Helyiérdekű aluljáró

Most pedig, az átadás után egy évvel megnézzük, hogyan is működik, hogyan tartja magát. Nem utolsósorban azért tanulságos a történet, mert a hármas metró közelgő felújítása során az aluljárók is átépülnek, nem mindegy, hogyan. Az eredeti koncepciót nagyon megette az idő vasfoga, lássuk hát, milyen maradandó értékeket tud felkínálni egy kortárs aluljáró.

A szentendrei HÉV-végállomásnál a 11-es út alatt áthaladó aluljáró az 1970-es évek közepén épült, azóta néhány felújító festésen kívül nem is nyúltak hozzá komolyabban. Minden van, volt itt, ami elavult, csúnya, nehezen karbantartható: betonpanel-felületek, acélkorlát, benne üvegbetétek. Az átadás után két hétig jól néz ki, aztán elindul a lejtmenet. Arról nem is szólva, hogy formailag is gyorsan avult, gyorsabban, mintsem ezt sejteni lehetett. A klasszikus „Budapestmodern”-formálás Szentendrén sem állt helyt, az aluljáró egy kellemetlen felütésnek tűnt, közvetlenül a barokk városkába HÉV-vel történő megérkezés után.

Hogy valamit tenni kell, ez néhány évvel ezelőtt már világossá vált, ám az elkészült építésztervek alapján becsült ötvenmillió forintos költség túlzottnak tűnt. A költségcsökkentés érdekében a tervegyeztetéseken alapvető módosításokat hajtottak végre az eredeti elképzeléshez képest:

• a fehér látszóbeton helyett felületképzők alkalmazása mellett döntöttek,
• a lépcsőkarok teljes lecserélése helyett a meglévő gránitlapokat felújítás után ismét felhasználták,
• az aluljáró padozatának újraburkolása helyett a megmaradó aszfaltot megtartották megtisztították.

Így sikerült a költségeket harmincmillió forint közelébe leszorítani és a kivitelezés 2015 őszén megkezdődhetett.

Mivel a módosítások inkább felületképzést és anyaghasználatot érintették, az esztétikai élmény, a használhatóság, az időtállóság és stabilitás változatlan maradt. A kivitelezés eredeti, 2016. januári határidejét márciusra módosították. Ennek okai a vártnál erősebb utasforgalom és a kedvezőtlen időjárás voltak.

A lépcsőhöz tizenöt centiméter vastag új teherhordó vasbeton szerkezet készült, amelyre a meglévő ötvenkét milliméter vastag gránitlapok kerültek, csúszásgátló csíkokkal. Minden csúszásmentes: a rámpák, a seprűzött felületű, nagy kopásállóságú betonlépcső. Érdes, csúszásmentes felület kapott az aluljáró rámpák közötti területe és a felszíni járda is.

Elsőosztályú zsaluzattal készített betonból épült a mellvéd, a korlát és az információs tábla, valamint ugyanígy az aluljárólejárat lépcsővel szemben elhelyezkedő felületei, amelyekre többnyelvű, betonba öntött üdvözlő feliratok kerültek, kiváló grafikai érzékkel.

Hogy az újdonság varázsa már elmúlt, és objektíven pillanthatunk az immár enyhén, de a szó jó értelmében kopó műtárgyra, megállapíthatjuk, hogy az elképzelés működik. Az aluljáró egy gyalogosközlekedési útvonalat megszakító, szervetlen, kényelmetlen kényszerből egy, a városka építészeti jellegzetességeire felkészítő kapuzattá vált, amelyen öröm áthaladni. Mindaz jellemző rá kicsiben, ami a városra nagyban: homogén anyagú felületen finom törései, sok fény, plasztikusság, amely visszaidéz valamit a belváros harmonikus épített környezetéből. A korábbi könnyű, szerelt fémburkolatok helyett súlyosabb, masszívabb, tartósabb anyagok, mint száz-kétszáz éves városi épületek vastag falai jelenjenek meg: mindez a föld alatti helyzetet a legnagyobb mértékben átértékeli, megfosztja annak negatív érzeteitől.

A barokk korban kialakult, ma is látható és tapintható óváros girbegurba utcáit, helyenként kissé suta, de bájos sikátorait, tereit, építészeti részleteit idézik a homogén, súlyos tömegek, felületek, a síkokon megtörő fények harmóniája. Ezáltal az aluljáró, ami korábban csak akadály volt, kapuvá lényegült át: a szentendrei városnézést már itt, a HÉV-végállomás mellett meg lehet kezdeni.

Amivel a közlekedésépítészet még tartozik Szentendrének és mindenkinek, aki közösségi közlekedéssel érkezik ide: a HÉV-végállomás és a hozzácsatlakozó buszvégállomás súlyosan méltatlan a városhoz. Lehasznált, kétfarkú kutyák ecsetjére váró, összerepedezett aszfalttenger, mindenféle időjárás elleni védelem, komfort és utasbarát kialakítás abszolút hiánya, autóbusz fordulási sugár, mint egyetlen rendezőelv uralma. Minél hamarabb szeretnénk a jelenlegi helyzet eltörléséről és az új állomáskomplexum üzembe helyezéséről hírt adni!

(Az építész Borbás Péter volt, a fényképeket Deim Balázs készítette)

* * *