Dobra verik a magyar MiG-29-eseket, kinek kellenek majd?

Sok netes hozzászóló viccnek tartotta, árverés helyett átverésként kommentálta a hírt: huszonhárom repülőgép hajtóművekkel, húsz hajtómű, 293 tartozék, rakéták, 1251 tételnyi alkatrész, egy ellenőrző berendezés, hat „blokk és generátor” – mindez a licitálható tételek listáján, a Nemzeti Vagyonkezelő kiírásában szerepel, amit a 112press dobott címoldalra.

A gépek számából ítélve a Honvédelmi Minisztérium birtokában lévő „ingóságok” a hadrendből kivont MiG-29-esek lehetnek, amelyek utolsó példányai 2010 decemberében repültek a magyar légierő kecskeméti bázisán. A kiírás szövegében nem találjuk meg a típus megjelölését, viszont a vagyonkezelő weboldalán már egyértelmű a cím: MiG-29 típusú repülőgépek és alkatrészek. Szóval a dolog nem átverés, annál is inkább, mert, mint portálunk korábban is jelezte, nem ez az első kísérlet, hogy a kivont „kétfarkúakat” a tulajdonos honvédelmi tárca valamiképp megpróbálja értékesíteni.

A kiírás szövegét böngészve az az érzése az embernek: hacsak nincs már valamilyen biztos vevő a háttérben, nehéz lesz megtalálni a partnert a tranzakcióhoz, kemények a feltételek. Először is, a kikiáltási ár: 4 milliárd 872 millió forint, a licitálás nyolcmillióként lépked felfelé, az árverési biztosíték 1 milliárd 218 millió, vagyis a kikiáltási ár körülbelül egynegyede. Ezt az összeget annak kell letennie, aki részt akar venni az árverésen, és ha a vevő megnyeri a licitet, de mégis eláll az üzlettől, akkor ez a pénz kötbérként vész el a számára.

„Az ingóságok egy része hiányos, használhatatlan, illetve az ismételten üzemképes állapotba helyezését jelentős költségráfordítással lehetne megteremteni” – hangzik a következő figyelmeztetés. Ami pedig az esetleges gyűjtők, repülésimádók kedvét fogja lelohasztani, a felsorolt gépek és egyebek „együttesen, egy árverési tételként kerülnek értékesítésre”, vagyis ha valaki szenvedélyének megfelelően egy kétfarkút szeretne a kertjébe, ezt nem szerezheti meg, csak ha az összes gépet megszerzi, a plusz hajtóművekkel, rakétákkal és egyebekkel egyetemben.

Ez teszi valószínűvé, hogy a relatíve számos harci gépet, vagy közülük azokat, amelyek még rendbe hozhatók, mégiscsak olyan vevőnek ajánlják, vagy olyan vevő tűnhetett fel a horizonton, aki/amely valóban repülőképessé tenné ezt a flottát, vagy legalábbis a jobb állapotban lévő példányokat, és használná őket.

A vevő az Unió részéről is elfogadott engedéllyel kell, hogy rendelkezzen hadipari tevékenység folytatására. Ugyancsak fontos kritérium, hogy a vevőnek be kell tartania az Oroszországgal szembeni szankciókat, vagyis tilos bárminemű hadianyag, felszerelés közvetlen vagy közvetett értékesítése, beszerzése Oroszországba, illetve az onnan történő behozatal is. Ugyanakkor, ami ezek után különösen nehézzé teheti az üzlet megvalósulását, az adásvételi szerződés hatályba lépésének feltétele: „az Oroszországi Föderáció által kiadott egyetértő nyilatkozat” megléte. Szóval oroszországi kapcsolat kizárva a dologból, de közben Moszkva kell, hogy jóváhagyja az eladást.

Ha a kiírás szerinti kikiáltási ár forintösszeget mostani árfolyamon átszámítjuk, körülbelül 15 millió dollárt kapuk, ami igen mérsékelt lenne – használható harci gépekért. Amint ezt a már korábban is hivatkozott összefoglalónk jelezte, a huszonhárom között bizony vannak nem a szabad ég alatt, hanem hangárban letárolt, jobb állapotban lévő példányok. Mivel az ilyen típusú adás-vételek összege általában nem kerül nyilvánosságra, csak sejthető, hogy ennyi pénz négy-nyolc hadra fogható MiG-29-esnek is méltányos ára lenne. De vajon ki az, aki épp ilyen gépeket keres?

Az árverésen lévő példányok gyári száma, oldalszáma nincs felsorolva. A Kecskeméten tárolt állományból a zuhanyhíradó szerint négy repülőgépet lehetne viszonylag kis bekerülési költséggel, gyorsan hadrendbe állítani, és körülbelül ugyanennyit drágább és hosszabb nagyjavítással. A magyar együléses harci repülőgépek 9.12-es, a kétüléses harci-gyakorlók pedig 9.51-es változatúak.

Nos, Európában Oroszországon kívül az ukrán, a fehérorosz, a szerb, a szlovák, a bolgár és a lengyel légierő tartja hadrendben a típust. Kérdés, hogy Moszkva melyik országot fogadná el az üzemeltetők közül partnernek az árverés során. Ukrajnának például jól jönne az egész készlet, mert Oroszországtól tartalék alkatrészeket, vagy repülőgépeket nem tud beszerezni, de épp ezért ki lehet húzni a listáról, Moszkva nem adna egy ilyen üzletnek szabad jelzést.

Szerbia most kapott Oroszországtól hat gépet. Fehéroroszországnak nincs szüksége a típusra, alkatrész-utánpótlásnak azonban a többi üzemeltetőnek jól jöhet az alacsony áru beszerzés. Szlovákia, Bulgária valószínűleg akár üzemeltetne is négy együléses változatot, azonban a NATO-kompatibilitás, és interoperábilitás oltárán amerikai és nyugat európai repülőgépipari nyomásra mindenképpen lecseréltetné a NATO-lobbi az orosz repülőgépeket, az orosz függéstől való távolodás indokával. Szlovákia egyébként is elégé komoly tárgyalásokat folytat JAS-39-esekről. Lengyelország hírek szerint nem ezt a típust, hanem az F-16-os flottáját bővítené.

Valószínűbb jelölt talán mégis Bulgária lenne, ott ugyanis politikai nyomásra épp nemrég tettek le a korábban biztos befutónak látszó Gripenek beszerzéséről, és a bolgár légierő talpra állítását gyakorlatilag a modernizálás elhalasztásával, továbbra is MiG-29-esekkel kívánják megoldani, amelyekből azonban talán ha egy-két példány repülőképes náluk.

Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a mostani árverés kudarca esetén mégiscsak értékes és használható alkatrészek, berendezések formájában értékesíthetők a honi légierő egykori 29-esei.