Valóban fontos az útszórás?
A norvég Közlekedésgazdasági Intézet problémafelvetése szerint érdemes lenne a téli időjárási körülmények között megszokott útszórási gyakorlatot felülvizsgálni. A síkosságmentesítés elsődleges célja a járművek tapadásának növelése és ezáltal a baleset-megelőzés. Ugyanakkor nem létezik még egyetlen olyan útszóró anyag sem, aminek ne lennének minimális környezeti hatásai sem; ezért fontos tisztázni az utak tisztításának valós előnyeit és hátrányait.
Két fontos kiindulási pontra hívja fel a figyelmet a kutatóintézet. Egyrészt a főútvonalak sózása egyfajta biztonságérzetet ad az autósoknak, akik érezhetően bátrabbakká válnak, növelni kezdik átlagsebességüket. A veszélyérzet csökkenésével azonban az úthálózat félreeső szakaszain, például mellékutcákban, ahol gyakran tisztítatlan marad az útfelület, éppen növekedni fog a baleset kockázata.
Másrészt az átlagsebesség emelkedése magukon a főútvonalakon is több balesethez vezethet. A norvégok értékelése szerint a hóval borított utakon bekövetkező káresetek nagy többsége csak kisebb koccanásokat jelent, ami a jelenlegi statisztikákat egyből más fényben tünteti fel.
A kutatóintézet jelentése érint még egy fontos pszichológiai tényezőt is: azokban az országokban, ahol a havazás viszonylag ritka, évente csak néhány hétig tartó jelenség, mindig komolyabb problémát okoznak a csúszós utak. Tehát elsősorban az északi országokban változtatnának a síkosságmentesítés gyakorlatán, ahol a járművezetők könnyebben akklimatizálódnának a hónapokon át hóval borított közúthálózaton.
