Zarándokok és villamosok
1676-ban Johann Maximilian von Wilferstorff a reini kolostorban élő testvérétől kapott egy 1460 körül készült Mária-szobrot, amit a Graz melletti birtokán, az Anna-kápolnában helyezett el. Nem sokkal ezután a Wilferstorff család súlyosan beteg kislánya imádkozott a szobor előtt. A kislány csodaszámba menő gyors gyógyulása a szobrot és a kápolnát zarándokhellyé tette. 1714-ben a pálosok nagy építkezésbe kezdtek itt, ennek eredménye a ma is látható barokk kegytemplom Graz Mariatrost (Mária vigasztalása) nevű külvárosában.
Mi érdekességet találhat itt a szenvedélyének hódolni vágyó közlekedésbarát? A választ a bazilika alatti egykori villamoskocsiszín épületénél találjuk.
A hajdani IV. számú remízt 1980 óta használja az Erwin Franz által alapított klub, amely 1969 óta gyűjt régi villamoskocsikat megőrzés céljából. (Az alapító nagyapja tervezője volt a Mariatrostra vezető villamosvonalnak.) Az épület szükséges felújítása és átalakítása után 1989-ben nyílt itt meg a Grazi Villamosmúzeum, mint magángyűjtemény.
A cél nem is lehetett más, mint minél többet megőrizni és bemutatni Graz tömegközlekedésének múltjából, különös tekintettel a villamoshálózatra. Ez nem kis feladat, figyelembe véve azt a tényt, hogy a grazi kötöttpályás közlekedés gyökerei a XIX. század közepén alakultak ki. Az első lóvontatású vasút 1878-ban kezdett közlekedni, de 21 évvel később az első villamos meghajtású járművek is szolgálatba álltak. A villamosított vonalakon a korábbi lóvontatású kocsikat mellékkocsiként adaptálták. A mariatrosti vonalat eredetileg méteres nyomtávval fektették, a negyvenes években épült át normál nyomtávra.
A Graz vonalain szolgált lóvontatású kocsikból nem maradt fenn, ezért 1974-ben (a villamos vontatás megjelenésének 75. évfordulójára) a klub az eredeti 1878-as tervek alapján újraépített egy példányt, ez a múzeumban megtekinthető, illetve alkalmanként „szőrmotoros vontató” segítségével utazásra is igénybe vehető.
Az 1898-ban üzembe helyezett első villamos üzemű motorkocsit gyors ütemben követte a többi, néhány évvel később már 40 motorkocsi állt szolgálatban az első sorozatból. Ezek közül egy 1899-es építésű példányt, a TW22-est működőképes állapotban tekinthetjük meg. A gépet a nyári időszakban nosztalgiajáratként is üzemeltetik (ezen sorok írójának volt szerencséje a 112 éves masinán zötyögnie a zöldövezeti vonalon). A múzeum udvarán megtekinthető a Schlossbergbahn, azaz a grazi várhegy siklójának egy 2. generációs kocsija is.
A klub tagjai elsősorban a grazi járművekre koncentráltak, de néhány „idegen” eredetű példány is megtalálható a gyűjteményben. Megtekinthetők a korabeli menetjegyek, bérletek, valamint jelzőberendezések és egyéb technikai érdekességek is.
