Erdélyi légi baleset: jegesedés, motorleállás?

A romániai hatóságok nemcsak a hétfőn délután bekövetkezett légi baleset körülményeit vizsgálják, hanem azt is, hogy miért nem találták meg azonnal a mentők a szerencsétlenül járt kisrepülőgép roncsait. A repülőgép valamennyi utasa túlélte a balesetet, de ketten közülük meghaltak a hatórásra nyúlt keresés ideje alatt, olvasható a távirati iroda összefoglalójában.

A romániai légiforgalmi irányítást végző hatóság (ROMATSA) elnöke, Aleodor Francu a Mediafax hírügynökségnek elmondta, a térségben a gép jegesedését előidéző meteorológiai jelenségek voltak tapasztalhatók. A gép 38 éve repülő és 16 ezer órát teljesített, tehát rendkívül tapasztalt pilótája nem sokkal a baleset bekövetkezte előtt a nagyszebeni légi irányításnak jelezte, hogy sűrű ködben halad, és 2100 méterre csökkenti a repülési magasságot.

A túlélők egyike, Radu Zamfir orvos elmondta: „belementünk a ködbe, jegesedtünk, az egyik motor leállt, a gép elveszítette a magasságát”.

A hírügynökségi jelentések szerint a romániai televíziókban megszólaló kommentátorok általában a hatóságokat hibáztatják amiatt, hogy a sebesültek és a mentők közötti telefonkapcsolat ellenére, csak hat óra alatt sikerült megtalálni a repülőgép roncsait. Ekkor sem a drága pénzen vásárolt felszerelések vezették el a mentőket a baleset helyszínére, hanem a keresésbe bekapcsolódó önkéntesek.

Mint a Transindex a Mediafax hírügynökség nyomán megírta, a keresésben részt vevő Transylvania Offroad Club egyik tagja, Marius Pop azt mondta, nem voltak pontos koordinátáik, senki sem tudott biztosat, ezért késett a mentés. A repülőgépet később több darabban találták meg. Ezzel szemben a Speciális Távközlési Szolgálat (STS) közleményében azt állítja, az előírásoknak megfelelően, a 112-es segélyhívóra érkezett első hívás után megállapították a hívás helyét, és az információt a keresőcsapatok rendelkezésére bocsátották.

Romániai tévéállomásokon elhangzottak olyan nyilatkozatok is, amelyek szerint a gép fel volt szerelve transzponderrel, ennek jelei alapján meg lehetett volna hamar találni, ha a román hatóságoknak e jelek vételéhez és beméréséhez meglennének a megfelelő eszközeik. Az iho/repülés által megkérdezett szakértő ugyanakkor elmondta: megfelelő típusú transzponder valóban sugározhat helymeghatározást, de nem biztos, hogy egy ilyen kisgép a legmodernebb S-módban üzemelő válaszjeladóval lett volna felszerelve. Ráadásul egy ilyen transzponder sem alkalmas arra, hogy egy lezuhant gép pozícióját azonosítsák, mert lezuhanás után feltehetően nem is működik: a transzponderek rendszerint a gép elektromos rendszereiről kapnak energiát, tehát ha a gép összetörne, és az áramrendszere leállna, akkor a transzponder nem sugároz jeleket.

Az utasszállítókon kötelezően használatos ELT (emergency locator transmitter), vagyis vészjeladó berendezések saját áramforrással (akkumulátorral, kisebb berendezések elemmel) is dolgoznak, és automatikusan lépnek működésbe, ha a gép törik (a szerkezetet erős túlterhelés éri), illetve valaki működésbe hozhatja. Ekkor ez a berendezés egy műholdas rendszer által fogható pozíciójeleket sugároz. Noha tengerek és lakatlan területek feletti repülésre az európai légihatóság előírja a használatát, az ilyen kis gépek esetében csak ajánlják a beszerelését.

Egy internetes fórumon megjelent hír szerint ennek a BN-2-esnek egy olyan régi analóg ELT-berendezése volt csak, ami a „hagyományos” 121,5-ös vészfrekvencián sugároz, de 2009 eleje óta az ELT-k más frekvencián adnak, és a rendszer műholdjai is a 406 MHz-es frekvenciát figyelik.

A baleset okairól biztosat még nem lehet állítani, de egyre többször történnek utalások a jegesedésre. A BN–2-esnek, mint a fotókon is látszik, mind a szárny, mind a vezérsíkok belépő élein, mind a légcsavarokon van pneumatikus jégtelenítője, és természetesen létezik a motorokon olyan fűtőrendszer is, ami megakadályozhatja a karburátorok eljegesedését. Azonban extrém jegesedési körülmények között ezek nem biztos, hogy megóvják a gépet. Egyrészt sok jég rakódhat le a belépőélek mögött, és a lerakódás lerontja a szárny profilját, ami miatt csökkenhet a szárnyon ébredő felhajtóerő. Másrészt keletkezhet lerakódás a motorok levegőbeömlőin is, amelyek miatt a motorok nem jutnak elég levegőhöz, csökken a teljesítményük, leállnak.

Az életben maradt utas vallomásából arra lehet következtetni, hogy a gép olyan extrém jegesedési körülmények között vesztett magasságot, amelybe belerepülni az alapvető jégtelenítő rendszerek megléte ellenére az FAA előírásai szerint ezzel a típussal tilos.

1998-ban az FAA légialkalmassági direktívát bocsátott ki, amelyben a Britten-Norman BN–2-esek légcsavar-jégtelenítőinek ellenőrzésére kötelezte az üzemeltetőket, miután egy gépen rövidzárlat vagy helytelen bekötés miatt a jégtelenítő elektromos kábelei tönkrementek. Egy másik esetben egy gép egyik jégtelenítője felszállás közben leesett az egyik szárnyról, de történt olyan is, hogy a légcsavar légtelenítőjének egyik alkatrésze levált a légcsavarlapátról és betörte a pilótafülke ablakát.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!