Végre talán eredeti fényében tündökölhet a „legszebb magyar csuklósbusz”

A Közlekedési Múzeum két további Ikarus Egyedit is restaurálna.

2018-ban több legendás vagy éppen különleges Ikarust is megvásárolt a Közlekedési Múzeum a Volánbusztól, az azóta eltelt négy évben azonban ezekről szinte semmit nem lehetett hallani, a „csillaggarázsban” várták sorsuk jobbra fordulását. Váratlan fordulatként nemrég egy ajánlattételi felhívás jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben, aminek a keretében három Ikarus Egyedit kívánnak restauráltatni „oldtimer minősítésűvé”, konkrétan az alábbiakat.

A típust sokan a valaha készült legszebb hazai csuklósbusznak tartják, tizenöt éves korában mi is megemlékeztünk róla. Mindössze nyolc készült, kettő az akkor még csak Pest megyei Volánbuszhoz, a protó, illetve további öt példány pedig a Zala Volánhoz került, ahol egy még mindig forgalomban van. A GOB-499 rendszámú prototípust egy magánszemély vásárolta meg, az 1999-es gyártású, MAN motoros, Rába alvázas GUP-079-est pedig a Közlekedési Múzeum, az elképzelések szerint ez utóbbi újulna meg a közeljövőben.

Az „öreg Ikarus” szókapcsolat hallatán valószínűleg nem egy ilyen busz jelenik meg lelki szemeink előtt, pedig ez a típus is közel negyven éve mutatkozott be! A Közlekedési Múzeumba került példány még „csak” harmincéves idén, de talán mai szemmel sem tűnik elavult formájúnak. A Volánbusznál a CKA-508 rendszámot viselte, Csepel-alvázra épült, a motorja amerikai Cummins gyártmány. A hazai utakon sokáig ez a típus számított a zászlóshajónak, de sokat exportáltak például Svédországba és Nagy-Britanniába is. A maga idejében bátran oda lehetett állítani bármilyen konkurens busz mellé, sőt a legenda szerint annak idején több más gyártót is ez a formavilág inspirált.

Mára szinte kihalt kategória a „másfél emeletes” busz, amelynek lényege, hogy a sofőr alul ül, és itt a földszinten – megrendelői igényektől függően – tárgyalóhelyiséget, konyhát, WC-t alakítottak ki, de a csomagtere is nagyobb volt, mint a „normál” buszoké. Az utastér teljes egészében az emeleten helyezkedik el, utasülésből is több volt benne mint a hagyományos kialakítású buszokban. Ez a típus is harmincéves már, de a múzeumhoz került egykori GBG-520 egy évvel fiatalabb, Scania-alvázas példány.