Halálos tíz foknyi tévedés: a KAL-007 pusztulása

A KAL 007-es története, a 747-es pusztulása 1983. szeptember elsején éjszaka, egyike az aviatika legsötétebb mozzanatainak, amelyről máig élnek különféle legendák, elméletek, és persze szándékos ködösítések is. Az ilyen típusú zűrzavarban a legcélravezetőbb módszer talán az, hogy a viszonylag legegyszerűbb, legkevésbé fantasztikus és legkevesebb összeesküvés-elméletet tartalmazó magyarázatot keresse: ha az kielégítően feltárja a történéseket, onnantól kezdve más teóriákra nincs szükség.

A koreai Jumbo lelövésének története az ICAO vizsgálata szerint így alakult harminc évvel ezelőtt: a gép az alaszkai Anchorage repülőteréről felszállva egy Bethel nevű VOR-irányadó felé kellett hogy repüljön, onnantól kezdve azonban, mivel az útvonal további hosszú szakaszán ilyen adók nem álltak rendelkezésre, át kellett kapcsolni a gép irányítását a gép saját, INS rendszerére (Inertial Navigation System), amely külső rádió-irányjelek nélkül is képes lekövetni az előre beprogramozott útvonalat. De ehhez át kellett – az ICAO vizsgálata szerint át kellett volna – kapcsolni Heading vagy VOR/LOC üzemmódból INS üzemmódba a robotpilótát. A nemzetközi légiközlekedési szervezet vizsgálata szerint ez nem történt meg, a gép Heading üzemmódban repült tovább, vagyis a beállított irányszöget követte, emiatt tért el a beprogramozott pályáról. Az eltérés csak tíz fok volt, de emiatt került a Jumbo Kamcsatka majd Szahalin fölé, ahol végül a szovjet légierő egy Szuhoj Szu-15-ös típusú gépe lelőtte.

Az ICAO vizsgálatából kiderült, hogy a megtalált, és a Jelcin-adminisztráció által 1992-ben átadott fedélzeti hangrögzítő felvétel tanulsága szerint a koreai pilóták egyfelől nem érzékelték, hogy eltértek volna a nemzetközi útvonalról a tiltott zónák felé, és annak sem voltak tudatában, hogy lelövésük előtt vagy egy órával egyszer már megpróbálták befogni őket, de a szovjet radarok műszaki problémái miatt, és mert a riasztott gépek üzemanyaga elfogyott, ez az elfogás nem sikerült.

Szó volt itt olyan különleges verziókról is, mint hogy egy amerikai felderítőgép, egy RC-135-ös Boeing 707-es lopakodott volna a 747-es árnyékában, hogy adatokat gyűjtsön a szovjet légvédelem riasztási rendszeréről: a később nyilvánosságra hozott vallomások, interjúk épp szovjet részéről nem igazolják ezt a verziót, volt ugyan valahol a tenger felett ilyen gép is, de nem volt köze a koreai Jumbo repüléséhez. Azt viszont a gépet lelövő pilóta világosan elmondta, hogy ő látta: ez egy Boeing, mert két sor ablaka világított, viszont ez egyáltalán nem okozott kétségeket benne, hogy lelőheti-e, egyrészt mert úgy gondolta, hogy civil gép is kémkedhet, másrészt mert a földről nem kérdezték, milyen gépet lát, úgyhogy ő nem is tájékoztatta részletesen a harcálláspontot erről, viszont határozott parancsot kapott a betolakodó elpusztítására, ezt egy alulról pozícionált befogással és levegő-levegő rakéta indításával meg is tette, és a későbbiekben is törvényesnek gondolta, és saját maga nyilvánította hazugságnak, hogy lett volna rádiókapcsolata a 747-essel a 121,5 megahertzes vészfrekvencián.

Mint ahogy erről az iho/repülés is beszámolt, öt évvel a Jumbo pusztulása előtt már volt egy eltévedés, akkor is a koreai légitársaság gépe, egy 707-es bóklászott el a kijelölt útvonalról, akkor a pólus közelében lévő mágneses anomália zavarta meg a navigációt. Tény, a pilóták ekkor sem voltak a helyzet magaslatán, de a szovjet légvédelem sem, amely eleinte saját érkező gépnek hitte a négyhajtóművest. Akkor két utas halt meg a rakéta becsapódásakor, de a gépet sikerült egészben letenni egy befagyott tó jegére.

A szahalini történet nem végződött ilyen szerencsésen, 269 ember életét követelte az esemény, amely természetesen hatalmas hullámokat vert, és erősen lehűtötte az amúgy sem túl szivélyes amerikai-szovjet kapcsolatokat is. Még sok éven keresztül zajlott a szópárbaj a nemzetközi hatóságok és a szovjet vezetés között az ügyről, de közben történt egy s más az aviatikában is.

Az ICAO elfogadta a Chicagói Egyezmény kiegészítéseit arra nézve, hogyan kell végrehajtania a katonáknak egy civil gép elfogását, milyen jelzésekkel kell egyértelművé tenni, hogy ez megtörtént, és hogy a civil gép pilótájának követnie kell a katonai gép pilótájának utasításait, hogyan kell ilyen helyzetben kommunikálnia és működnie a földi parancsnokságoknak, hogyan kell elkerülni ilyen esetekben is egy gép megsemmisítését.

Módosították a gépek vezérlő rendszereit is, de a legfontosabb, máig kiható következménye a tragédiának az volt, hogy a hasonló navigációs hibák elkerülése érdekében Reagan elnök 1983. szeptember 16-án bejelentette: az amerikaiak által fejlesztés alatt álló, a földkerekségen bárhol pontos mozgást biztosító GPS-rendszert az eredetileg tervezett, kizárólag katonai alkalmazás helyett hozzáférhetővé teszik a polgári közlekedés számára is.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!