JAT-sztori: újjászületés az Etihaddal

Volt egy légitársaság, a jugoszláv nemzeti légitársaság, a JAT, amit irigykedve néztünk, mert nyugati repülőgéppel repültek a világ olyan országaiba, amelyek számunkra még csak álomszinten sem létezhettek úti célként: az ország, bár a nevében szocialista, szövetségi köztársaság volt, erős nyugati kapcsolatokkal, ezért oda mi csak háromévenként utazhattunk külön ablakkal az útlevelünkben, és amíg mi, többiek a Tupoljevekkel (igaz, nagyon szerettük őket, nagyszerű repülők voltak) és Iljusinokkal hasítottuk az eget, ők DC–9-esekkel, Boeingokkal repültek.

1927. június 17-én alakult meg a JAT elődje, az „Aeroput”. Innentől számítják az országban a polgári légi közlekedés megindulását. Húsz évvel később, 1947. április 1-jén indult el a háború utáni első járat Jugoslovenski Aerotransport (JAT) néven. A légitársaság flottája két DC–3-as és két Ju–52-es típusú repülőgépből állt. Az év folyamán üzembe állítottak még egy Ju–52-est és 4 DC–3-ast. Ezekkel a gépekkel megindult a menetrend szerinti forgalom belföldön: Belgrád–Zágráb–Ljubljana, Zágráb–Szarajevó útvonalon és az első nemzetközi járat Belgrád–Prága–Varsó vonalon.

Ezerkilencszázhatvanháromban a flotta 3 Caravelle-lel bővült, 6 évvel később jött az első DC–9-es, majd 7 évvel később az első „nagygép”, a B–707-es (1976), és ezzel rendszeres járat indult Észak-Amerikába. Jelentős lépés volt a széles törzsű DC–10-30-as 1978-as flottába állítása, majd tovább bővült a géppark B–737-es típusokkal. A kontinens legjobb légitársaságai közé kerültek, összeköttetést biztosítottak egész Európával, a Közel-Kelettel, Afrikával, Amerikával, Kanadával és Ausztráliával. Ezt az időszakot nevezik a krónikások „aranykornak”.

A világ számos országában nyitottak képviseletet, évi 5 millió utast szállítottak, folyamatosan fejlesztették és modernizálták technikai felszereltségüket, bővítették érdekeltségeiket: szállodákkal, saját kiképző központ építésével, saját szimulátorral. Felépítették a nagy hangárt széles törzsű gép befogadására, a műszaki személyzet és a technika alkalmassá váltak a gépek különböző szintű időszakos helyi karbantartására. Saját informatikai rendszerüket több „harmadik világ”-beli országnak eladták és telepítették. A fejlődés zökkenőmentes volt, ez is volt a szlogenjük: „A JAT több mint repülés.”

És ezt a fejlődést teljesen keresztbe törte a balkáni háború: a konfliktus az emberek és a légitársaság életéből tíz évet vett el. A háború alatt a szerbiai polgári légi közlekedés teljesen leállt, sokkal kisebb flottával (nyolc B–737-300, három ATR–72-200) kezdte meg újra működését, majd 2003. augusztus 8. óta JAT Airways néven üzemel.

Hatalmas volt a visszaesés, de a JAT emberei élni akarnak, és talpra állították a társaságot. Aktív korban vannak még azok az alkalmazottak is, akik emlékeznek a JAT fénykorára, a tudás még ott van a fejekben. Több stratégiai partnerrel is folytak és folynak tárgyalások, a legbiztosabbnak az Egyesült Arab Emirátusok nemzeti légitársasága, az Etihad tűnik, amelyik kész megvásárolni a társaság 49 százalékát, erről június közepén egy memorandumot is aláírtak. Az Etihad ajánlatát a légi közlekedési szakértők korrektnek tartják. A szerb kormány vállalta, hogy átveszi a JAT közel 180 millió eurós adósságát, illetve törli azt, és biztosítja a végkielégítését 250-300 dolgozónak.

Az Etihad a tervek szerint október 1-jétől venné át a szerb légitársaság vezetését, és még ebben az évben 40-50 millió dollárt fektetne be. Tíz Airbust lízingelnének, a Boeingok szerb tulajdonban maradnának, ha eladják őket, 20 millió dollár bevételre tehetnek szert. A jelenlegi ATR-eket lecserélnék Bombardierre, esetleg Dash–8-asra. „Új termék” néven dolgozták ki a felállítandó új társaság filozófiáját, ennek részletei még nem ismertek, az szinte teljesen biztos, hogy a jelenlegi vezérigazgató nem maradhat a posztján, de nem tudni, milyen „mélységig” kívánnak változtatni a jelenlegi struktúrán.

Június 15-én a Nikola Tesla nemzetközi repülőtérre leszállt az első menetrend szerinti Abu-Dzabi–Belgrád–Abu-Dzabi Etihad-járat A319-es repülőgépe, és a napra pontosan két hónappal korábban megkötött code-share megállapodás szerint JAT járatszámmal repülhetnek az utasok az Etihad járatain Sydney-be, Melbourne-be, Brisbane-be is.

Egykori magyar nemzeti légitársasági alkalmazottként szomorúan figyelem, hogy mennyi mindentől estünk el az idők folyamán. Volt idő, amikor Ferihegyre érkeztek Belgrádból és más szerbiai városokból naponta többször is a kisbuszok, hozták az utasokat, és mi szállítottuk őket a világ minden tájára. (Talán a Wizz Airnél is dolgozik valaki, aki erre emlékszik, vagy megtalálták a fiók mélyén a dokumentációt…) Most majd mi megyünk, ha nem is kisbusszal, de kocsival a szerb fővárosba, hogy kényelmesen, közvetlenül utazzunk, mondjuk, Ausztráliába. Mert most, békeidőben nincs légi összeköttetés Belgráddal... Szerencsére ez nem marad így sokáig, mert a Belavia szeptember 19-től heti két alkalommal, hétfőn és csütörtökön beindítja menetrend szerinti Minszk–Budapest–Belgrád–Budapest–Minszk járatát CRJ–100-as típussal. A belorusz közlemény szerint céljuk nemcsak Minszk összekötése Belgráddal és Budapesttel, hanem megteremteni a légi utazás lehetőségét a magyar és a szerb főváros között is...