Küzdelem az entrópiával Vácon

Nem egy év, nem is kettő, köztes idő, mindennapi, véletlenszerű szemügyrevételezés. Vácon járunk, ahol a három évvel ezelőtt izgatottan figyeltük, ahogy a markológép kiemeli az első kanál földet a készülő aluljáró helyén, fúrás, vésés, bontás hangja hallatszott az állomásépületből, friss-szürkén csillogtak a még féktuskóport nem látott betonaljak az őszi esőben a hengerelt kőzúzalékon, találgathattuk, melyik felsővezetéktartó toronyoszlop marad meg, melyik megy a levesbe.

Ragyogó, friss nyáreleji idő volt 2014-ben, amikor az átépült állomást hivatalosan átadták, még sokáig nem derült ki, hogy a túlságosan magasra sikerült perontetők az aluljárólépcsőket csak részben védik meg az oldalról becsapó esőtől és a személyforgalmi vágányok közepére telepített hózentróger biztber-alapú használhatatlansága sem szúrt szemet előszörre az amúgy színvonalas, komfortos kiszolgálást ígérő állomási összképben.

Van a tárgyak életében egy kritikus időszak, melyet, ha átvészelnek, tudható, hogy tartósnak bizonyulnak, ellenben, ha nem, vagy nehezen vészelik át, megdőlt az életrevalóságukba vetett hit. Másfél év ilyen szempontból is sorsdöntőnek bizonyulhat. Ennyi idő alatt kiderül, hogy az aluljáró vasbetonszerkezetének szigetelése megfelelően készült-e el, hiszen már két téli időszak igénybevételét ki kellett bírnia. Sajnos, vannak aggodalomra utaló jelek. Ott, ahol a fényképen a vékony fehér csíkok láthatóak, néhány év múlva valódi cseppköveket fogunk találni.

Rejtélyes jelenség az aluljáróban az oldalfal és a padlóburkolat találkozásánál, bokamagasságban végighúzódó, nedvesedésre emlékeztető sötét sáv. Mivel maga a kőburkolat nem vízáteresztő, még épületfizikai előképzettséggel is csak találgatni lehet az okokat. Félő azonban, hogy az egyenlőre csak esztétikai szintű jelenség idővel anyagkárosodásba megy át.

Az aluljárólépcső mellvédjén látható Nagymagyarország-folt a műanyagbázisú festék és a beton-hordozófelület közötti elégtelen kohézióról árulkodik. Csak türelem kérdése lenne így a teljes falfelületet megszabadítani a festéktől. Aki megcsodálhatta a zürichi főpályaudvar peronjain a nemrégiben épült látszóbeton-lépcsőmellvédek festetlen felületeinek minőségét, joggal teheti fel a kérdést, itt vajon miért kellett többszöri gletteléssel és festéssel vesződni, ha ez az eredmény?

Az aluljáróban a vágányszámot jelző táblák egyszerre tréfásnak és érthetetlennek tűnő rögzítése is csak akkor szúrhatott szemet, mikor erőteljes és szándékos, vélhetően diszkó utáni külső behatásra megszakadt a tábla és a rögzítőkeret közötti folytonosság. Apró, kedves kérdésként feltolakszik, hogy vajon a leesett tábla megvan-e még az állomás valamely elfekvő zugában, vagy a tettesek magukkal vitték zsákmányukat? Amíg az ötéves fenntartási kötelezettség miatt a tartókeretre új tábla kerül, megvizsgálhatjuk, milyen szerepet szántak a rögzítésben a szilikonnak.

Persze, ahol az állomási személyzet szerint egy furcsa állapotban lévő csavarkapocs raktározására a peron térköve a legmegfelelőbb, ott az utazóközönségen sem kérhető számon a hely szelleméhez nem illő viselkedés.

A vasút kezelésében lévő, de az állomás vasútüzemi működésével lazább kapcsolatban lévő terület valódi senkiföldje. A Széchenyi utca felőli főbejáratnál még a nyáron döntötték ki a süllyedő pollert, a képen látható lánc november elején vált a kompozíció részévé.

Megjegyezendő, hogy a poller ép állapotában sem gátolt senkit a gyalogosfelületre történő ráhajtásban, hiszen a szomszédos, 20–25 centiméter magasságú behajtásgátló oszlopokat már rögtön az átadás után kitarolták. Így megnyílt az út az állomásépület előtti Kiss and Ride-behajtó és a 80–100 méterrel odébb lévő P+R között, az újonnan díszburkolattal ellátott gyalogostéren keresztül.

Ez létfontosságú összeköttetésnek bizonyult azok számára, akik túlságosan távolinak tartják a P+R-parkolót, illetve a helyi kocsma üzemeltetőiként bizonyos előjogokat éreznek magukénak. Különösen izgalmas részlet a felújítási projektbe nem tartozó, gödrös-sáros senkiföldje és a gyalogostér kapcsolódási vonala, ahonnan a kényelmes kihajtást a P+R-parkoló gyalogátkelőhelyének süllyesztett szegélye teszi zökkenőmentessé.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Vác város Főmérnökét megkérdezve fény derült arra, hogy a város a süllyedő poller javítási költségei tekintetében perben áll azzal a céggel, melynek járművezetője a kárt okozta. A perek előbb-utóbb véget szoktak érni, azután pedig vélhetően minden tip-top lesz ismét az állomás előtti téren. Feltéve, hogy a romlás virágai addig nem burjánzanak túlságosan el.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!