Magyarrá lett németek az asztalon – 2. rész

Konrád Zoltán   ·   2014.04.15. 12:15
00kicsi

A modellezni kívánt első osztályú kocsi szintén a háború alatt került Magyarországra. Az Index-fórum vasúti személykocsis topikjában a következőket lehetett olvasni Lovász György forrásaira hivatkozva:
„A 117 6565-ös kocsi 1936-ban vagy Görlitzben vagy Breslauban készült (nem egyértelmű, a forgóvázon Görlitz tábla volt). A JDZS-nél 14200-as számon állították forgalomba, majd 1941-ben a MÁV-nál ABau 2703-as számot kapott. 1951-ben Bau 3333, 1954-ben Bau 3497, 1956-ban tévesen Aa 1273 lett, majd a helyes pályaszáma Aa 1408 lett. 1974-től üzemi kocsi 117 6565 pályaszámon. Forgócsaptávolsága 14,85 méter a karton szerint.”

Egyes vélemények szerint a típus azonos volt a német nyolcablakos termes sebesvonati kocsival. A kocsi forgalmi állapotáról fénykép nem maradt fenn tudomásom szerint. Kaptam ugyan egy vonatfuttában készített képet egy ilyesmi típusú szolgálati kocsiról, azonban csak saját használatra, így ezt a kérést tiszteletben kell tartanom. Annyit azonban leírhatok, hogy ami ezen a fotón értékelhető, az a forma, az ablakok száma, feljáróajtó és kapaszkodók helyzete. A tetőn annyi vehető ki, hogy szellőzők nincsenek. Tehát a kiindulási adatok a Bah-kocsikhoz képest meglehetősen szerénynek mondhatók.

Az Aa 1408-as kocsi tehát a jugoszláv vasutaktól került hazánkba, de kérdés, hogy tényleg a fényképen látható kocsi volt-e, ha nem, akkor a JDZS eredetű típus teljesen azonos volt-e a DRG-nél futottakkal. Az azonosságnak némileg ellentmond a leírásban és a PIKO modellen szereplő forgócsaptávolság eltérő mértéke, azonban az adatok nagyon sokszor pontatlanul vannak nyilvántartva. (Ilyen problémával szembesültem a Dnz-kocsi készítésekor, ahol egy szolgálati ex-poggyász oldalára téves tengelytávot festettek.) A kérdést nem tudom eldönteni, ugyanakkor a Quabla Modell korábban kiadott egy hasonló járműből készült üzemi kocsi modelljét – igaz, a hozzáértők szerint nem létező pályaszámon. A rendelkezésre álló információk alapján tehát a típus létezett Magyarországon, csak a kérdés, hogy pontosan melyik pályaszám(ok)on. Pontosabb adatok híján az Aa 1408-as pályaszámot adtam neki. (Ettől függetlenül még járhatok úgy, hogy kiderül, más pályaszámon kellene újra elkészíteni a kocsit.)

Az áldozat

Bármennyire is sajnáltam egy ilyen jó állapotú kocsit tönkretenni, nem volt más választásom. (A Tanú című film jutott az eszembe, ahol az ötvenes években kincset érő disznó levágását elhatározzák Pelikánék:
„– Dezsőnek márpedig meg kell halnia.
És Dezső még azon az éjjelen meghalt…”)

Az oldaláról a festék részben lepattogzott az ablakok kiszedésekor, így a maradékot már kötelező volt eltávolítani. Ehhez találtam édesapám hagyatékából valami régi fékfolyadékot, és egy fülpucoló segítségével a műveletet végre is hajtottam. (Vigyázat, hosszasan nem szabad áztatni, mert egyes műanyagokra káros lehet!)

A kocsiszekrényről fékolajjal távolítottam el a régi festéket. A kép már a tető festése után készült

A tetőszerelvények közül a szellőzőket lereszeltem, de a járódeszkához a közeli szegecs imitáció miatt nem mertem nyúlni, inkább hagytam veszni az élethűséget ezen a téren.

A megváltoztatott nyitási irányú ajtó. A kulcslyuk kötelező tartozéka a zárcímernek

A feljáróajtó nyitási irányát itt is meg kell fordítani. A gyári kilincset le kell faragni, polírozni, és rézből készülttel pótolni. Ezen a kocsin is magam vágtam ki a zárcímert egy 0,1 milliméteres lemezből, majd két 0,4-es lukat fúrtam: egyet a kilincsnek, egyet pedig kulcslyukként. A kapaszkodók most is 0,4 milliméteres félkemény rézdrótból készültek. Mivel a MÁV-nál az ajtók befelé nyíltak, így mindkét oldalukra került kapaszkodó, ami a hivatkozott régi képen is látható.

A szellőzőktől megszabadított és frissen festett tető

A feljáróajtó és a kapaszkodók elkészülte után nézegetve a tetőívet kissé elbizonytalanodtam, hogy ez valóban a sebesvonati kocsi-e, esetleg valami más. Ennek az lett az eredménye, hogy ezt az átalakításomat félretettem, és másba fogtam bele.

Zárcímer, kulcslyuk, kapaszkodó – közelről

Nagyjából egy évig lapult egy dobozban szegényke, mire meggyőztek arról, hogy a kocsi típusával nincsen baj, a hiba a gyártó által kialakított öntvény formájában keresendő. Végül az időközben szintén elkészült újabb Bah és Aa 1600-as, valamint a már ismertetett másik német eredetű kocsival együtt lefestettem, matricáztam, lakkoztam. Természetesen már a jó felirat-elhelyezési formának megfelelően.

A kész Aa 1408-as kocsi oldalról

Az elvégzett munka eredményeképpen a játék kedvéért összeállítottam egy sohasem volt német-magyar vonatot: az 520,075-ös mögé került a Bau 5789-es, valamint az Aa 1408-as. (A MÁV-nál ugyanis – ellentétben a GySEV-vel – nincs arra információ, hogy 520-as mozdony valaha is vontatott volna személyszállító vonatot.

Egy sohasem volt, magyarrá lett német szerelvény

Végül – de nem utolsósorban – segítőim voltak: Kabai Zoltán (fotó), Szabados Roland (matricák), Bedőcs Tamás (ablakok).

A két, magyarrá lett német kocsi együtt

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek