Kigördült az első MRJ, jövőre felszáll a japán utasszállító
A második és harmadik prototípust már gyártják, a kettesnek most csatlakoztatják a szárnyait a törzshöz, a hármas a törzsszekciók összeszerelésénél tart. A tesztprogramot összesen öt géppel tervezik lerepülni, két példány pedig a földi próbákhoz kell. Az első felszállást jövő év második negyedére tervezik, két géppel folytatják le a teszteket Japánban, hárommal az Egyesült Államokban, a Moses Lake repülőtéren, ahol a hosszú pályák mellett rugalmas forgalmi helyzet segíti a berepülést, nem beszélve az erre specializálódott Seattle-i cég, az Aerotec közreműködéséről.
Az első három gép mindegyike az egyosztályos kivitelben kilencvenkét üléses 90-es altípushoz tartozik, és ez az a változat, amely iránt leginkább érdeklődik a piac. A rövidebb, hetvennyolc üléses MRJ70-es berepülését csak akkor kezdik meg, amikor a 90-es már megkapta a típusalkalmassági bizonyítványát.
A szépvonalú gép egyelőre százkilencvenegy fix megrendelésnél és százhatvan opciós lekötésnél tart, a legnagyobb hazai légitársaság, a Japan Air Lines például harminckét gépre írt alá szándéknyilatkozatot, igaz, eközben rendelt az új típus legfőbb konkurenciájából, az Embraer E-sorozatából is. A típus szolgálatba állításának valószínű dátuma 2017, a kibocsátó pedig a másik nagy hazai cég, az ANA lesz. Legutóbb az újjászülető Eastern Airlines rendelt húszat és kötött le még ugyanannyit belőle, az első példányok 2019-es leszállításával.
Elemzők szerint a japán típusnak nem lesz könnyű sikere a piacon, hiszen a legfőbb versenytárs Embraer a most futó E-170-es és 190-es továbbfejlesztett változataira, az E2-es sorozatra már 270 példány megrendelését és ennél jóval többre szóló szándéknyilatkozatot könyvelhet el, egyébként a brazil gyártó épp az MRJ megjelenésére válaszolt ezzel a lépésével és ugyanazt a takarékos P&W hajtóműcsaládot használja, mint a japán típus.
Ugyancsak fontos versenytárs a Bombardier, igaz, ennek rendelésállománya a 70-90-személyes gépek körében igazán új típus hiányában nem túl magas, a cég inkább egy kategóriával feljebb harcol a piacon a CSeries-szel. De nem lehet elfelejteni, hogy a kanadai gyártó már több mint ötezer gépet adott el ebben a kategóriában. Ráadásul van orosz versenytárs is: a Szuhoj S-100-asa volt hosszú évek után az első igazán új konstrukció a regionális jetek világában.
Mindenesetre az előrejelzések szerint a kategóriában a következő húsz évben 5000 gépre tart igényt a piac, az Embraer ebből csaknem 2500, a japán gyártó valamivel ezer alatti példány eladására számíthat, a többin osztozik a Bombardier, a Szuhoj és az esetleg jelentkező más gyártó, netán Kínából.
Az MRJ-90-es ötven éve az első japán utasszállító, amellyel a szigetország ipara jelentkezik: a NAMC YS-11-es repülő hatvannégy személyes két légcsavaros gázturbinás utasszállító gyártása a hetvenes évekig tartott, és a tavalyi adatok szerint már csak négy példány repül belőle a polgári légiforgalomban, viszont van még belőle a japán légierő és a haditengerészet üzemeltetésében, az adatbázisok szerint összesen kilenc példány.
Ugyanakkor lehet, az új típus sikere részben nem is a gépeladásokból, hanem az ipari program végrehajtásából adódik, ugyanis a Reuters elemzése szerint egykor épp az YS-11-es megépítése során sikerült olyan szoros kapcsolatokat kiépíteni a Boeinggal, amelynek köszönhetően ma a japán légiipar az amerikai gépek legfontosabb beszállítójának számít.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
