Űrsikerek, űrkudarcok: Starship, VSS Unity, Angara

SpaceX: tökéletes repülés, túl gyors visszatérés. Virgin Galactic: hajtóműhiba. Hat év óta először repült az orosz óriáshordozó.

A média mindenütt a látványos robbanást közvetítette a repülés legutolsó pillanataiban, miközben a SpaceX és Elon Musk annak örült, ami azelőtt történt. A Starship a legambiciózusabb konstrukció, amely mostanság készül az űrcégeknél, egy rendszer, amely nem csak a földkörüli repüléseket teszi lehetővé nagy hasznos teherrel, hanem az ember eljutását a Holdra és a Marsra – sőt, ahogy a SpaceX sejtelmesen fogalmaz: „és még tovább”. A teherbírás száznál több tonna, a rendszer magassága 120 méter, az átmérője kilenc métr, és ez is újra felhasználhatónak készül, mint a most a Dragon úrhajók és sok múhold pályára állításánál használt Falcon rakéta.

A Starship nyolcadik, természetesen kísérleti repüléséről készült videó világossá teszi, miért is kezeli sikerként a cég a történéseket. A rakéta elemelkedett, eddig semmi szokatlan, de emelkedés közben az előzetes terveknek megfelelően a három nagyhajtómű közül az egyiket kikapcsolták, majd egy másikat is, és a cúscsmagasság - több mint tizenkétezer méter – magasságában a rakéta egyetlen hajtómű irányítható fúvókájának segítségével tartotta a helyzetét, olyan ez, mondja a SpaceX kommentárja, mint amikor valaki az ujja hegyén ellensúlyoz egy nagy rudat.  

Aztán a rakéta, megint csak a berepülési program szerint, az oldalára fordult, és mint egy furcsa repülőgép, a rászerelt irányfelületek segítségével a tenger felől visszasiklott a part közelében lévő rakétakísérleti telep fölé. A hajtóművek ismét beindultak, ezek segítségével a Starship függőleges leszálló helyzetbe fordult, és ereszkedni kezdett – nos a végén az egyik üzemanyagtartályban lévő elégtelen nyomás miatt a hajtóművek az utolsó métereken már nem dolgoztak, és a Starship, miközben pontosan visszaért a leszállási ponthoz, nem tudott nullára lelassulni, ez okozta a kelleténél durvább földet érést és a robbanást.

Ugyanakkor tehát a rakéta irányíthatónak bizonyult a repülés összes többi kritikus pillanatában. Az SN8 után tehát folyhat tovább a fejlesztés és folytatódhatnak a kísérleti repülések, a 9-est ugyan érte egy kisebb károsodás, de hírek szerint azt is indíthatják majd, ha a 8-as repülésének minden másodpercét kielemezték és végrehajtják a szükséges módosításokat.  

Kevesebbet tudni egyelőre a Virgin Atlantic SpaceShipTwo rakétagépe repülésének kudarcáról. Mint ismert, a cég célja egy olyan rendszer kialakítása, amely fizető utasokat szállít ballisztikus pályán az űr határáig, ahol néhány percnyi súlytalanság és a föld látványa gyönyörködteti a gépen lévőket, majd onnan visszaereszkedve siklásban ér földet az új-mexikói űrrepülőtéren.

A VSS Unity a hordozógép szárnyközép-részére függesztve emelkedett a megfelelő magasságig, ahol leoldották a hordozóról, és beindult a hajtóműve, amelynek révén ezalkalommal csaknem száz kilométerre a felszín fölé, tehát már a világűrbe kellett volna eljutnia. Azonban a hajtómű csak másodpercekig működött, majd leállt. A pilótáknak nem okozott különösebb gondot a tolóerő nélkül a sima leszállás, hiszen ez a visszatérés rutinművelete, amit rengeteg alkalommal gyakorolnak úgy, hogy a hordozó leoldása után nem is indítják a hajtóművet.

A Virgin Galactic rövid közleményt adott csak ki a kísérleti repülésről, a hajtóműhibát elismerte, és jelezte, megkezdték az incidens kivizsgálását, ami azért keltett erős figyelmet, mert a SpaceShipTwo első példánya 2014-ben felrobbant és lezuhant. Mint kiderült, annak a balesetben elhunyt pilótának a hibája nyomán, aki rossz fázisban, emelkedéskor hozta működésbe, a légkörbe való visszatéréshez kialakított aerodinamikai rendszert, ezzel túlterhelte a szerkezetet. A katasztrófa évekre vetette vissza a programot, azt nem tudni, hogy a mostani hajtómű-leállás mennyire késlelteti az űrturizmusnak ezt az ágát.

Szerencsésen sikerült a startja az új orosz nagyrakétának: az Angara-A5 a  Briz-M harmadik fokozattal a Pleszecki űrrepülőtérről emelkedett és vitt próba-hasznosterhet földkörüli pályára. Az Angara-család az orosz űrprogramok meghatározó hordozója lesz, amely a teljes verzióban 37,5 tonnát képes orbitális pályára juttatni, és eddig csak két indítása volt, 2014-ben, a könnyebb változata csak szuborbitális repülést végzett, a nagyobb verzió két tonnát emelt orbitális pályára. A következő startot 2016-ra tervezték immár igazi hasznos teherrel, egy mesterséges holddal, a program azonban technikai problémák miatt késett. Hogy a mostani kísérlet során mennyi volt a próbateher tömege, azt nem említette a hírügynökségi jelentés. Hírek szerint a mostani indítást is elég sok probléma előzte meg, amelyek miatt novemberben a már startpadra állított rakétát vissza kellett vinni az összeszerelő épületbe.