Az állatorvosi ló gyógyulása

Zöldi Péter   ·   2016.11.04. 16:15
kokilepcso0

Kőbánya-Kispest vasútállomás állatorvosi ló. Egyszerre tanulmányozható rajta a közösségi közlekedést érintő összes válságtünet folyamatos kialakulása és végső stádiuma. Valaha a keleti végek felől közeledve ez volt az első állomás, mely futurisztikus – és mondhatjuk bátran – korát megelőző építészetével Budapest világvárosi rangját hirdette, a körülmények szerencsésebb együttállása esetében akár a környező városnegyed megújulásának középpontja, gerjesztője is lehetett volna. Ma: elkerülni vágyott, de nehezen elkerülhető, nemtörődömségbe, koszba, romlásba, kilátástalanságba süppedt, rákosan burjánzó televény.

Kőbánya-Kispest végállomáskomplexuma fénykorában, mint előremutató közlekedésépítészeti alkotás (forrás: 10kerblog.hu)

Az épületegyüttes látványos fejlesztése, növekedése majd’ egy évtizedet felölelt – a perontetők teljes hosszukban csak 1984-ben épültek ki – az állomás a koncepcióhiányos budapesti helyi és elővárosi közlekedésfejlesztés problémás végterméke lett. Az Üllői úti „fősodortól” egy vasúti átszállókapcsolat kedvéért „eltérített” metróvonal végállomása a provinciális környezetben nem bírt a szükséges vonzerővel, ugyanakkor a város leghosszabb sugárútjának közlekedésfejlesztését évtizedekre parkolópályára lökte.

Ettől még az épületegyüttes (építésztervezője Kővári György, akinek a Déli pályaudvar felvételi épülete is köszönhető) színes, akkortájt perspektivikusnak nevezhető és sokáig szinte egyetlen kelet-európai testvére volt a párizsi Pompidou-központ high-tech szemlélettel kialakított épületének. A részletek szintjén azonban már nem volt ilyen rózsás a kép, a honi építőipar képességei és az üzemeltető fenntartási morálja négy évtized alatt legyűrték mind az épületszerkezeteket, mind az építészeti összképet.

A terminál átépítésének első látványtervei a kétezres évek elejéről (forrás: bfvt.hu)

A kétezres évek elejének plázaépítési lendülete ellentmondásosan formálta át a helyet. Bár a közlekedési átszállókapcsolatok színvonala, komfortja javult, az egyedi és nagyon markáns építészeti arculatot jóval uniformizáltabb, simább megjelenésű épülethomlokzatok váltották fel, az épület déli szárnyát teljesen elbontották, amelyet veszteségként is értékelhetünk.

Régi magyar hagyomány, hogy a MÁV tulajdonában lévő létesítmények akár teljes környezetük utolsó szögig történő megújulását is minden változás nélkül képesek elviselni, ez alól Kőbánya-Kispest sem volt kivétel. Az átépült és változatlan állapotban hagyott épületrészek találkozási vonala drámai erővel vágja át a komplexumot. A vasútállomás területét uraló változatlanságnak eklatáns képviselői a sínkoronával színelő peronok, a pozdorjalemezzel pótolt hajdani üvegfelületek és – legérthetetlenebb módon – a peronokra vezető lépcsők.

Utóbbiak állapotának kiismerhetetlen romlása a fenntartó MÁV-ot is annyira meglephette, hogy évekig elfeledkeztek a nyilvánvaló többszörös balesetveszély elhárításáról. Aki valaha járt ezeken a lépcsőkön – és Kelet-Magyarország vasúti utasainak többsége ilyen – hiába találgatta, mi okozza a lépcsőfokok ilyetén torzulását, szinte véletlenszerű halmozódását, kifelé lejtésük okán járhatatlanná válását.

Lépcsőnek már nem nevezhető lépcső részlete Budapest egyik legforgalmasabb vasútállomásán (fotók: Vörös Attila)

E sorok írójának némi épületszerkezettani tanulmányokkal a háta mögött is többszöri nekifutást igényelt az okok felderítése, melyek a rozsdásodó acélalkatrészek térfogatának lassú növekedésében rejlenek. Az előregyártott vasbeton-lépcsőfokokat a lépcsőkorlátokkal párhuzamosan futó két acéltartó közé függesztették be, az acéltartók oldalára hegesztett támasztékokra ültették rá. Az illesztési hézagban a négy évtized alatt a befolyó csapadékvíz erőteljes rozsdásodást indított el, az acéltámasztékok jó része mára formátlan tömbbé nőtt, ezek a lépcsőfokokat kimozdították eredeti helyzetükből. Ezáltal a kettős balesetveszély keletkezett: a lépcsőkön való elesés még az enyhébb veszély, ennél súlyosabb, hogy az elkorrodált támasztékok közötti beton-lépcsőelemek kizuhanása akár halálos balesetet is okozhatott volna. Ennek ellenére hosszú évek óta semmi nem történt itt lépcsőügyben. Hacsak a mozgólépcső véglegesnek látszó leállítását nem számítjuk ide.

A keleti lépcső bontása a 4. és 5. vágány között

2016 nyarán jelent meg a hír, hogy az apró lépések stratégiájának megfelelően a vasúttársaság hozzákezd az állomás fokozatos felújításának. A kezdési időpontnak 2016 őszét nevezték meg.

November első napjaiban valóban látható is volt némi mozgás a lépcsők környékén, de a rutinos szemlélő ezt betudhatta annak, hogy újabb pozdorjalemez-kerítésekkel terelik el az utasokat a kellemetlenné váló lépcsőktől. Ám november 3. délelőttjén már világossá vált, hogy komolyabb beavatkozásról van szó. A MÁV Felépítménykarbantartó és Gépjavító Kft. munkatársai a 4. és 5. vágány közötti, keleti lépcsőkaron kezdték el a bontást, és tisztították le az acélszerkezetet. Elmondásuk szerint a munkának nincsen határideje, közvetlen célja pedig a balesetveszély elhárítása.

Apróság, filléres munka, de jelentős imázsjavító beavatkozás

Izgatottan várjuk, hogy a kivitelező milyen szerkezeti megoldást kínál fel a lépcsőkarok újjáépítése során, amely az építészeti arculatot tiszteletben tartja, ugyanakkor orvosolja a korrózió láthatóan komolyan veendő problémáját. A kijavított lépcsőn való járás megfizethetetlen élménynek ígérkezik, ám a beavatkozásnak van egy további következménye is: egy normális lépcső mellett még anakronisztikusabbnak fog hatni a pozdorjalemezzel befoltozott ablak, így az első néhány tétova lépést várhatóan újabbak kell, hogy kövessék.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek