E-jegy szerte a világban

Ismert, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) aláírta a fővárosi elektronikus jegyrendszer kiépítésére és üzemeltetésére vonatkozó szerződést a német Scheidt&Bachmann céggel. A beruházás 2017-ben fejeződik be, a főváros a tervek szerint másfél millió, névre szóló csipkártyát bocsát ki és mintegy kilencmillió név nélküli, rövid lejáratút. Máshol hogyan működik? Így.

A washingtoni metrón a klasszikus, egyszer használatos jegyek helyett feltölthető értéktároló kártyákkal lehet közlekedni. Ezek egyik formája a mágnescsíkos papír menetjegy, a másik pedig az 1999-ben bevezetett, 1–28 napos bérletként használható mikrochipes műanyag közelítő kártya, amelyről a szenzor közvetlen érintkezés – az irattárcából vagy a táskából való elővétele – nélkül olvashatja le az érvényesség idejét vagy emelheti le a pótdíjat.

Az amerikai fővárosi tömegközlekedési hálózatra a kölcsönösség alapján mind a washingtoni közlekedési hatóság (WMATA) által kibocsátott SmarTrip, mind a marylandi közlekedési igazgatóság (MTA) által kiadott CharmCard érvényes, csakúgy, mint az egész washingtoni–baltimore-i agglomeráció tömegközlekedési hálózatára, beleértve a helyi érdekű vonat- és az államon belüli távolsági buszközlekedést. A kártyák 2004 óta a metrómegállók közelében létesített parkolók díjának kiegyenlítésére is használhatók.

Környezetvédelmi, hamisításvédelmi megfontolásokból papírjegyek a fővárosi autóbuszokon 2011 óta nem használhatók, a viteldíjat a vezetőnél kell kifizetni.

A San Diego-i Cubic Transportation Systems, Inc. által SmarTip volt az amerikai tömegközlekedésben elsőként bevezetett közelítő kártya. A washingtoni metrón (Metrorailen) a WMATA honlapja szerint minden SmarTrip-kártyával megtett utazás 1 dollárral olcsóbb, mint ha papírjegyet használna az utas, a Metrobuson pedig felszállásonként 20 centtel kevesebbe kerül, mint a készpénzes fizetés.

A napijegy 14 dollár 50 centbe, a 28 napra szóló 237 dollárba kerül, a plasztikkártya 5 dolláros alapárából 3 dollár leutazható.

A londoni tömegközlekedésben már 2003-ban meghonosították a pénzzel előre feltölthető, Oyster nevű elektronikus bérletet.

Az utasok a bérletet összeköthetik bankszámlájukkal, ebben az esetben a rendszer – ha az Oyster-kártyán lévő pénz 10 font (4 ezer forint) alá csökken – automatikusan feltölti a számláról a bérletet a tulajdonos által előre meghatározott két lehetséges összeggel, 20 vagy 40 fonttal.

A kártyát a metrólejáratok előtt, illetve a buszokon és a londoni elővárosi vonatok állomásainak peronjain elhelyezett érzékelőkhöz kell érinteni. A buszokon az elektronikus bérlet mellett a bankkártya is használható, ebben az esetben a rendszer közvetlenül a bankszámláról hívja le a viteldíjat.

A londoni tömegközlekedés viteldíjstruktúrája erőteljesen a bérletvásárlásra ösztönöz. Az Oyster egyik előnye ugyanis az, hogy bármennyi utazásra használja is tulajdonosa egy-egy 24 órás időszakban, a rendszer soha nem von le több pénzt, mint amennyibe az egy napra érvényes alkalmi menetjegy kerül. Ez a felső határ jelenleg a csúcsidőre is érvényes díjszabás alapján 8,40 font (3300 forint), a csúcsidőn kívüli utazásokra 7 font (2800 forint). Egy-egy utazás ugyanakkor az Oysterrel sokkal olcsóbb is, mint a pénztárakban vett teljes árú alkalmi jegyek, így a napi utazási költség általában nem éri el a lehetséges felső határt.

A londoni városi autóbuszokon a nyáron megszüntették a készpénzes jegyvásárlási lehetőséget, vagyis a buszokon már csak kártyával, az elektronikus érzékelőknél lehet fizetni, a sofőrnél nem.

Németországban a hagyományos, papíralapú jegyrendszer a meghatározó a közösségi közlekedésben, de egyre inkább terjed az elektronikus jegy, a tízmilliomodik csipkártyát idén nyáron adták ki.

A német közlekedési vállalatok szövetsége (VDV) 1999-ben határozta el, hogy kidolgoznak egy csipkártya-alapú jegyrendszert, és 2003-ban alapítottak egy projekttársaságot a technológia kifejlesztésére. Az e-Ticket nevű rendszer tesztüzeme 2005-ben, használata 2006-ban indult, azóta országszerte 270 helyi közösségi közlekedési vállalat és szövetség vezette be. A rendszer révén elért bevétel meghaladja az évi egymilliárd eurót.

A londoni Oysterhez vagy a párizsi Navigóhoz hasonlóan működő e-Ticket fő eleme egy bankkártya méretű – a felhasználó bankszámlájával összekötött – csipkártya, amellyel készpénzhasználat nélkül lehet jegyet vagy bérletet vásárolni. Fizetni lehet előre vagy utólag, és olyan beállítást is meg lehet adni, amellyel a kártya automatikusan feltöltődik, amikor az egyenleg egy meghatározott szint alá csökken.

A rendszer mindezek ellenére viszonylag lassan terjed, és a szolgáltatók nem használják ki teljes körűen. Például Berlinben egyelőre csak a Deutsche Bahn vasúttársaság érdekeltségébe tartozó városi gyorsvasút (S-Bahn) bérletével és a berlin-brandenburgi tömegközlekedési szövetség (VBB) bérletével rendelkező utasok kaphatnak ilyen kártyát, akik a napi 3,6 millió utas nagyjából egyharmadát teszik ki.

A díjszabás bérletvásárlásra ösztönöz, bár jövőre nemcsak a vonaljegy vagy a napijegy, hanem a bérlet is drágul. A főváros területének túlnyomó részét lefedő A és B övezetben használható vonaljegy ára januártól 2,6 euróról 2,7 euróra emelkedik, a napijegyért 6,7 euró helyett 6,9 eurót kell fizetni, míg a havi bérlet 78 euró helyett 79,5 euróba kerül majd, és az éves bérlet ára 722 euróról 744 euróra emelkedik.

Párizsban 2001 óta fokozatosan vezették be az elektronikus kártyarendszert, a Navigót: először csak az éves bérletek, 2005-től pedig a havi és heti bérletek helyett is, a teljes átállás 2006 májusára történt meg. Addig párhuzamosan lehetett a régi és az új rendszert használni. A csipkártyával ellátott Navigo azóta a párizsi agglomerációban minden tömegközlekedési járműre (1500 busz, 16 metró, 6 villamos, 5 elővárosi vasút) érvényes, 2007 júliustól az akkor üzembe állt közösségi kerékpárkölcsönző rendszerhez, a Vélibhez is használható. A kártyának két változata létezik: a helyi lakosoknak névvel ellátott ingyenes változat, amelyet interneten lehet igényelni, illetve az alkalmi felhasználóknak 5 euróért a metróállomásokon megvásárolható változat, amelyhez csak egy fotó szükséges.

Tavaly mintegy 7 millió kártya volt forgalomban, amely a metróállomásokon vagy internetről is feltölthető. Az éves használat 700, a havi feltöltés 67,10 euróba kerül, a heti átalány pedig 20,40 euró. A 26 évnél fiatalabbak számára a Navigo használata félárú, a nyugdíjasoknak és a mozgáskorlátozottaknak ingyenes, a munkanélkülieknek pedig 75 százalékos a kedvezmény. A hagyományos jegyrendszer azonban nem szűnt meg teljesen: egyszeri utazáshoz 1,70 euróért váltható, illetve turistáknak napi jegy is létezik.

Brüsszelben 2008-ban kezdték lecserélni a mágnescsíkos papírjegyeket és bérleteket arcképes, névre szóló plasztikkártyákra, amelyeket elég 5–10 centiméterre közel helyezni a leolvasókhoz, amelyek hangos pittyenéssel és zöld fénnyel jelzik, hogy a kártya érvényes. Így akár elő sem kell venni a táskából vagy a pénztárcából.

A metróállomásokon a legtöbb helyen a jegyellenőrzés beléptető rendszeren keresztül történik, így elvileg csak érvényes jeggyel vagy bérlettel lehet bejutni a metróba. A buszokon és villamosokon több kártyaolvasó található. A buszokon kötelező az első ajtós felszállás, a jegyet pedig rögtön felszálláskor érvényesíteni kell, így a buszvezető rögtön ellenőrizni is tudja, hogy aki felszáll, az érvényes jeggyel utazik-e. A kártyára éves és havibérlet is vásárolható, de fel lehet tölteni rá egy utazásra és tíz utazásra érvényes menetjegyeket is.

A plasztikkártyákat a Brüsszeli Interkommunális Közlekedési Vállalat (STIB/MIVB) ügyfélszolgálatain, vagy az interneten keresztül lehet megvásárolni. Ennek díja 5 euró (mintegy 1500 forint).

A vállalat többféle bérletet kínál. A kizárólag a STIB/MIVB járművein, a villamoson, buszon és metrón használható bérlet egy hónapra 49 euróba (közel 15 ezer forint), egy évre pedig 499 euróba (közel 152 ezer 400 forint) kerül.

A kártya mellett továbbra is forgalomban vannak a mágnescsíkos papírjegyek, amelyeket legegyszerűbben a megállókban lévő automatákból készpénzzel vagy bankkártyával lehet megvásárolni. Az egy utazásra szóló menetjegy darabjáért 2,10 eurót (mintegy 640 forint) kell fizetni, 10 centtel többet, mintha az utas a jegyet a plasztikkártyájára töltené fel. Lényeges különbség ugyanakkor, hogy a papírjeggyel a fővárosi régión belül a vallon és flamand buszjárat, valamint a vasút is igénybe vehető, míg a plasztikkártyával nem.

A STIB járatain összesen egy évben körülbelül 350 millió ember utazik.

Ausztriában egyelőre regionális szinten használatos az elektronikus jegyrendszer, eddig a felső-ausztriai Wels és Steyr városában, valamint a karintiai Klagenfurtban. A felmérések szerint ezekben a régiókban a tömegközlekedéssel utazók száma nagyjából 10 százalékkal növekedett a kártya bevezetése óta. Welsben 2001 óta használják az elektronikus csipkártyát, amely átruházható és 3 euróba (közel 950 forint) kerül. Egy negyven perces útért kártyával 1,6 eurót (csaknem 500 forint) kell fizetni, míg nélküle tíz centtel többet. A 2002-ben végzett közvélemény-kutatás alapján a csipkártyát használók 91 százaléka szerint a rendszer egyszerű és érthető. A felmérésben megkérdezettek 43 százaléka gyakrabban utazik tömegközlekedési eszközzel, mióta használja a kártyát. Steyrben egy jegy 1,9 euróba (közel 600 forint) kerül, a feltölthető csipkártya 5,5 euróért (mintegy 1700 forint) beszerezhető.

A bécsi tömegközlekedési vállalat a magas költségek miatt nem tervezi a közeljövőben az elektronikus jegyrendszer bevezetését. Az osztrák fővárosban tömegközlekedők azonban online vagy okostelefonos alkalmazással is tudnak vásárolni jegyeket, amelyek nem átruházhatók. A kilencven percig érvényes mobiltelefonnal megvásárolt jegy ára 2,8 euró, míg a jegykiadó automatáknál 2,2 euróba kerül egy menetjegy.

Az izraeli tömegközlekedés a 2011 júliusában végrehajtott reformmal megkezdte az átállást a fényképes, bankkártyához hasonlító zöld elektronikus jegyekre.

Az okosjegyeken csipeken tárolják az esetleges diák-, nyugdíjas, vagy más kedvezmény mértékét, valamint a feltöltéskor kifizetett összeget, amelyből a jegy kezelésekor, vagyis a járművekre szálláshoz szükséges leolvasáskor automatikusan levonódik az utazás költsége.

A kártyákat az autóbusztársaságok helyi központjaiban vagy a nagyobb vonatállomásokon egy kérdőív kitöltése és a kedvezményeket biztosító iratok bemutatása után díjmentesen készítik el, helyben lefényképezve az utasokat. A kártyákat ettől kezdve egyénileg választható összegekkel lehet feltölteni a vasútállomásokon, a buszpályaudvarokon, buszokra szálláskor a sofőröknél, illetve a buszmegállók napelemmel működő feltöltő automatáiban.

Az okosjegyekkel minden tömegközlekedési eszközön lehet utazni, a vonatokon, a buszokon, valamint Jeruzsálemben a villamoson. Az „okosjegyekre” lehet havi, heti vagy napi bérletet feltölteni, de ezentúl is használatával húsz százalék kedvezményt kap az azt használó utazó. Az elektronikus jegyek mellett továbbra is használatban vannak az egyszeri vagy retúrutazásra jogosító papír alapú jegyek is Izraelben.

Bukarestben a metrót és a felszíni közlekedést két külön vállalat üzemelteti, ezért a jegyrendszer is különbözik. A Metrorex által üzemeltetett bukaresti metróban 1995 óta mágneses beléptető kártyás rendszer működik, amelyet 2000-ben újítottak fel.

Az utasok két és tíz utazásos vagy egész napos mágneses kártyát válthatnak. Egy utazás 2 lejbe (140 forint) kerül, a tíz utazásos kártya ára 15 lej (1045 forint). Az egész napos jegy 6 lejbe (418 forint) kerül. Emellett két típusú bérlet létezik, a 62 belépésre feljogosító havi bérlet, amelynek ára 50 lej (3480 forint), a korlátlan belépésre feljogosító havi bérlet 60 lej (4176 forint).

Az autóbuszokra, trolibuszokra és villamosokra a felszíni közlekedést üzemeltető RATB által kibocsátott mágneses kártya érvényes. Az utazási díj kifizetése mellett a kártyát is meg kell vásárolniuk az utasoknak. A legelső megvásárláskor a kártya 1,6 lejbe (112 forint) kerül.

A kártyára az utas által tetszőlegesen kért és kifizetett pénzösszeget töltik fel, amiből a járművekre felszerelt jegykezelő automaták minden utazás alkalmából 1,30 lejt (90 forint) vonnak le. Ennyi ugyanis egy utazás ára. A RATB névre szóló és név nélküli mágneses kártyát egyaránt kibocsát.

A felszíni tömegközlekedésben az egy vonalra érvényes havi bérlet 30 lejbe (2088 forint), a két vonalra érvényes bérlet 35 lejbe (2436 forint), a valamennyi vonalra érvényes havi bérlet pedig 50 lejbe (3480 forint) kerül.

Prágában az elektronikus jegyrendszer Opencard néven már néhány éve működik. Az első kártyákat 2007 augusztusában adták ki, de az érdeklődés irántuk csak 2009 januárjában ugrott meg, amióta a kártyát már a prágai tömegközlekedésben is – autóbusz, villamos, metró, vonat – elektronikus jegyként lehet használni.

Az Opencard kártya ugyanis több mindenre használható: például fizethető vele a parkolás és kedvezményt nyújt a múzeumokba, kiállításokra, könyvtárakba.

A prágai közlekedési vállalat szerint eddig 1,25 millió kártyát váltottak ki a prágaiak, illetve a fővárosba érkező turisták. A vállalat kimutatása szerint az Opencard tulajdonosok döntő többsége, mintegy 900 ezer ember kizárólag a tömegközlekedésben használja a kártyát.

Az Opencard használata egyszerű: a kártyára fel kell tölteni a prágai tömegközlekedés különböző bérleteit, s így az illetőnek már nem kell jegyet váltania a tömegközlekedési eszközökre. A kártyát a revizorok ellenőrzik. Prágában egységes a jegyrendszer, a jegyek minden közlekedési eszközre érvényesek. A kártya feltöltését számos helyen – a közlekedési vállalat irodái, könyvtárak, automaták – lehet elvégezni. Lehetőség van az interneten keresztüli feltöltésre is. Az Opencard projekt, amelyet a városi tanács 2005-ben hagyott jóvá, eddig 1,35 milliárd koronájába került a városnak, ami sokak szerint indokolatlanul magas összeg.

A varsói tömegközlekedésben 2001 októberében vezették be az elektronikus jegyrendszert. 2013 májusától a havi-, a kilencvennapos, valamint a nyugdíjas és többgyermekes családi éves bérletet kizárólag a névre szóló, fényképpel ellátott érintés nélküli kártyákra lehet feltölteni. Korábban név nélküli havi-, illetve kétheti bérletek is feltölthetők voltak. Ennél rövidebb lejáratú jegyek – a napi- és hétvégi jegyek, átszálló- és vonaljegyek –, továbbra is csak a mágnescsíkkal ellátott papírjegyként válthatók meg.

A feltöltött bérleteket a fővárosi és az integrált helyközi járatokon használják, csak első használatkor kell érvényesíteni. Az érvényesítő berendezéseket a városi buszokon, villamosokon, valamint a metróállomások beléptető kapuin szerelték fel. A kártyákat a Lengyel Éremkibocsátó Kft. (Mennica Polska S.A.) gyártja, az érvényesítő berendezéseket a francia Monetel szállította, 100 millió zlotyt (24 millió eurót) felülmúló költséggel. Miután 2013-ban a kibocsátott kártyákra mintegy 10 ezer bérletet töltöttek fel illegálisan, a fővárosi közlekedési vállalat egy biztonságosabbra, ugyanakkor rugalmasabbnak is tűnőre, a londoni Oyster Cardhoz hasonlóra szeretné felváltani a jelenlegi rendszert.

A Mifare kódoló rendszerben működő varsói csipkártyák még a parkolójegyek kiváltását teszik lehetővé. Az elektronikus jegyrendszer, valamint a városi kártyának elnevezett, más funkciókkal – parkolójegy-vásárlási, kulturális rendezvényekre kedvezményes belépővásárlási funkcióval – kibővített rendszer számos más lengyel városban is működik.

A legnagyobb kínai városok – Peking, Sanghaj vagy Kuangcsou – tömegközlekedési eszközein jellemzően a 2000-es évek elejétől rádiófrekvenciát használó, elektronikus jegyrendszer működik. A belépést egyszer használatos jegyek és tetszés szerinti összeggel feltölthető elektronikus okoskártyák teszik lehetővé, az utanként fizetendő összeg távolságtól függően változik.

A 232 állomást összefogó, napi átlagos 10 milliós utasszámával a világ legforgalmasabbjának számító pekingi metróban 2003-ban vezették be az Yikatong nevet kapott okoskártyát. A metróbejáratnál, illetve a buszok elejében felszerelt elektronikus jelvevőkhöz közel tartott, érintést sem igénylő kártya a földalattin túl a városi buszokon és taxikban is használható, később parkolási- és autópályadíjak fizetési eszközévé is kívánják fejleszteni. Yikatongot jelenleg mintegy 50 millióan használnak a kínai fővárosban.

Hasonló rendszer 1999-ben debütált az 538 kilométerével a világ leghosszabbjának számító sanghaji metróban, amelyet a városi felszíni-, földalatti- és vízi tömegközlekedésen kívül mára már a nagyobb környező városokban, így Szucsouban, Hangcsouban, Vuhsziban is elfogadnak. A kártya többféle formában kapható, így például telefonhátlapra ragasztható matricaként, de okosóraként is forgalmazzák.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!