Kelet-Európa és az F-16: együtt, külön, vagy sehogy?

Nem először kerül elő a változatos szomszédsági kapcsolatokkal megáldott országok együttműködésének ötlete. Az elképzelések alapja érthető és egyszerű: ha a méregdrága vadászbombázó repülőgépekből több ország, közösen összefogva nagyobb mennyiséget rendel, komoly árkedvezményt lehet(ne) elérni. Pláne ha ezt egy, megfelelő biztonságpolitikai érdekkel és persze pénztárcával rendelkező ország – esetünkben az Egyesült Államok – még támogatná is. Kérdés, lesz-e annyi belátás és együttműködési hajlam a szóba hozott országok politikusaiban, hogy egy ennyire érzékeny területen tudjanak túllépni az akár évszázados, vélt vagy valós sérelmek jelentette akadályokon?

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Európa, és annak keleti fele is éppen egy komoly világgazdasági válságot próbál túlélni, változó sikerrel. Éppen ezért egyelőre a szomszédban sem valószínű a Lockheed Martin új gyártású F-16-osainak felbukkanása. Ugyan a román légierő szeretné, de az ország elnöke, Traian Basescu nemrég egy interjúban kijelentette: szeptemberi amerikai látogatásán jelezte vendéglátóinak, hogy az ország saját erőből az elkövetkezendő 5-6 évben nem képes költségvetési keretet biztosítani egy vadászrepülőgép-vásárláshoz. Csak akkor tudnak bármiféle szerződést aláírni, ha egy hosszú távú, Románia számára elviselhető terhet jelentő pénzügyi konstrukciót kínál fel az eladó. Ez körülbelül évi 300 millió dolláros maximális keretet jelent. A román elnök emlékeztetett: NATO-tagországként Romániának 48 darab, a többi szövetséges országgal együttműködni képes vadászgépet kell hadrendben tartania. Hogy ez F-16-os, vagy éppen a Dassault vagy a SAAB gyártósoráról érkezik – ez csak pénzügyi konstrukciók kérdése.

A tárgyalásokkal kapcsolatban került elő a már emlegetett közös közép-európai légvédelem már többször is korán elbukott terve. Basescu szerint a tárgyalások során egy olyan tervezet hangzott el, melyben több NATO-tagállam, így Románia mellett Bulgária, Horvátország, és esetleg Magyarország közösen vásárolna, üzemeltetne és karbantartana F-16 Falconokat. Ez összecseng a Brüsszelben előkerült „Smart Defense” elképzeléssel, melyet Anders Fogh Rasmussen mutatott be október harmadikán, a katonai szövetség védelmi miniszteri találkozóján.

Az Egyesült Államok romániai nagykövete, Mark Gitenstein megerősítette: az egyik elképzelés, melyről tárgyaltak a felek, egy regionális keretek között történő vadászgép-beszerzés, mely új gyártású F-16C/D Falconok vásárlására nyújtana lehetőséget Románia, Bulgária és Horvátország számára.

Mint emlékezetes, Románia 2010. márciusában jelezte, hogy 24 használt F-16-ost vásárolna 1,3 milliárd dollár értékben. A vételárban a kiképzés, a fegyverzet, 3-5 éves üzemeltetési segítség és repülőgép-szimulátorok költsége is szerepelt. Ezt a programot 2010. augusztusában Emil Boc miniszterelnök lefújta, mert az ország gazdasági helyzete nem tette lehetővé a vásárlást.

2011. tavaszán bolgár források jelezték, hogy megbeszélések voltak Bulgária, Horvátország, Románia és Törökország között egy esetleges F-16-os közös vásárlásról. Ezt akkor román források nem kommentálták. Kelet- és Kelet-Közép Európában jelenleg egyedül Lengyelország használ F-16C/D Block 52+ típusú vadászbombázó repülőgépeket. Románia felújított MiG-21 Lancer gépeket, Horvátország MiG-21biseket, míg Bulgária MiG-21bis és MiG-29B Fulcrum vadászgépeket repültet a NATO-tagországok számára is kötelező légirendészeti feladatok ellátására.

Magyarország jelenleg – hivatalosan – még nem jelezte érdeklődését a Smart Defense elképzelés, sem a román sajtóban megszellőztetett közös Falcon-program iránt. A magyar kormány a legutóbbi információk szerint a JAS-39C/D EBS HU Gripenek lízingszerződésének kitolásán, azaz a gépek további hadrendben tartásán és üzemeltetésén dolgozik. Emellé gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy új típust rendszeresítsen az ország, mint ahogy az is igen valószínűtlennek tűnik, hogy Gripenekre alapozott közös program induljon el. Főleg úgy, hogy Csehország a lízingszerződés 2015-ös lejárta után nem kívánja megtartani a gépeit és minden valószínűség szerint kivonja őket hadrendjéből.

Amennyiben az említett három (Bulgária, Horvátország és Románia), vagy velünk együtt négy ország összefogásában megvalósulna egy közös beszerzés, akkor várhatóan egy helyre összpontosulna például a repülőgépek ipari javítókapacitásának kiépítése, s nem tűnik ördögi ötletnek egy közös kiképzőközpont (esetleg kiképző-átképző repülőszázad) felállítása sem. Mindezek - persze szigorúan csak elméletileg – felvillantanák az esélyét a gyakorlatilag teljesen leépült magyar katonai repülésipar feltámasztásának.

Ugyanakkor igencsak gyakorlati figyelmeztetés a „visegrádi négyek” (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) közösnek szánt Mi-24 Hind harcihelikopter-felújítási programja, annak csúfos bukása. Az eredetileg 140 helikopterre szóló projekt során nem sikerült például megegyezni a felújítás során bekerülő rendszerekről (az egyes légierők eltérő igényekkel jelentkeztek), majd Magyarország pénzhiányra hivatkozva ki is vonult a programból.