Autórepülő Szlovákiából: kis szárnyak dupla kormánnyal

Gyönyörű, ráadásul működik is: északi szomszédunknál készült el a régi álom, az autóba oltott repülőgép vagy repülőgépbe oltott autó újabb kísérlete. Stefan Klein, aki mérnöki diplomája mellett képzőművész-tervezői végzettséggel is rendelkezik, és dolgozott már olyan cégeknek is, mint az Audi, a Volkswagen és a BMW, korábban háromkerekű elektromos robogójával nyert nemzetközi elismerést, a napokban pedig végre beért az elmúlt húsz év munkája, és először emelkedett a levegőbe az Aeromobil 2.5.

A szerkezet tolólégcsavarral és autó-funkcióban hátrasimuló szárnyakkal működik. Természetes mód szinte mindenki az iho/repülés által is bemutatott Terrafugiához hasonlítja, amit idén mutattak be először a nagyközönségnek. A koncepció hasonló, ott is gombnyomásra hátrasimulnak a szárnyak, de Klein futurisztikus alkotásához képest az amerikai modell szinte esetlennek tűnik, igaz, nem azonos a kategória: az Aeromobil üres súlya mindössze 450 kiló, köszönhetően az acélcsőből épült váz körül a könnyű szénszálas műanyagborításnak. További különbség, hogy a kiterjesztve 8,2 méteres fesztávolságú szárnyak nem függőleges, hanem vízszintes pozícióban hajthatók hátra, ez is sokat segít abban, hogy a szerkezet autóként is elég dögösen nézzen ki.

A tömeg megfelel az amerikaiaknál bevezetett és már Európában is elfogadott LSA, Light Sport Aircraft kategóriának, a motor is az ebben a géposztályban elterjedt száz lóerős Rotax. Az alacsony súlynak persze megvannak a maga következményei: bár a tervező azt állítja, hogy kényelmes, kétségtelen, hogy a kétszemélyes pilótafülke, vagy ha úgy vesszük, az autó belső tere, nem látszik túl tágasnak. Ehhez képest két kormány is van benne, de ügyesen egymásba építve, egy az autó, egy pedig a repülőgép irányítására.

Egy korábbi verzión egy függőleges vezérsík volt, a most elkészült prototípuson már kettő garantálja a hosszirányú stabilitást, két apróbb kerék pedig a vezérsíkok alatt gurultatja a szerkezetet, amely egyébként ennek megfelelően a földön fronthajtású. A konstrukció weboldalán található adatok szerint a levegőben a csúcssebessége 200 kilométer óránként, a hatótávolsága pedig több, mint 700 kilométer, a földön 160 fölött is robog. Repülés közben a fogyasztása óránként tizenöt, a földön száz kilométerre hét és fél liter. Ugyancsak fontos, hogy ez a hibrid sem igényel repülőbenzint, vagyis nyugodtan tankolható normális földi benzinkutaknál, hogy aztán a reptérre érve kiterjessze szárnyait és nekifusson a felszállásnak. A gép befér a standard parkolóhelyre, és közben felszállhat a világ minden repülőterén,

A gép berepülő pilótája maga a tervező, aki az első felemelkedés során érthető mód egyelőre a pálya fölött maradt, egyébként pedig az embernek az a benyomása, hogy ezt annál is inkább jól teszi, mert a gép egyelőre nem tűnik tökéletesen stabilnak. Persze ez egy prototípus esetében érthető. Az elődök esetében is világos volt, hogy az autó-repülőgép kombináció egyik legnagyobb kihívása, hogyan lehet annyira kicsire venni a fesztávot, hogy az autó ne legyen túlságosan bumfordi a hátrahajtott szárnyakkal, viszont ne romoljanak a repülési paraméterek. Az is jól látható ugyanakkor, hogy a fel- és leszálló, lassúrepülő tulajdonságok javítása érdekében Klein igen komoly mechanizációt tervezett a géphez.

A konstruktőr a mostani gépet olyan technológiai bemutatógépnek szánja, amellyel meggyőzhető majd egy majdani tőkeerős cég, hogy vállalja a gyártást. Az LSA kategória szerinti engedélyeztetési eljárás Klein szerint két év alatt eljuttatja a gépet a gyártás feltételéig, a légialkalmassági bizonyítványig.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!