Formálódó állomás

Zöldi Péter   ·   2014.06.19. 12:15
00kicsi

Bár néhány száz-százötven kilométerrel északabbra sokkal korábban felismerték már, hogy a vasutat a használókhoz nem okvetlenül csak úgy lehet közel hozni, hogy a városközpontban kezeljük a teljes személy- és teheráru-forgalmat (Zvolen vs. Zvolen mesto, Banská Bystrica vs. Banská Bystrica mesto Brezno vs. Brezno mesto, stb.), a váci vasútállomás rekonstrukciója mindenesetre megelőzte a szemléletváltást: teherforgalmi állomásrésszel együtt épül újjá a teljes állomás, három gyalogospercre a barokk főtértől. Ettől az alaphibától elvonatkoztatva szépen formálódik az állomás és eddig ismeretlen minőséget hoz a 70-es vonalon, ahol több évtized alatt már minden megújult, a legfontosabb csomóponti állomásokat kivéve. A szükséges rekonstrukció akkora falatnak tűnhetett korábban, hogy az EU-s pénzcsapok megnyitásáig gondolni sem lehetett átépítésre, talán ezzel magyarázható, hogy Vácon és Rákospalota-Újpesten az egyébként „dominós” vonalon a legtovább, a nyolcvanas évek végéig karos jelzők irányították a forgalmat (és a rendszer lelke a jó öreg Siemens-Halske maradt mindmáig, hiába váltották fel a karos jelzőket a fényjelzők).

Már ilyen is van: be- és kijárati jelzők az állomás közepén<br>(a szerző felvételei)

A jelenlegi átépítés volumene akkora, mintha valamiféle rejtett lelkiismeretfurdalástól űzve kellene vezekelni a szintentartással (vagy azzal sem, lásd a vízzsákos 4. vágány több évtizedes szenvedését) elvesztegetett hosszú-hosszú időszakért. A külön cikket megérő vonatpótlási rendszernek „hála”, szinte teljesen zavartalan munkaterületen folyik az építkezés. A logisztikai koncepció lényege, hogy az állomás északi felén teljes bontással és újjáépítéssel megépül a diósjenői és a vácrátóti vonalakat kiszolgáló (rövidebb) peron és a fővonali peronok közül az egyik, valamint a teherforgalmat kiszolgáló vágánycsoport teljes egészében.

Itt csatlakoznak egymáshoz a személy- és teherforgalmat szolgáló vágányok

Az építési szakaszhatár az állomás hossztengelye, idáig épült meg az aluljáró is, a továbbépítés következő munkafázisának irányában egyelőre acél szádfalak zárják le a folyosót. Jelenleg a rövid peron teljes egészében, fedéssel és bútorozással együtt elkészült, az egyik fővonali peron szegélyének építése a perontető már felállított oszlopainak árnyékában folyik, az új vágányok a peronok hosszában a helyükön vannak.

Érdekes ütemezési problémának nézünk elébe a Budapest felőli kijáratnál: az elkészült váltókörzet (amelynek építése idején a vasúti közlekedés eddig ritkán tapasztalt presztízsvesztést szenvedett el ezen a vonalon) és az új peronok vágányainak összekötését a meglévő váltóállító torony akadályozza. A vágányok bekötését tehát az új biztosítóberendezés – legalább részleges – beüzemelése és a Budapest-irányú kijáratot eddig ellenőrző torony bontása kell, hogy megelőzze.

Mindez talán menni is fog, hiszen az egy korábbi cikkben már méltatott, példaszerű építészeti minőséget felmutató üzemi épület azóta teljes egészében elkészült és folyik az állomás „agyának” szerelése is. Az eddigi ceglédikannás, félmeztelenül napi több tonnát megmozgató toronybeli munkavégzés tehát át fog alakulni klimatizált szobában végzett, egérkattintgatós adminisztrálássá – és tegyük hozzá, ez is jelentősen meg fogja növelni a vasút energiaéhségét.

A míves PFT-épület is szem elé kerül és az állomásépülethez illő felújításon fog átesni

Jóleső látni, hogy a Vác-Alsóváros felé vezető, a munkák egy fázisában elbontott iparvágány részben felújítva ismét visszakerül a helyére, ez reményt ad ara, hogy a jövőben a Vác déli részén formálódó ipari park vasúti kiszolgálása – egy jobb, erre érzékenyebb időszakban – ismét lehetségessé válik.

A Verőce felőli váltókörzet átépítése nem volt annyira reflektorfényben, mint az ellenkező oldalon, de az építőket itt is kihívás elé állította a Kisvác-megállóig elnyúló beavatkozás, amelyet középen egy útátjáró is megszakít. A diósjenői vonal látványos ívekben kerüli meg az új bejárati jelzőket és próbálja eltalálni az első váltót – a Bz negyvenes sebességénél vélhetően elviselhető lesz ez a kígyózás, de biztosan erre a sebességre kell 2014-ben egy állomási rekonstrukciót tervezni?

Az ország egyik leghosszabb váltókörzetéhez az ország leghosszabb perontetői dukálnak – érthetően, hiszen az üzemeltetési koncepció lényege a korábban már tárgyalt „egy vágány – két szerelvény” elrendezés, amelyben a peronhosszat a két szerelvényt elválasztó kettős vágánykapcsolat is növeli. Az aluljárólépcsők elrendezése is ezért aszimmetrikus: nem a peron középvonalába kerültek, hanem az állomás hossztengelye fel elhúzva, hiszen a peronnak ez az oldala utasforgalmi szempontból holttér, ide kerülnek a vágánykapcsolatok.

A peronnak itt ez az oldala lesz használható, a másik oldal holttér

A magyarországi perontető-zűrzavart az itteni építmények tovább növelik. Egyszerű, T-elemekre támaszkodó acél- és fakonstrukciók épülnek, viszonylag alaposan kimunkált csomópontokkal, de a laposacél-profilokból összehegesztett szelvények eddig ismeretlen hozzáállást (és valószínűleg új tervezői kezet is) mutatnak. Az acélszerkezetre támaszkodó szarufák faragott vége arra enged következtetni, hogy a székesfehérvári vonal rekonstrukciójánál megismert high-tech arculatú tetők helyett itt hagyományosabb megjelenés várható.

Hagyományos, de lendületes konstrukció

Ahogy arról már egy korábbi cikkben is értekeztünk, tendenciózusnak látszik a megmaradó felsővezetéktartó toronyoszlopok betonlábazatának megemelése és megerősítése, azokon a helyeken is, ahol azok sérülésnek nincsenek kitéve.

Ez a toronyoszlop második életét kezdi, a szegecselés árulkodik róla, hogy 1969-ből való

Túl azon, hogy az esetleges jövőbeni cserét mindez nagyon nehézkessé teszi, a betontestek kialakítása feltűnően igénytelen, éleiken a vízszintes és a függőleges elvétve sem fordul elő – önjelölt kőművesmesterektől látott attitűd, ezúttal állami nagyberuházásnál.

A felújított állomásépület a Széchenyi utca méltó lezárása lesz

Pozitívabbat tapasztalhatunk az állomásépület felújításánál, bár elővárosi forgalomban ennek fontossága szinte nulla, városképi és identitásbeli értékeket kétségkívül hordoz. Akik esetleg még emlékeznek az épület kora kilencvenes évekbeli állapotára, borzongva gondolhatnak a vanília- és eperfagyi homlokzati színkombinációjára. Később ez a helyzet szelídült, az új, meleg homlokzati színvilág viszont egyértelműen jóleső nosztalgikus érzéseket ébreszt, amire az ornamentika helyreállítása erősen rájátszik. Bár az új aluljáróval az utasforgalom immár tervezetten is el fogja kerülni az épületet, a benne helyet kapó – egyelőre ismeretlen – új funkciók közül ez a felújítás várhatóan az igényesebbeket fogja bevonzani.

Vác. Pont. A mester is elégedett

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek