Végítélet-gép a levegőben – azért nem kell rögtön megijedni…

Az E-4-esek amúgy is időnként fel kell, hogy szálljanak. A repülő harcálláspont és orosz megfelelője. Analóg vagy digitális? És repül-e a „szimatoló”?

Az Egyesült Államok légiereje E-4-esének felszállása nem sokkal azután történt, hogy Putyin elnök bejelentette az orosz elrettentő erők magasabb készültségét, és ez azonnal feltűnést keltett, most, amikor sok-sok ezren töltik idejüket a képernyők előtt és a követőoldalakon figyelik a világ légterét, mert hogy háború van. Az persze, hogy a nebraskai Offut támaszpontról egy E-4B típusú Jumbo felemelkedett, valójában időről időre megtörténhet, hiszen a szolgálatban álló három példánynak időről időre mindenképp repülnie kell, például nagyobb karbantartások után, vagy a személyzetek gyakorlatban tartása okán. Amúgy mindössze négy és fél órát repült, az igazi bevetése ennél jóval hosszabb lenne.

Mi is tehát a Doomsday plane, eredeti nevén „Nightwatch”, Éjszakai Őrség, ami ekkora izgalmat keltett a megjelenésével a mai, olykor kissé hisztérikus közhangulatban? Az alap a Boeing 747 egy eléggé korai változata, a 200-as, jellegzetesen rövid púppal, de a púp tetején egy másik kisebb púp is látható, amely tele van mindenféle műszaki berendezéssel, radarral, más érzékelőkkel, és a (műholdas) kommunikációs rendszerek antennáival. Amint a világon mindenütt ismert VC-25-ösöket  ha az elnök a fedélzeten van – megilleti az Air Force One hívójel és repülő Fehér Házként is emlegetik, az E-3 mondhatni a repülő Pentagon.

Adott esetben, ha szükséges, nem egyszerűen légi menedék, hanem egy minden fontos eszközzel felszerelt parancsnoki központ a hadügyminiszter, az egyes haderőnemek vezető tisztjei és persze maga az elnök számára is. A fedélzetről elérhető, és ami a lényeg, irányítható az Egyesült Államok teljes katonai rendszere, fegyvernemektől az egyes alakulatokig. Van hely és felszerelés arra, hogy értékeljék az adatokat, kiadják a szükséges parancsokat, elérjenek bármilyen tömegkommunikációs rendszert, mindezt úgy, hogy a gép szükség esetén hosszú időn keresztül szolgálhasson.

Az egy dolog, hogy utántölthető a levegőben, de alaposan megnövelték a hajtóművek működéséhez szükséges kenőanyag-tartályokat, a törzsben plusz generátorok dolgoznak és hatalmas a víz- és élelmiszer-készlete is, hiszen 112 ember lehet a fedélzetén. Egy gyakorlat alkalmával az egyik gép 34 és fél órát töltött leszállás nélkül a levegőben. A felszereltségével, technikai szintjével kapcsolatban elterjedt félreértés, hogy tulajdonképp elavult, analóg műszerezettségű: valójában a parancsnoki feladatokkal kapcsolatos rendszerek nagyonis modernek, digitálisak, a pilótakabin műszerezettsége maradt analóg, azért, mert a hagyományos kijelzők kevésbé érzékenyek a gépet fenyegető esetleges elektromágneses lökésekre.

Megint csak kevésbé köztudott, hogy bőven lehetnek békeidős feladatai, például egy-egy nagyobb természeti katasztrófa következményeinek és a szükséges tennivalóknak a felmérésére, a levegőben volt például az egyik példány a Katrina-hurrikán után, de persze repült E-4B 2001. szeptember 11-én is. Ha az elnök is a fedélzeten van, akkor természetesen ez az Air Force One, és a három gép egyike olykor elkíséri az államfőt utazásaira is, de rendszerint nem azon a reptéren várakozik, mint ahová az elnök érkezik, hanem egy viszonylag közeli légikikötőben.  

Legutóbb akkor foglalkoztunk a típussal, amikor kiderült, elkezdik építeni az új Végítélet-gépeket Oroszországban is, amellett, hogy már most is rendelkeznek ilyenekkel, amelyeket az Iljusin egykori légibusza, a 86-os bázisán alakítottak ki a nyolcvanas években, időnként nagy légiparádékon lehet is látni a gépet a jellegzetes kenu-alakú púppal a törzs tetején. Az Il-80-asok leváltására tavaly döntöttek két, félkész Il-96-os utasszállító átépítéséről, amelyeket a légitársaságok nem vettek át, ezek lesznek majd az orosz elnök és hadvezetés jövendő Végítélet-gépei.

El ne felejtsük, ha már a szenzációkra és hírekre éhes közhangulatot emlegettük, illetve a követőoldalak megszállottjait: ami valóban fontos fejlemény lenne, az egy másik, mindössze két példányban létező amerikai katonai gép megjelenése. A Boeing 707-es tankerváltozatának, a KC-135-ösnek a bázisán épített „szimatoló”, a WC-135 Constant Phoenix ugyanis azzal foglalkozik, hogy „gyanús” körzetek felett repülve szerezzen be és elemezzen légköri mintákat, akár ha Észak-Korea robbantott valamit, akár ha Szíriában vetettek be feltételezések szerint vegyifegyvereket.