Hadgyakorlat élvezetes alulnézetben
A Frisian Flag 2015 az idei év egyik legfontosabb NATO légierős gyakorlata, amely április 13–24. között zajlik Hollandiában, Leeuwardenben. A gyakorlaton a házigazdákon kívül Németország, Finnország, Hollandia, Spanyolország valamint az Egyesült Államok légiereje vesz részt közel hatvan géppel.
A cél a nemzetközi együttműködés gyakorlása légi, szárazföldi és tengeri célok ellen.
A gépek légi utántöltését az European Air-to-Air Refuelling Training 2015 (EART 2015) keretében, Eindhovenből felszálló KDC-10, A310 MRTT, KC-767A és C-135FR-ek végzik, az elektronikai harc gyakorlását pedig a Cobham cég Falcon 20-asa segíti, Leeuwardenből felszállva. A repülőtéren egyébként a Holland Királyi Légierő 322. és 323. százada állomásozik, az egyéb kisegítő alakulatok mellett. Mindkét század F-16-osokkal repül.
Péntek, április 17-e, reggel. Miután, az előző napi, 1300 kilométeres autózást valamennyire kipihentük, szállásunkról a reptérhez indultunk szpotterkedni.
Honnan is fényképezzünk? Dilemmáztunk. Majd a repülőtér térképe, a széljárás, a nap állása, horoszkópjaink és a helyi jós megkérdezése után arra az elhatározásra jutottunk, hogy a 23-as futópálya közelében kezdjük meg a napi tevékenységünket. Közben persze szemmel kísértük a helyiek mozgását is. „Amerre ők mennek, mi is arra megyünk” volt a jelmondatunk.
A pálya végénél körülbelül egy tucat fotós állt. A délelőtti hullám gépei fél tízkor kezdték meg a felszállásokat. Elsőként a lengyel F-16-osok dübörögtek el felettünk és vették az irányt a gyakorlásra kijelölt légtér felé, amely Hollandia, Németország és Dánia felségvizei felett terült el. Aztán szép sorban a német Eurofighterek, a floridai és az oregoni nemzeti gárda F-15-ösei, a hazai F-16-osok, majd a Hornetek (EF-18M/BM, F-18C). A körülbelül negyven gép fél óra alatt felszállt.
Miután az utolsó gép is kikerült az objektíveink látóköréből és a fényképezés közben felhevült fotómasináink is lehűltek, átautóztunk a túloldalra, a 05-ös futópályához.
Odaérkezve éreztük, hogy megérkeztünk. A közút mellett leparkolva sok-sok autó, a mezőn emberek sokasága és számos szpotter, létrával felszerelkezve, hogy a kerítés se legyen akadálya a fényképezésnek. Ja, és még a majonézeskrumpli-árus. Itt a helyünk.
Már jöttek is a leszálló gépek. Kettes, négyes alakzatban elrepültek felettünk, majd balra kifordulva helyezkedtek a leszálláshoz. Hátunk mögött a nap kisütött, a leszálló vasmadarak hátterében a fehér és a szürke különböző árnyalataiban bodrozódtak a felhők, kéklett az ég. Közelben bárányok legeltek.
A gépek gyors feltöltése után kezdődött a „délutáni műszak”. Ezt már a bázis kerítése melletti szpotterdomb tetejéről néztük végig, ahonnan fotózhattuk az állóhelyekről kiguruló gépeket. Aztán a futópályán előre tolták a gázkart, majd utánégetőt kapcsoltak, és felszálltak. Két német Eurofighter nem ezt az eljárást követte. Még állóhelyzetben utánégetőt kapcsoltak, majd így szálltak fel. Nagyobb szögben mint a többi gép. Konkrétan? Függőlegesen.
Azt mondanom sem kell, hogy az a fél óra, amíg a gépek felszálltak, igen jelentős hanghatással is járt. A friss fű illatával keveredő kerozin illatát pedig mindenki boldogan szippantotta be. A tévedések elkerülése végett, a sima mezei fűről van szó.
A délután közvetlenül a bevezető fénysor előtt foglaltunk helyet. A fejünk felett 20–30 méterrel elsuhanó gépek fényképezése nehéz. De az élmény határtalan és leírhatatlan.
Ez történt április 17-én Leeuwardenben. A fent leírtak péntekig még a helyszínen átélhetők.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk!
Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!
