Újabb heliháború: mi lesz a vietnami klappogó utódja?

A repüléstörténet egyik legjellegzetesebb, a forgószárnyasok tömeges használatát szimbolizáló típus leváltására indított programot az amerikai légierő, és mint más hasonló tenderek, várhatóan ez is befolyással lesz majd általában a globális helipiacra, aki ezen győz, az máshol is feltehetően nagy számban adhatja el a gépeit.

Az UH-1N lecseréléséről van szó: annak az eredetileg egyhajtóműves és kétlapátos rotorral felszerelt helikopternek a modernebb változatáról, amely a vietnami háborúban vált ikonikussá, és amelynek a rotorklappogása is megkülönböztette minden más típustól. A „Twin Huey” még megbízhatóbb, erősebb, két PT-6-os hajtóművel repülő változat, amelyet az első vietnami tapasztalatok birtokában fejlesztettek, és amelyet végül az Egyesült Államok határain túl Kanadában és Olaszországban is gyártottak (Agusta-Bell AB 212). Majdnem két tonnányi hasznos teher, megbízhatóság, viszonylag egyszerű szerkezet és üzemeltetés: közkedvelt típusa lett negyvennégy országban a középkategóriás forgószárnyasoknak.

Ami pedig minket illet, a típust Magyarországgal is hírbe hozták: 2011-ben az akkori honvédelmi tárcavezető, Hende Csaba vetette fel annak esélyét, hogy az Egyesült Államokban tárolt, lekonzervált példányok közül jónéhányat ingyen kaptunk volna meg, de nekünk kellett volna kifizetni az üzemeltetési hátteret, a gépek tíz évnyi leállítást követő kikonzerválását, javítását, karbantartását, és persze még ott lettek volna a képzés költségei, bár kétségtelen, hogy az így adódó néhány száz millió forintos ráfordítás is olcsóbb megoldás lett volna, mint új gépek beszerzése. Amint erről beszámoltunk, végül is a magyar légierő helikopterkérdését Mi-8/17-esek nagyjavításával oldja meg a kormány.

De vissza az amerikai programhoz: a légierőnél a szokásos szállítási, kutató-mentő, és egyéb feladatok elvégzésének oroszlánrészét már átvette az újabb típus, az UH-60 Blackhawk, azonban így is van még a US Air Force nyilvános adatai szerint majdnem hatvan példány aktív állományban, az ő pótlásuk a kérdés. Ennek az állománynak a feladatköre elsősorban biztonsági erők kiszolgálása, speciális (rakétaszállító) konvojok és hadászati rakétabázisok őrzése és védelme, ezen kívül természetesen más rutin-feladatok, VIP-szállítás.

Nos, bőven vannak jelentkezők a pótlásra. Az egyik a Lockheed/Sikorsky, amely az UH-60-as egy különleges, HH-60U típusjelű modernizált variánsával versenyez. Ezt a gépet speciális kutató-mentő feladatokra fejlesztettek ki; nyolcvanöt százalékban azonos az UH-60W harctéri kutató-mentő helikopterrel, két beceneve ismert: Ghost Hawk”, „Szellem-Héja”, illetve – ezt talán fordítani sem kell – „Jedi rides”: 2011-ben fejlesztették ki és  speciális elektronikával felszerelve hajt végre „különlegesen kockázatos” mentőakciókat.

Az UH-1N eredeti gyártója, a Bell is harcba száll, méghozzá szerinte az UH-1 legmegfelelőbb utódja az UH-1 lesz, illetve a legmodernebb kialakítású UH-1Y Venom. Ezt az amerikai tengerészgyalogság vette használatba a kétezres években, a legfeltűnőbb változás, mondhatni a hagyományoktól való legérzékletesebb eltérés a híres klappogás végét jelentő „szokványos” négylapátos főrotor, átépített meghajtórendszer és feljavított hajtóművek, digitális pilótafülke, többfunkciós nagy kijelzőkkel. Nagyobb lett a hatótávolság, a sebesség és kisebb lett a vibráció. Most a bőrnyakúaknak ez a standard közepes szállító helikoptere, miután az 1N-eket két éve elbúcsúztatták.

Az Airbus is érdeklődik a program iránt, hiszen van már egy rendkívüli sikert hozó, az amerikai szárazföldi haderők közelékében nagy számban szolgáló típusa, a Lakota, ez azonban a feladathoz és a kiíráshoz képest nem elég nagy.

A legfrisebb hír: a Boeing tegnap hivatalosan is bejelentette, hogy beszáll versenybe, típus pedig, amit a Leonardo Helicopters partnerségében javasol, a „jól bevált” MH-139, vagyis AW139, az az AgustaWestkland típusa, amely a maga kategóriájában népszerű és elterjedt. Személyszállító változatában tizenöt főre méretezett, 300 kilométernél nagyobb utazósebességű, sokfeladatú gép, eredetileg olasz-amerikai (Agusta-Bell) tervezés, a kétezres évek óta szolgál, összesen több mint 900 példányban, és ami nyilván ugyancsak szempont, ebből több mint kétszázötven a Philadelphiában készült változat.

Szóval jelentkező van bőven, a nyolcvannégy gépes üzlethez kapcsolódó műszaki és financiális feltételeket a nyárra véglegesíti a légierő, a szerződést a jövő évben kel megkötni, az első gépek leszállítása pedig 2021-ben esedékes.

* * *