Repül az új tanker, ez már az igazi KC-46!

Négy órányi repülés, 35 ezer láb elért csúcsmagasság, a hajtóművek és a kormányrendszerek lepróbálása: röviden így lehet összefoglalni az amerikaiak új légi utántöltő típusa első „igazi” példányának első repülését. A Boeing az everetti Paine Field repülőtéren, a szélestörzsű gépek gyártóhelyén próbálhatta ki végre, komoly csúszások után a levegőben is, a tankertender győztesét, a 767-es bázisán fejlesztett gépet.

A  légi utántöltő egy demonstrátora már volt a levegőben, sőt, 2004 decembere óta 150 órányi tesztrepülést is végrehajtott, de az még egy eredeti, teherszállító 767-es átalakításával készült, a teljes felszerelés nélkül. Ezen a gépen viszont már rajta van a merev töltőcső a farokrészen éppúgy, mint a tömlős-kosaras utántöltő rendszer egy-egy gondolája a szárnyak alatt.

Következhetnek a stabilitási tesztek, az áramlási viszonyok feltérképezése valóságos körülmények között a töltőcső és a gondolák körül, ki kell próbálni a merev cső aerodinamikáját, „vezethetőségét”, hiszen amikor ebben a szisztémában történik a légitankolás, akkor a KC-46-os személyzete irányítja a „boom” repülését. Ugyancsak végre kell hajtani a teszteket a tanker szállítógép-funkciójában is. Majd a későbbiekben sor kerül az első éles, eleinte „száraz”, majd tényleges üzemanyag-töltéssel zajló próbákra is a kerozinra éhes harci gépekkel, először az amerikai légierő típusaival, ezeket a berepüléseket jövő évben le is kell zárni.

Az első KC-46-os repülése egy igen hosszú, sőt, váratlan fordulatokkal teli tender illetve fejlesztés fontos szakaszának lezárása. A légierő igényei szerint kiírt versenyt ugyanis első fordulóban az óceán túloldalán fejlesztett, az A330-as bázisán készült Airbus-tanker nyerte, de azt az eredményt végül megsemmisítették és új tendert írtak ki, amelyen már a Boeing pályázata győzött.

Az okok nem annyira egyértelműek, mint ahogy azt az európai oldalról szokásos emlegetni, leginkább azt hangsúlyozva, hogy az MRTT nagyobb teljesítményű, sokkal több üzemanyagot és hasznos terhet szállíthat, mint a KC-46-os. Viszont elsősorban épp a két gép eltérő méretei okoztak gondot az amerikaiaknál, az MRTT rendszerbe állításához ugyanis át kellett volna építeni a tankerflotta teljes kiszolgáló rendszerét az összes bázison, míg a KC-46-os jól üzemeltethető a most használt, a Boeing 707-es bázisán készült KC-135-ösök helyett illetve mellett a jelenlegi infrastruktúrával. Az persze ezen túl is világos, hogy a 179 gépre szóló rendeléssel a hazai repülőgépipar került komoly pozícióba.

Az utolsó, nyári híradások egyébként arról szóltak, hogy a KC-46-os első repülését éppenséggel az üzemanyagrendszer valamiféle technikai problémája hátráltatja. A tüzelőanyag-rendszer ennek a géptípusnak az esetén duplán fontos, egyrészt a légi utántöltési funkcióban, másrészt a gép saját hajtóműveinek táplálásában. Ezt kellett megoldani ahhoz, hogy a gép megkapja az első felszálláshoz szükséges hatósági engedélyeket.

Vagyis a program, hasonlóan szinte az összes nagygépes fejlesztéshez Európában, Amerikában vagy másutt, nem várt technikai problémákkal kellett, hogy megküzdjön és a nyári bejelentés szerint ez a Boeing számára eddig félmilliárd, más számítási metódus szerint már egymilliárd dollárnyi túlköltekezést jelentett az eredeti tervekhez képest. A hatalmas összeg azonban csak a céget terheli: a szerződés szerint ugyanis a rögzített 4,4 milliárdos fejlesztési költségen túl minden további ráfordítást a Boeing kell, hogy álljon, 2017-re pedig a légierő meg kell, hogy kapja az első tizennyolc hadra fogható példányt.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!