Il-18-as balesete: zuhanás? Kényszerleszállás? Rosszul sikerült leszállás?

Ellentmondásosak a hírek az orosz katonai gép jakutföldi balesetéről, egy nagyon fontos információ viszont a jelek szerint teljesen hiteles és biztos, ráadásul nagyon jó hír: az Il-18-ason lévő harminckilenc személy mindegyike túlélte a balesetet, igaz, köztük huszonhármat szállítottak kórházba, tizenhatan súlyos sérüléseket szenvedtek, értük speciális kórházgép indult Moszkvából, közölte az orosz védelmi tárca. A harminckét utas az orosz hadsereg tisztje volt.

A baleset jellegéről viszont továbbra sem lehet tudni a részleteket, sőt, a helyszín és a történés sem világos. Az angol nyelvű orosz híradások szóhasználata kényszerleszállást jelentene, vagyis hogy a gép netán meghibásodott és emiatt kellett valamiféleképp földet érnie, egyes információk szerint harminc kilométerre Tikszitől, de hogy ez a helymegjelölés a várostól vagy a feltehető célállomástól, a légibázistól jelzett távolság, azt sem tudni még. Ezt a verziót erősíti, hogy a híradásokat kísérő szövegek egyikében felbukkan az a motívum, hogy lám, milyen jól siklik az öreg Il-18-as, ami valóban esetleg reptéren kívüli kényszerleszállást jelent, netán álló hajtóművekkel vagy csak egy-két működő hajtóművel.

Más híradásokból azonban nem ilyen forgatókönyv rajzolódik ki, hanem esetleg egy normálisnak indult, de a körülmények miatt rosszul sikerült, géptöréssel végződő leszállásé a célrepülőtéren, rendkívül kedvezőtlen meteorológiai viszonyok között: nagy szélben, amelynek még erősebb befúvásai kaphatták el, esetleg sodorhatták le a pályáról a négyhajtóműves légcsavaros szállítógépet. Helyi hírforrások a baleset elsődleges okaként az erős oldalszelet jelölik meg, ez esetben tehát nem kell feltétlenül technikai problémát is feltételezni az esemény mögött.

Egy biztos, lezuhanás esetén kevéssé lenne valószínű valamennyi utas életben maradása, és az is a túlélési esélyeket növelhette, ha magán a repülőtéren, illetve annak három kilométeres pályáján történt a baleset, vagyis közel volt a segítség, és a helikopterekkel gyorsan a város kórházába szállíthatták a sérülteket. A gép három darabra tört, de nem gyulladt ki, ez egy olyan verziót is elképzelhetővé tesz, hogy valóban kényszerleszállás történt volna, mert már nemigen volt üzemanyaga a gépnek. A rossz időjárás ilyen esetben például úgy is hozzájárulhat egy balesethez, hogy a nem megfelelő körülmények miatt nem sikerült a gép landolása az első, netán a második kísérletre sem.

Mint az RT.com térképvázlatából kiderül, a gép a Krasznojarszktól keletre, a Bajkál-tótól nyugatra lévő szibériai Kanszk felől repült az Északi-tenger mellett a Léna-torkolat közelében fekvő Tikszi felé. Kanszk légibázis és Tikszi között a távolság légvonalban több mint 2300 kilométer. A sarkköri vidék ilyenkor már gyakorlatilag egész napos sötétséget és rendkívüli hideget jelent, a város kikötőjét a tengert takaró jég miatt hónapokon át nem lehet használni. A körülmények tehát még nyugodtabb időjárás mellett sem ideálisak a repüléshez a friss adatok szerint a hőmérséklet ezekben az órákban mínusz 33 fok körüli, erős széllel.

Egyébként a baleset láthatóan komoly érzelmeket váltott ki az orosz közvéleményben, felbukkant ugyanis, ha nem is a hivatalos nyilatkozatokban, de az internetes hozzászólásokban az a romantikus motívum is, hogy az „állítólagos hekkelés” bosszújaként Obama amerikai elnök parancsára amerikai műhold lőtte le a gépet, lézerrel.

Az Il-18-as a magyar repülőtársadalom számára is jól ismert és nyugodtan mondhatjuk, szeretett típus. A Malév első olyan gépe volt, amely, az előző Li-2-esekhez és Il-14-esekéhez képest, jóval nagyobb hatótávolsággal rendelkezett és leszállás nélkül tudta elérni a légitársaság akkori európai és közel-keleti célállomásait. Ez volt az első már gázturbinákkal meghajtott légcsavarokkal repülő polgári típus Magyarországon. A későbbi jetekhez képest jóval lassabb volt, de nagyon megbízható, jóindulatú repülőgép, amely az utasszállításból történt kivonása után még jónéhány évig teherszállítóként repült a Malév színeiben.

Tavaly emlékeztünk meg arról, hogy 55 éve megérkezett az első Il-18-asunk, a HA-MOA lajstromjelű, MO-Aladár becenevű gép, amely ma is az Aeropark egyik legfontosabb látványossága, becsült kincse. 1960-tól 1967-ig összesen nyolc Il-18-ast állított a cég forgalomba, 1978-ig szállított utasokat és 1989-ben teljesítette utolsó cargojáratát. A gépek közül sajnos három lett katasztrófa részese Párizs közelében, Koppenhága előtt a tengeren, illetve Ferihegyen, egyik baleset sem műszaki okokból történt.

Közel hétszáz készült belőle, manapság közforgalomban repülő Il-18-ast csak nyolcat tart nyilván a 2016-os statisztika, egy repül még állítólag Kubában, kettő Afrikában, három Ázsiában, utóbbiak egyike az észak-koreai Air Koryo gépe. Ugyancsak polgári lajstrommal szerepel a listán az orosz állami szállítási feladatokat ellátó cég két Il-18-asa. Négy dolgozik az orosz légierő állományában szállítógépként, alaposan átalakított tengerészeti felderítő és tengeralattjárók ellen bevethető változata, az Il-38-as pedig ma is húsz példányban szolgál az orosz, és öt példányban India haditengerészeténél.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!