A fővárosban is jobbra hajts!

Az 1700-as évekig szinte az egész világon a bal oldali közlekedés dívott, mivel ez az ésszerűbb a jobbkezeseknek. A leggyakoribb magyarázatok a kardhordással és a hadakozással függenek össze, a lovagok, szamurájok, egyéb fegyverviselő katonák ugyanis a bal oldalukra csatolva hordták a kardhüvelyt, s a jobbjukkal kaszaboltak. Megfelelőnek tűnik hát a magyarázat, hogy emiatt húzódott mindenki inkább az út bal oldalára: ha szembejött egy gyanús alak, így lehetett a leggyorsabban akcióba lendülni. Máig sokan érvelnek azzal, hogy a bal oldali rend biztonságosabb, a legtöbb embernek a látásban is a jobb oldala domináns, értsd: bal oldali forgalom esetén jobban becsül távolságot, sebességet.

Egy XII. századi, a közlekedés rendjére vonatkozó pápai bullától eltekintve, a közúti közlekedésben nem ismeretes egységes szabály, az egyes országokban egymástól eltérő hajtási irányok voltak. Az 1930-as évek második felében a környező országokban már bevezették a jobb oldali hajtási irányt; Ausztriában 1938. szeptember 19-étől (bár a sógorok valószínűleg egyedülállóak azzal a sajátosságukkal, hogy egy ideig egyes tartományokban még a bal, másokban pedig már a jobb oldalon közlekedtek). Csehszlovákiában 1939. május 1-jétől tértek át a jobb oldali közlekedésre. A hazai újságok elszigetelődést, az idegenforgalom visszaesését jósolták, amennyiben nem változtatjuk meg a hajtási irányt.

Magyarország 1941. június 27-én a tengelyhatalmak oldalán lépett be a második világháborúba. Alig egy héttel később, július 6-án pedig – Budapest kivételével – átállt a jobb oldali közlekedésre. Nonszensz, de a hadba lépés és a közlekedési átállás közül valószínűleg az utóbbit tervezték hosszabb ideig: a közlekedési tárca már 1939 júniusában döntött, de a háború kitörése miatt ezt akkor elhalasztották, ezért tértünk át csak 1941-ben az új rendre. Az előmunkálatok már áprilisban elkezdődtek, a rádióban és újságokban is tájékoztatták az embereket a várható változásokról: „Jobbra hajts, balra előzz!” – hirdették úton-útfélen.

A gyerekeknek az iskolákban tanították az új közlekedési szabályokat, július 6-án hajnali három órakor a főváros és környékének kivételével az egész országban, november 9-én hajnali 3-órakor pedig Budapesten és környékén tértek át a jobboldali közlekedésre.

A fővárosban a közlekedési vállalatok és a hatóság is felkészült a váltásra. November 8-án 23 órakor leállt a tömegközlekedés, és hajnali 3-óráig a szükséges műszaki átalakításokat elvégezték. Az átállás nem okozott gondot a Beszkárt villamosainál, ezeknek ugyanis mindkét oldalon volt ajtaja, de a buszok másik oldalán ajtót kellett vágni. A költség 12 millió pengőre rúgott – összehasonlításul egy megbecsült szakmunkás havi kétszáz pengős fixszel már „könnyen viccelt”.

Ghána 1974-es áttérése óta csak egyszer akadt példa közlekedési oldalrendváltozásra: Tuilaepa Sailele Malielegaoi, Szamoa miniszterelnöke 2009. szeptember hetedikétől jobb oldali helyett balkezes közlekedést vezetett be az országban. Tuilaepa elnök azzal érvelt, hogy a többségében szegény szamoaiak helyzete javulni fog azzal, hogy igazodnak a két legközelebbi szomszédjuk, Ausztrália és Új-Zéland balkezes közlekedéséhez, így ugyanis az ország lakói hozzájuthatnak az olcsó, jobbkormányos használt autókhoz.

Napjainkban a következő országok élnek balra hajts szerint: Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bahama-szigetek, Banglades, Barbados, Bermuda, Bhután, Botswana, Brit Virgin-szigetek, Brunei, Ciprus, Csatorna-szigetek, Dél-Afrika, Dominikai Közösség, Falkland-szigetek, Fidzsi-szigetek, Grenada, Guyana, Hongkong, India, Indonézia, Jamaica, Japán, Kajmán-szigetek, Kenya, Lesotho, Makaó, Malawi, Malajzia, Málta, Mauritius, Montserrat, Mozambik, Nagy-Britannia, Namíbia, Nepál, Pakisztán, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek, Seychelles-szigetek, Srí Lanka, Saint Kitts és Nevis, Saint Helena, Saint Lucia, Saint Vincent, Suriname, Szamoa, Szingapúr, Szváziföld, Tanzánia, Thaiföld, Tonga, Trinidad és Tobago, Uganda, Új-Zéland, Zambia és Zimbabwe.