Baleset vagy gyilkosság? Sok lengyel most is kételkedik

Négy éve szakadatlanul folyik a vita – elsősorban Lengyelországban – arról a katasztrófáról, amely 2010. április 10-én az oroszországi Szmolenszk repülőtere közelében történt, és amelynek során életét vesztette a lengyel köztársasági elnök, valamint a kíséretében lévő miniszterek, képviselők, vezető katonatisztek, kormányzati tisztségviselők mindegyike, a személyzettel együtt összesen kilencvenhat ember. A légierő által üzemeltetett Tu-154-M típusú gép igen rossz időjárási körülmények között, sűrű ködben kísérelte meg a leszállást, hogy idejében a helyszínre vigye a lengyel előkelőségeket a katyni vérengzés áldozatairól tartandó megemlékezésre. A katonai bázison nem volt ILS, vagyis műszeres leszállító rendszer, a köd miatt a reptéri irányítás kitérőre javasolta a gépet, de az mégis megközelítette a pályát. A gép azonban vagy négyszáz méterrel a küszöb előtt fáknak majd a talajnak ütközött.

Az évforduló és közben az ukrajnai konfliktus kapcsán az erős feszültség Oroszország felől ismét felkorbácsolta az indulatokat Lengyelországban, és ismét sűrűn hangzanak el olyan nyilatkozatok, amelyek a gép és a rajta lévők pusztulása kapcsán gyakorlatilag gyilkossággal vádolják az oroszokat. Az elhunyt elnök egyik egykori jó barátja például, Kazimierz Nowaczyk fizikus, aki tagja annak a lengyel parlamenti bizottságnak, amely a katasztrófa kivizsgálásával foglalkozik, most arra hivatkozik, hogy Kaczynski gépéből 60 ezer roncsdarabot szedtek össze, míg az 1988-ban Lockerbie felett felrobbantott jóval nagyobb Pan Am Jumbóból illetve a TWA New York környékén ugyancsak a levegőben felrobbantott gépéből csak 11 ezret illetve 3168-at találtak meg, ebből következtet arra a fizikus, hogy Kaczynski Tu-154-ese valójában felrobbant.

Ami, tegyük hozzá, természetesen a történésnek valóban része: a hivatalos szakértői vizsgálat szerint a gép valóban felrobbant – miután a földnek ütközött. Nowaczyk azonban ugyanakkor azt állítja, a fekete dobozok adataira hivatkozva, hogy a gép elektromos rendszere két másodperccel a robbanás előtt már lekapcsolódott.

Az azonban már a hivatalos vizsgálat eredménye, hogy a roncsokon nem találtak semmiféle olyan nyomot, ami belső robbanásra vagy tűzre utalt volna, egyébként a lengyel szakértői (nem a parlamenti) bizottság 2011-es jelentése sem beszél robbanásról, igaz, azt a mozzanatot is cáfolja, hogy a személyzet súlyos nyomás alatt cselekedett volna, amikor alkalmatlan időben, sűrű ködben próbálkozott a leszállással. A lengyel fél a szmolenszki repülőtér irányító szolgálatának működésében is talált hibákat, amelyek hozzájárultak a balesethez. De ez a lengyel jelentés is balesetről beszél, és elsősorban a gép személyzetének hibáiról, arról, hogy a 154-es túl alacsonyra ereszkedett, miközben „próbamegözelítést”(?) kísérelt meg a rendkívül rossz látási viszonyok között. Néhány hónappal ezelőtt pedig lengyel vizsgálók is kimondták, hogy nem volt robbanás a becsapódás előtt, a gép maradványain nem találtak robbanóanyag nyomait.

Jellemző a balesettel kapcsolatos rendkívül heves vitákra, hogy a lezuhant elnök ikertestvére, a Törvény és Igazság Párt elnöke, Jaroslaw Kaczynski tavaly azt állította, hogy Lech Kaczynski valójában két másik a fedélzeten lévő személlyel együtt túlélte a balesetet, ami megint csak azt igazolja szerinte, hogy a baleset valójában a lengyel elnök elleni merénylet volt.

A gép roncsai most is Oroszországban vannak, de a 154-est eddig is vizsgálhattak lengyel szakértők is, merthogy a bomba-teóriával a két fél közösen foglalkozik, az együttes vizsgálat lezárását éppenséggel idén áprilisra ígérték. Az orosz kormány tavaly év végén ígérte meg, hogy a közös vizsgálat befejezése után a roncsokat visszaszolgáltatja a lengyeleknek, kérdés, hogy ez lecsillapítja-e a máig tartó feszültséget – Lavrov orosz külügyminiszter szavai szerint hisztériát – a történtek kapcsán.

Az iho/repülés által is többször idézett hazai repülésbiztonsági szakértő, Háy György már a katasztrófa után nem sokkal arra hívta fel a figyelmet, hogy a kérdéses repülőtér megközelítésekor egy völgy fölött kell átrepülni, és ha a pilóták nincsenek tisztában a helyi domborzati viszonyokkal, miközben minimális látás mellett repülnek, akkor a földtől mért távolságot jelző rádió-magasságmérő alaposan becsapja őket, a Tu-154-es a kritikus pillanatokban mélyebben repült, mint a leszállópálya szintje. Ilyen rossz időjárási körülmények között csak az ilyen rosszul felszerelt repterekre érvényes előírások szerint lett volna szabad repülni. Vagy meg sem kellett volna kísérelni a leszállást, vagy ha egy bizonyos magasság alatt még nem látják a pályát, a pilótáknak át kellett volna startolniuk, mondta a magyar repülésbiztonsági szakértő.

A hang- és adatrögzítők ezután nyilvánosságra hozott részletei alapján megállapítható volt az is, mondta később Háy György, hogy a gép személyzete tisztában volt a landolásra alkalmatlan időjárási körülményekkel, noha az egyébként hiányos repülés-felkészülés során nem is kaptak időjárás-jelentést a célreptérről. Viszont ahogy közeledtek Szmolenszkhez, az ottani irányítók egyértelműen olyan látási adatokat mondtak nekik rádión, amelyek nem teszik lehetővé a szabályos megközelítést, sőt, a már a reptéren tartózkodó másik lengyel gép személyzete még rosszabb, alig kétszáz méteres vízszintes látástávolságot jelzett, ötven méteres felhőalappal, minden félreértést kizárva lengyelül.

A személyzetnek száz méter magasan kellett volna megszakítania a megközelítést, ha nem látják a pályát. Nyolcvan méter magasan a másodpilóta ki is mondta: startoljunk át – a kapitány azonban erre nem reagált, mint ahogy a földközelségjelző figyelmeztetésére majd utasítására sem. A magasságot a navigátor diktálta, feltehetően rádió-magasságmérő szerint, ami azért volt kétséges adat, mert völgy fölött repültek, de a barometrikus magassámérő szerint is már az elfogadható magasság alatt voltak, amikor a másodpilóta átstartolásra való felszólítása elhangzott. Az egyetlen kísérlet a gép felemelésére mindössze négy másodperccel a becsapódás előtt történt, már nagyon-nagyon későn.

A rögzítők kiadásának körülményei tehát egyértelművé teszik, hogy nem volt semmi olyan hiteles adat, amely valamely összeesküvés-teóriát vagy az oroszok bárminemű mesterkedését igazolná, hangzott a hazai szakértő véleménye.

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!