Húszévesek az első szegedi Tatrák – 2. rész: amikor a vásárlásról döntöttek

Előny a Tatránál

A Ganz lépéshátránya ősszel vált igazán láthatóvá. 1992. szeptember 13-án ugyanis megérkezett Prágából Szegedre a januári tárgyaláson megígért próbavillamos: egy Tatra T6A5 típusú kocsi (a későbbi kassai 628-as pályaszámú jármű). A Ganz-Hunslet pedig mindössze négy nappal a Tátra érkezése előtt írt alá Debrecennel egy szerződést, amelyben a cívis város 28 millió forinttal támogatta a céget egy új, hattengelyes villamos prototípusának elkészítésében. Ez a KCSV-6 típusjelű kocsi – később a DKV 500-as pályaszámú villamosa – 1993. tavaszára el is készült, és az Industria ’93 Beruházási Szakvásáron nagy sikerrel be is mutatkozott, elnyerve a vásár Nagydíját és a Formatervezési nívódíjat is.

A Ganz ezzel elkezdte ledolgozni a kezdeti lemaradását, de a Tatra mégis előnyösebb helyzetben volt. Először is már 1992. júniusában Kassán vendégeskedett hat SZKV dolgozó, hogy a helyi közlekedési vállalatnál megszerezzék a szükséges ismereteket a Tatra villamosról, illetve megtanulják vezetését. Másrészt pedig a próbakocsi 1992. szeptember 25-ei sajtóbemutatója után megkezdődött Szegeden a 6000 kilométeres próbajáratás műterheléssel, amelynek során a motorkocsit különböző vizsgálatoknak vetették alá. Ez alatt igen sok tapasztalat és adat gyűlt össze a működéséről, használatáról, tulajdonságairól. Mindezek után a kocsi hatósági vizsgája következett, majd ezt követően 1993. február 4. és április 18. között már élesben, azaz utasforgalomban is bizonyította rátermettségét a villamos. A Ganz még csak ekkor mutatta be prototípusát, miközben Szegeden a tapasztalatok birtokában már úgy ítélték meg a szakemberek, hogy a Tatra energetikai, műszaki és forgalmi adottságai alapján alkalmas az elöregedett járműpark lecserélésére.

A legnagyobb kérdés továbbra is a finanszírozás mikéntje volt. A városnak ugyanis továbbra sem volt elegendő saját forrása a járműpark rekonstrukciójához és központi támogatás sem látszott. Egy minimális összeggel legfeljebb az útalapból számolhattak, mert annak egy kis részét a kormányzat az öt nagyváros tömegközlekedésének műszaki fejlesztési céljára használhatta fel. Valamiféle hitelkonstrukcióban lehetett még gondolkodni.

Alig egy hónappal a próbakocsi elszállítása után be is érkezett egy konkrét ajánlat a Tatra gyártójától. Ez igazodott a város pénzügyi teherviselő képességéhez: egyelőre csak két motorkocsi megvételéről szólt, járművenként 235 ezer dollárért. Ez akkori árakon körülbelül 22 millió forintos árat jelentett, ami még a prágai tárgyaláson szóba került összegnél is jóval kevesebb volt. Május 13-án a Városfejlesztési, Környezetgazdálkodási és Műszaki Bizottság meg is vitatta az ajánlatot, és támogatta a két kocsi megvásárlását. A minimális darabszám azonban nem segített volna a fennálló problémán. Emiatt, vagy mert még ennek az igazán kedvező árnak az előteremtése is megoldhatatlan volt abban a pillanatban, a város végül mégsem élt a lehetőséggel.

Mégis a hazait?

Folytatódott tehát az egy helyben toporgás. Ekkorra azonban már a Ganz-Hunslet is rendelkezett egy prototípus kocsival, amely nem érdemtelenül kapta meg azt a bizonyos Formatervezési nívódíjat. A külcsínt tekintve a cseh villamosok tényleg hátrányban voltak az új magyar csuklóshoz viszonyítva. Az utaskényelmi szempont sem volt elhanyagolható, mert a Tatra 900 milliméteres padlómagasságával szemben a Ganz-villamos középmagas 735 milliméteres padlómagassága jelentősen könnyebb felszállást biztosított volna. Azonban egy óriási hátránya továbbra is volt a magyar villamosnak. A gyártó 1993. novemberében már 115 millió forintért kínálta a hattengelyes, csuklós kocsit, illetve 86 millióért az ennek bázisán kialakítandó négytengelyes, szóló kocsit. Ehhez pedig a kellemes külsőn és a kényelmes fel- és leszálláson kívül a kétszer 100 kilowatt teljesítmény, a kipróbált részegységekből történő hazai gyártás műszakilag nem volt jelentősen korszerűbb a Tatra villamosánál. További fontos tényező volt az új villamosok energiatakarékos üzeme, hiszen becsült adatok alapján mindkét lehetséges típus mintegy tizenöt százalékkal kevesebb energiát használ fel, mint a régiek. A szakemberek a korábban Szegeden vendégeskedő Tatrához hasonlóan mindenesetre a Ganz-járművet is alkalmasnak találták a típusváltásra. Így 1994. januárban azzal számoltak, hogy – mivel már az akkor legfiatalabb FVV-típusú kocsik is tizenhatodik évüket „taposták” – a járműcserének öt-hat év alatt le kell zajlania. Ehhez azonban már abban az évben le kellene szerződni két jármű gyártására. E két villamos megvételéhez 160 millió forintot kellene előteremtenie az önkormányzatnak, mert központi forrásra továbbra sem számíthattak Szegeden.

Aztán 1994. folyamán mégis felcsillant a remény. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium ugyanis pályázatot hirdetett, amelyben határozott célként fogalmazódott meg a villamosközlekedés fenntartása, fejlesztése. A pályázaton az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjából nyújtott támogatást lehetett elnyerni, amelyre városi tömegközlekedést lebonyolító szervezetek pályázhattak. Az időközben társasággá alakult SZKT ki is dolgozta pályázati tervét, és ezt a szegedi közgyűlés 1994. július 28-án meg is tárgyalta, és elfogadta az abban foglaltakat. Egyúttal az SZKT ügyvezető igazgatóját felhatalmazta a pályázat benyújtására. A társaság ekkor – bár a Tatrától is kért egy újabb ajánlatot – tizennégy Ganz villamos beszerzését javasolta 1 millió 277 ezer forint értékben, mert a hazai rendelés esetén az önkormányzatot terhelő költség több évre történő elosztásával számoltak. A sikeres pályázat esetén a megjelölt összeg harminc százalékát az állam visszatérítette volna a városnak. Sajnos, abban az évben végül nem sikerült pályázati pénzhez jutni.

A társaság 1995-ben újra nekiveselkedett, és újra pályázott. Márciusban kettő szóló Ganz-Hunslet villamos megvásárlását javasolták a közgyűlésnek. Ehhez pályázat segítségével újabb tíz villamost lehetne még beszerezni. Az ebben foglalt hitelt a város évről-évre törlesztené egészen 1999-ig. Az üzembe helyezés így 1997. második felében történhetne meg. A városi közgyűlés meg is hozta a döntést a két villamos beszerzéséről. Döntöttek arról is, hogy az SZKT tizenkettő villamosra adhat be pályázatot a Központi Környezetvédelmi Alaphoz. A pályázat beadása március végén ismét megtörtént, elbírálása július végére volt várható. Közben áprilisban Szegedre látogatott Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter és a megbeszéléseken szóba került a villamosrekonstrukció ügye is. A miniszter elmondta, hogy Szeged sajnos nem számíthat olyan mértékű állami segítségre ez ügyben, mint Miskolc vagy Debrecen, de a pályázatot mindenképpen támogatta. Ebben az esetben a pénzügyi háttér úgy állt volna össze, hogy a városnak negyven százalék önrészt kellett volna felmutatnia, ehhez kapott volna harminc százalék kamatmentes és ugyancsak harminc százalék vissza nem térítendő hitelt az államtól. Szeged ezúttal elő is teremtette az önrészt, ám mégis kudarcot kellett elkönyvelni abban az évben is, mert a pályázat ismét sikertelen lett. A hazai gyártású villamosok vásárlásának ügye így – a pénzügyi helyzet miatt - nem vezetett eredményre.

Pénz beszél...

A legutóbbi sikertelen pályázat után 1996-ban ugyanis hosszú vajúdás után eldöntetett a kérdés: Tatra vagy Ganz szállítson villamosokat Szegedre? A csehek lettek a befutók, és ebben egyértelműen az ár döntött. A hazai gyártó eddigre már 136 millió forintot kért a legolcsóbb villamosáért. Ezzel szemben a Tátra gyártója, a CKD-gyár valamivel 80 millió forint alatt szállított egy villamost. Igaz, ez több kompromisszummal járt. Ez a Tatra T6A2H típusjelű kocsi ugyanis az évekkel korábban Szegeden járt próbavillamoshoz hasonlóan egyirányú, egyoldali ajtós kivitelű lett. Igaz azonban, hogy a gyártó hajlandó volt a vevő igényeit figyelembe véve több dolgot korszerűsíteni, sőt a kocsiszekrényen is változtatni.

Az SZKT tizenhárom villamos megvásárlására szerződött a cseh gyártóval 1,1 milliárd forint értékben, amelyhez az állam végül harminc százalék vissza nem térítendő támogatást adott, illetve az első három kocsi árához még harminc százalék kamatmentes hitelt is biztosított. A vételár fennmaradó – nagyobb – hányadát Szeged város önkormányzata adta.

Az első Tatra villamos végül 1997. február 7-én érkezett meg Szegedre vasúton. Másik két kocsi is útnak indult február 4-én, ám a cseh vasutasok épp sztrájkba léptek, így csak 14-én érkeztek meg a Tisza-parti városba. Az elsőként érkezett járművet február 13-án a Dugonics téri használaton kívüli vágányra állítva bemutatták a nagyközönségnek is. Bár a kocsi szép volt és korszerű, mégsem aratott osztatlan sikert. Többen szóvá tették, hogy miért nem a sokáig befutónak tűnő hazai gyártmányú Ganz villamost vásárolta meg a város. A válasz minden esetben a pénzügyi lehetőségek korlátozott voltára hivatkozott.
Az új járműveknek a 900-as pályaszám-csoportot jelölték ki, az első három így a 900–902 pályaszámokat kapta. A Közlekedési Főfelügyelet előírta, hogy a hatósági vizsga előtt a Tatráknak húszezer kilométer próbautat kell megtenniük üresen és műterheléssel.

Ezt még februárban el is kezdték, és áprilisban fejezték be. Hatósági vizsgájuk 1997. május 8-án volt. A vizsga után pedig forgalomba álltak az 1-es vonalon, hiszen kialakításuknál fogva az akkori hálózaton csak ott tudtak közlekedni. És persze itt volt a legsürgetőbb a járműcsere is. Az engedélyük alapján csatolt üzemmódban is közlekedhettek volna a kocsik, de ezt akkor még nem alkalmazták.

A tizenhárom tagú sorozat többi még hátralevő tíz kocsija 1998. január 26. és február 2. között érkezett meg Szegedre, és február 20-áig mindegyik átesett a hatósági vizsgán. A városnak és az utazóközönségnek történő ünnepélyes átadásuk nagyszabású rendezvény keretében 1998. február 28-án volt, az Aradi vértanúk terén. Ez volt a szegedi villamosfarsang. Az egyirányú FVV 1100-asokat a sírós arcú 610-es búcsúztatta, míg csokornyakkendővel és girardikalappal a mosolygós 910-es Tatra köszöntötte az új kocsikat.

Az ünnepségen a kocsikat Szalay István polgármester és Gál Zoltán, az országgyűlés elnöke adta át. Megjelent továbbá az SZKT vezetői mellett Josef Bouda, a CKD-gyár igazgatója is. Ettől a naptól kezdve az 1-esen az új Tatrák átvették a stafétabotot a régi villamosoktól, ezen az ünnepi napon az 1-es vonalon mindenki ingyen utazhatott.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!