek az Antonovnál a gép teherszállító változatának a tervei, An-140T néven, és valószínű, az, hogy most az irániak új típusként mutatták be a gépet, ennek a változatnak az alapján történhetett, bár azt nem tudni, hogy a HESA ennek is megvette-e a licenszét, vagy saját szakállára fejlesztette tovább.

Az eredeti An-24-esekhez képest a 26-osok megerősített padlózattal és lenyitható hátsó rámpával készültek. Mint ismert, a két 24-es 90-es években történt kisorolása után a 26-osok egészen 2020-ig repültek nálunk is, a hazai légierő fő szállítógéptípusaként.

A HESA a jelek szerint most kifejlesztette a maga „26-osát”, vagyis teherszállítóját, átvéve az eredeti 140-estől az egyik legfontosabb változást: míg a 26-os hosszú szárakon lévő főfutóit a hajtómű-gondolákba húzta be, addig a 140-es és így a HESA-változatok is a törzs alján-oldalán lévő külön gondolákba.

A Simorgh TV3117-es hajtóművei azonosak azokkal az orosz hajtóművekkel, amelyek leginkább a közepes orosz helikoptereken alkalmaznak különféle változataiban (Mi-8, Mi-17, Ka-27). A gép teherbírása hat tonna, amellyel csak 900 kilométer a hatótávolsága. A lenyitható rámpa mellett a fényképek alapján más különbségek is látszanak. Átdolgozták a farokrészt is a vezérsíkokkal. Ugyancsak a fotók mutatják, hogy az irániak módosították a szárnyat is, a kilépőél teljesen egyenes, ellentétben az eredeti An-140-esével. Valamilyen okból megemelték a futószárakat, emiatt, viszont a nyitott rámpa meglepően meredeknek tűnik.

Vagyis az iráni változat valóban hozott újdonságokat, a gyártó nyilatkozata ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a gép „high-tech” alapanyagokkal épült, valószínűleg alkalmaztak tehát kompozitokat is, megint csak a fotók szerint a hajtómű és a futómű burkolata, illetve a farokkúp és az orrkúp készült a könnyebb elemekből.

Amiről nem tudni pontosan, csak a gyártó közleményéből lehet tudni: az Iszlám Köztársaság haderejének szállítási-utánpótlási feladatait végrehajtó típus ugyanúgy megfelel az iráni klimatikus viszonyoknak, mint a nemzetközi előírásoknak és standardoknak.