Ami elkophat, az el is kopik: Vác, három év után

Bizonyára sokan emlékeznek még Moldova Györgynak a magyar vasútról írott úttörő-jelentőségű művére, azon belül is arra a jelenetre, melyben az egyik V43-as villanygép hibanaplójába pillant bele az író. A napló több oldalon át sorolja a mozdony hibáit, bár az író rögtön meg is adja a feloldozást: a beosztott mozdonyvezető hajlamos az átlagnál részletesebben végignézni a mozdonyt és az átlagtól eltérően minden hiba szemet szúr neki, amit be is jegyez a naplóba. Mindeközben a mozdony megy, működik és semmivel sem rosszabb, vagy jobb, mint a MÁV összes többi vontatójárműve.

Nahát, így vagyunk mi most Vác állomásával is. Használja a személyzet, az utasok, működik, funkcióját szinte tökéletesen betölti, és még mindig jobb a helyzet, mint az ország sokszáz más vasútállomásán. Ami miatt most Vác mégis célpont, az eltelt három év. Talán megéri az átadás óta eltelt időszak, hogy a konkrét és elvont értelemben létező kopás- és használati nyomokat listázzuk, így képet kaphatunk fizikai környezetünk entrópiájának sebességéről.

Mindeközben hasonlítani fogunk Moldova egyszeri mozdonyvezetőjére, az átlagnál árgusabb szemmel keressük a hibákat, hiszen ennek az egésznek csak így van értelme, távolról mindig minden szép, a felhők felett pedig mindig süt a nap. Akit mindez idegesít, lapozhat, a többiekkel pedig először is a deákvári oldalon lévő P+R-parkoló felől közelítünk...

Ez még tulajdonképpen nem az állomás területe, de a parkoló Telep utcai kihajtásánál a közúti záróvonalra ragasztott rugalmas fényvisszaverő elemek majd' mindegyike letört már. Vajon volt rájuk szükség egyáltalán? Nyilván volt, ezért kerültek ide, de akkor érthetelen, hogy a közútkezelő, vagy bárki miért nem pótolja. Hogy miből, az más kérdés, országosan nem lehet máshol ilyen elemet látni. A nullszériák és prototípusok sorsa a bezúzás.

A parkolót a PFT épülete két félre osztja, az aluljáró felé néhány pollert döntöttek csak ki, látszik az üres furat a betonban, a többi ferde, ezek is találkoztak már autóval, ugorjunk. A másik oldalon a sok közvilágítási lámpatest között egy lekajszult, a viacolor-járdára pedig valaki kőtömböket és betontörmeléket rakott, láthatóan valamit ki akart jelölni, vagy meg akart gátolni...nehéz rájönni, mit.

A szegélyek mentén mindenhol vastagon áll a cigarettacsikk, itt biztosan hónapok óta nem takarítottak. Nehéz elképzelni a szitut: leszáll a vonatról, rágyújt, mire idáig ér, elszívja, itt eldobja? Vagy cigivel a szájában megy az állomásra, ami dohányzásmentes terület, ez a legutolsó pont, ahol meg lehet szabadulni a csikktől?

Az aluljáró padlója ragad a kosztól, beazonosíthatatlan megfolyások, szennyeződések. Az viszont feltűnő, hogy ez az állapot több éve konstans. Az átadás után volt egy hirtelen színvonalsüllyedés, ami viszont nem romlik tovább. Lehet, hogy takarítanak ugyan, de mindig csak egy bizonyos tisztasági fokig? Borostát meghagyó borotválkozás?

Egy peronlift nem működik éppen, szerencsére nem a kulcsfontosságú, a város felőli oldalon lévő. Aki a kicelluxozott papírt szövegezte, humoránál volt: szabályos gyászjelentésben közlik a potenciális használóval a rossz hírt, el sem kell olvasni, távolról is látszik, hogy egy halott felvonóról értesítik a nagyérdeműt.

Az 5-ös vágányhoz vezető lépcsőnél egy rejtély: jó két éve eltűnt innen a szabványos kék fémtábla, amely arról értesített, hogy aki az 5-ös vágányhoz szeretne járulni, annak itt kell felmennie. Évekig az üres fémkeret volt az állomás legszembeszökőbb esztétikai hiánya, aztán valaki gondolt egyet és lépett. A kék árnyalata más, a fémlap kisebb méretű és ferdén áll, alatta kilátszik a rögzítés, és megállapítható az is, hogy házilagosan, öntapiból készült az újgenerációs tábla, de legalább van. Van vajon valahol MÁV-táblaüzem? Miért nincsen?

Az aluljáró másik végében az üzemi helyiség ajtaján, alul kivágták a szellőzőrácsot és áthúztak rajta egy ipari áramot szolgáltató kábelt. A rács kivágására azért volt szükség, hogy az ipari-villásdugó átférjen rajta. A kábel azután a lépcsőkorlát kapaszkodóin vonul végig és fent végződik, az aluljáró bejáratánál. Néhány hete van így a cucc, kérdeznénk, hogy előtte két és fél éven át hogyan lehettünk meg ipariáram nélkül? De nem kérdezzük, figyelmünket a guanóhalom köti le, az aluljárómellvéd peremén.

Benézünk a pénztárakhoz, a peronra vezető ajtó nyilvánvalóan túl finom lélek ekkora forgalomra, egy faajtó ezt nem bírja, vagy nagyobb láblemez kell rá, vagy automata nyitás. A váróterem lámpái közül mindegyik ég, a múltkor volt egy kiégett is, tehát azóta égőt is cseréltek. Igazán kipucolhatták volna belőle a döglött legyeket, ha már valaki létrát ragadott...

Mindig kínos téma: a wc. Éppen jön ki a takarító, ez pozitív. A piszoárok feletti infravörös érzékelőket valaki a múltkor összerugdosta, ezeket most lecserélték csillogó-villogó újra, ez még pozitívabb. Az ajtókilincset nem szeretik megfogni az emberek, az ajtó sarkát rúgják meg kifelé jövet, ez látszik is, ott már lejött a plezúr. Láblemez lett volna a megoldás itt is. A vécékagyló normális állapotú, mellette már letörték a falról a vécékefe felcsavarozott kis edénykéjét, helyette az OBI-ból hoztak egy műanyagot, ötszáz forintosat, elpusztíthatatlant.

A vécéajtók mellett valaha kis felcsavarozott egyen-fémtáblák mutatták az utat, ezeket már ellopták, a csavarhüvelyek maradtak. Pótlásként az ajtóra barkácsoltak egyezményes jeleket. A küzdelem értékelendő, az olló viszont néha önálló életre kelhetett, nem sikeredett a négyzet. Az árnyalat sem stimmel, ketten, kétfélét próbálhattak...

Elnézünk az első vágány peronja mellett a város felőli P+R-parkolóba. A kidöntött, majd pótolt elekromos szekrény még állja a sarat, a normalitásba átment vadparkolással most nem foglalkozunk. A fákat öntözni és metszeti kellene, a peronszegélyen dúló gazbemutató érthetetlen. Mivel a peront teljes hosszban korlát választja el a hatvan centivel lejjebb fekvő parkolótól, nyilvánvalóan átugrálnak az utasok a korláton. A peron végén, a kitaposott, szemetes füvön nagyon jól látszik, hol felejtettek el lépcsőt – vagy két méter magas betonfalat – építeni. A fényvisszaverő elemek ennél a kihajtónál is halál fiai lettek. Mindegy.

Szándékosan marad a végére az állomás előtti téren a behajtást szabályozó, három éve kidöntött süllyedőpoller. A szerepét azóta a kukára akasztott lánc vette át. Amikor a kuka a lánc húzóhatása miatt kidőlt, kapott a lánc önálló acéloszlopot. Az oszlop erős, azóta a láncot szakítják szét, akik mindenáron be akarnak ide hajtani. A túloldalról ugyanis egy kissé macerás, át kell kelni több feneketlen pocsolyán, sáros lesz a csillogó verda, mit szólnak az időközben Travel Kávézóvá avanzsált kocsmában a haverok? Akkor már inkább a lánc.

(Travel Kávézónál eddig egy jobb név akadt: Diósjenőn a Play Panzió)

* * *