Ütközés: lezuhant az F-35-ös, kényszerleszállt a KC-130J

Szerencsére mindenki megúszta a tengerészgyalogos repülők balesetét. A légi utántöltés fontossága és veszélyei.

Légi utántöltő manőver közben, Dél-Kalifornia fölött ütközött össze, egyelőre nem ismert okokból egy F-35B, a Lightning-II. gépcsalád tengerészgyalogosok által használt, helyből fel- és leszállni képes variánsának egyik példánya, és az őt tankoltató Hercules.

A harci gép a jelentések szerint teljesen megsemmisült, pilótája katapultát, és könnyű sérülésekkel megúszta, a gép Salton Sea közelében zuhant le. A Miramarban állomásozó KC-130J a Jacqueline Cochran repülőtér közelében, egy mezőn szállt le, a nyolc főnyi személyzet egyik tagja sem sérült meg. Az alacsony észlelhetőségű harci gép is Miramarból szállt fel, de egyébként az arizonai Yuma a bázisa.

A légi utántöltéssel az Egyesült Államokban már néhány évvel az I. világháború után kísérleteztek, a nyugati légierőknél a negyvenes-ötvenes években vált bevált gyakorlattá – a Szovjetunióban jóval később.

A töltés végrehajtására kétféle technika alakult ki, a tömlős-kosaras (probe-and-drogue) és a merev csöves (flying boom). Előbbit alkalmazzák a KC-130-ason, ennek a rendszernek a révén lehet lassabb légijárműveket, forgószárnyasokat is üzemanyaggal ellátni a levegőben. Mindkét rendszerben a stabil pályán repülő tankert közelíti meg hátulról-alulról a kerozint vételező, a boom-rendszerben a megfelelő pozíciót elérő gép fogadó nyílásához a tanker operátora irányítja a csövet, a másik technikát használva viszont a „szomjas” partner pilótájának kell „betalálnia” a tömlő kosarába, hogy létrejöjjön a kapcsolat és megindulhasson az üzemanyag átszivattyúzása.

Amint erről az első kísérlet évfordulóján írtunk, egy vadászkonstrukció egyik fontos paramétere épp az, hogy hány percig képes légi harcot folytatni, ami iszonyatosan zabálja az üzemanyagot, és mikor kell kiválnia emiatt a manőverezésből a pilótának, ha haza is akar érni a repülőterére. A légi utántöltés képessége megsokszorozza a repülőgép minden más képességét, nemcsak hatótávolságban, de harci potenciálban is. Ma már nem gyártanak sehol modern harci gépet a légi utántöltő képesség nélkül: a honi légierő Gripenjeit is már felszerelték teleszkópos tankoló csővel.

Az új szállítógépek egy része is alkalmas a légi utántöltésre, az A400-as esetében például fontos volt évekig kínlódni annak a problémának a megoldásán, hogy a gép keltette hatalmas turbulencia ellenére helikopterek is kaphassanak tőle üzemanyagot. A német légierő által A400-asokkal kezdeményezett új közös szállítógép-üzemeltetési rendszer, a Multinational Air Transport Unit (MNAU) programjának egyik meghirdetett célja, hogy a résztvevő országok harci gépei otthoni bázisokról indulva, légi üzemanyagfelvétel segítségével repüljenek a közös hadgyakorlatokon. Ugyancsak kettős szerepkörű, szállító és tanker az Embraer KC-390-ese, amelyet olykor a magyar légierő leghetséges következő szállítógép-típusaként emlegetnek.

Mindemellett kétségtelen, hogy amikor két légijármű egymáshoz közel repül, ez önmagában is jelent kockázatot, a légi utántöltés is olykor balesetekkel jár, maga a manőver az egyik legnehezebb, legkomolyabb összpontosítást igénylő tevékenység az aviatikában, nagyon pontosan kell repülni nagyon turbulens levegőben, miközben az eltalálandó kosár is mozog. Súlyos veszélyforrás, ha valamilyen hiba miatt kerozin kerül a levegőbe, és azzal keveredve robbanásveszélyes elegyet alkot. És természetesen annak is lehetnek súlyos vagy kevésbé súlyos következményei, ha akár a merev cső, akár a hajlékony tömlő a kosárral valamiféleképp nekiverődik a fogadó gépnek.

Legutóbb 2018-ban történt súlyos baleset Japán közelében, amikor ugyancsak az amerikai tengerészgyalogság egyik KC-130-asa ütközött üzemanyagfelvétel közben a Marines egyik kétüléses F-18-asával.