Jó az öreg a háznál
Augusztus 20. után kezdődtek el a „kettes villamos” pályaépítési munkálatai, amelyek az 1-es forgalmát is akadályozzák, így előbb a teljes vonalon buszos pótlás vált szükségessé, majd csak a belvárosi szakaszon, ami előreláthatóan egészen november 20-ig fog tartani. A tanszünetben ez nem jelentett semmiféle problémát, hiszen a kiiktatás miatt bőven volt az Inter Tan-Kernél „munkanélküli” Volvo, az iskola kezdetével viszont már nem tudták pluszban ezt a feladatot is bevállalni. A DKV-nak ezért más megoldás után kellett nézni, így végül úgy döntöttek, hogy erre a negyedévre a Hajdú Volántól bérelnek hét csuklóst; hat Ikarust és egy Rábát.
Szeptember elsején történt volna meg a váltás, viszont nem sokkal korábban olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy az önkormányzat valami megmagyarázhatatlan gőgtől vezérelve nem engedi be a magyar ipar egykori remekeit a város központjába, valószínűleg derogálna nekik a Hajdú Volános buszok látványa, amiket két évvel ezelőtt – nem túl nagy sikerrel – de sikerült kiirtani a városból.
Az első olvasatra talán viccesnek, vagy inkább szánalmasnak tűnő hír a jelek szerint igaznak bizonyult: a villamospótlón maradtak a csuklós Volvók, a régi-új gépek pedig a kocsihiány miatt kvázi „buszpótlóként”, elsősorban a 15(Y), 30 és 41(Y) vonalakon álltak szolgálatba.
A döntés több szempontból is aggályos: egyrészt a buszok nem felelnek meg a szerződésben vállaltaknak gyakorlatilag semmilyen tekintetben: öregek, nem Euro V-ös a motorjuk, nem egységes a megjelenésük, nincs bennük utastájékoztató rendszer és klímaberendezés. Ezek felett természetesen szemet lehet hunyni – főleg, hogy átmeneti megoldásról van szó – viszont kínos szituációk adódhatnak abból, hogy nem alacsonypadlósok, tehát egy mozgássérült nem biztos, hogy igénybe tudja venni őket. Ez a villamospótlón nem jelentett volna problémát, hiszen a DKV-nak nincs alacsonypadlós villamosa , ráadásul a pótlóbuszok által bejárt útvonal majdnem teljes egészében elérhető a többi járattal is.
Tény, hogy a DKV-nak „parancsot” kellett teljesítenie, de ha már így alakultak a dolgok, akkor célszerű lett volna az utasokkal is megosztani, hogy mikor és hol nem számíthatnak az alacsonypadlós szolgáltatásra, de sajnos ez elmaradt, semmilyen információ nincs fent a honlapjukon erre vonatkozóan.
És hogy fogadták az utasok az Ikarusokat? Kissé meglepő módon teljes közönnyel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne – ami mondjuk jobban belegondolva nem is csoda, hiszen a típus 36 éven át volt jelen a város tömegközlekedésében, nem túlzás azt állítani, hogy generációk nőttek fel rajta. A közel négy évtizedhez képest ez a két Ikarus-mentes év valóban semminek tűnik, sokak emlékezetében a mai napig aktívan élnek ezek a buszok. Sokat elmond a Alfákról, hogy a sofőrök sem húzták a szájukat, amikor vissza kellett ülni a 280-asokba, sőt sokan elfogadnák akár „állandóra” is őket. Tény, hogy a rossz utakat (például a 30-as vonal külső szakasza) sokkal jobban bírják, és a megállóból való be- és kiállás is sokkal könnyebb velük, hiszen nem kell félni, hogy megsérül az aljuk. A közlekedésbarátok között pedig nyilván óriási a siker, hiszen kevesen gondolták (gondoltuk) volna 2009-ben, hogy lesz még valaha lehetőségü(n)k Ikarusokon utazni menetrend szerinti járatban Debrecenben.