Majd másfél milliárd dollár égett a beton mellett

Guam szigetén, az Andersen légibázison 2008 február 23-án rutinműveletek zajlottak, már amennyire lehet rutinból végezni azt a kemény és bonyolult munkát, ami a B-2-es bombázók repülésének előkészítése jelent.

Azon az öt évvel ezelőtti napon nem harci bevetésre indították a gépeket, hanem időleges szolgálat után csak átrepülésre az 509-es bombázóezred B-2-esek eredeti bázisára, a Missouri állambeli Whiteman légitámaszpontra.

A világ leghatékonyabb támadó eszközéről van szó. Az úgynevezett nehezen észlelhető repülőgépek kategóriájában a korai F-117-es után végre sikerült megalkotni azt a gépet, amelynek jó repülési tulajdonságait már nem kellett feláldozni annak érdekében, hogy a radarok számára gyakorlatilag felfedezhetetlen maradjon. Teljes titokban fejlesztették, a Northrop Grumman több alkalmazottja került börtönbe, amiért valahonnan valakik sikeresen megkörnyékezték őket a B-2 jónéhány, azóta sem nyilvános szerkezeti és üzemeltetési jellemzőjének a megszerzésére.

23 milliárdot költöttek a fejlesztésére 1989-ig. Amikor 1988-ban az első példány megjelent a nagyközönség előtt Palmdale-ben, csak bizonyos szögekből lehetett lefotózni. Az alapvető karakterisztikája így is nyilvánvaló volt: egy szépen formált vezérsíkok nélküli gép, a Northrop egykori csupaszárny konstrukcióinak reinkarnációja, digitális fly-by-wire kormányzással.

11 ezer kilométeres a hatótávolsága, de ezt légitankolásokkal gyakorlatilag bármekkorára meg lehet növelni, a kétfős személyzet a hosszú repülések alatt pihenhet, toalettet használhat, étkezhet is a gépen, a pilótát és a bevetési parancsnokot szükség esetén egy harmadik tiszt is kiegészítheti a fedélzeten.

A gépből újabb és újabb költségvetés-túllépések és az ezekre adott megszorító válaszok után végülis csak 21 példány készült. Első harci bevetése 1999-ben a koszovói háborúban volt, a balkáni célpontokat egyenesen a Whitemanen felszállva támadták a stratégiai bombázók. Ugyancsak bevetették őket Irakban és Afganisztánban. A 2003-as iraki háború során volt alkalma a gépnek egy 50 órás bevetést is végigrepülni, de a légierő végülis úgy döntött, érdemesebb az ilyen szuperhosszú repülések helyett előretolt bázisokon is kialakítani a gépek tárolásához és felkészítéséhez, a különleges radarhullám-elnyelő bevonat javításához szükséges klimatizált hangárokat.

Guamon tehát azon az öt évvel ezelőtti napon a hazarepülés volt csak a feladata a két lopakodónak. Az első rendben el is emelkedett, a második, a Spirit of Kansas azonban az ezredparancsnok tömör összefoglalója szerint túl korán és túl nagy szögben emelkedett el, majd  átesett, a bal szárnyával érintette a pályát, balra lefordult, és mielőtt a földbe csapódott volna, a kéttagú személyzet sikeresen katapultált: egyikük azonnal elhagyhatta a kórházat, a másik egy ideig ápoltásra szorult. Az anyagi kárt 1,4 milliárd dollárban állapították meg, ami ahhoz képest visszafogott becslés, hogy a gépek példányonkénti értékét általában kétmilliárd dollárban jelölik meg.

A baleset oka a vizsgálat szerint a szenzorok megbolondulása volt. A szigeten uralkodó időpjárás, a repülés előtti időszak hatalmas esőzései miatt a pára lecsapódott a közönséges pitot-csövek helyett alkalmazott, a burkolatba épített érzékelőkben, amelyek egy része hamis sebesség- és állásszög-adatokat továbbított a repülésvezérlő számítógépek felé, annak ellenére, hogy felszállás előtt a pilóták észlelték a problémát, egy földi szerelő pedig megpróbálta megtisztítani az érzékelőket. Nekifutáskor ennek ellenére a 24 szenzorból négy hibásan működött.

A téves sebességadat miatt a pilóta a gépet a szükséges 145 csomós sebesség helyett 133 csomó elérésekor próbálta elemelni. A repülésvezérlő számítógép ugyanakkor a téves nyomásadatok miatt úgy érzékelte, hogy a gép orra túlságosan alacsonyan van, és ezért automatikusan 30 fokra emelte a gép orrát, ezért esett át a B-2-es. A pilóták az utolsó pillanatig próbálták megmenteni a bombázót, de másodpercekkel a becsapódás előtt helyesen döntöttek a gépelhagyásról.

A Guam szigeti baleset óta a B-2-esek súlyosabb események nélkül repülnek és változatlanul fontos szerepet játszanak az amerikai katonai műveletekben, legutóbb a líbiai konfliktus során is volt bevetésük. A gépek több modernizációs folyamaton estek át, a legközelebbit most tervezi a Northrop, többek közt azzal a céllal, hogy egy bevetésen a bombázó egyszerre többféle fegyverrel több feladatot teljesíthessen.

2010-ben Guamról kivonták a B-2-eseket, de tavaly késő ősszel egy hadgyakorlat során ismét megérkezett néhány Spirit az Andersen bázisra, és sokak szerint gyanítható, hogy a stratégiai jelentőségű Kína, és Korea könnyebb elérhetősége érdekében a légitámaszponton megint állandóan állomásoznak majd a lopakodó bombázók.