Shoreham-tragédia: a Hunter, a pilóta, a végzetes looping

Szombaton még csak hét halottról számoltak be a hatóságok, vasárnap estére már tizenegyre nőtt az áldozatok száma, tizennégy a sérülteké, de még mindig lehetséges, hogy újabb holttestekre bukkannak – jelentette a rendőrség azután, hogy Brighton közelében, egy környékbeli kétpályás gyorsforgalmi útra, illetve annak lámpás kereszteződésébe csapódott a Shoreham Airshow-n bemutatót tartó repülőgépek egyike.

A forgalmas A27-es illetve a csomópont mellett sokan ugyancsak a repüléseket figyelték, a gép pedig, a szabályoknak megfelelően, a bemutató vonalától (display line, ezalkalommal a 20-as pálya) valamivel távolabb, a reptér munkaterületén kívül hajtotta végre a végzetesnek bizonyuló loopingot.

A gép egy Hawker Hunter T7 típusú egykori vadászgép volt, civil tulajdonban és üzemeltetésben. Az 1900 példányban épült Hunter az ötvenes évek fontos és sikeres típusa volt, vadászgépként, földi támadó és felderítő szerepkörben egyaránt repült. A RAF mellett számos külföldi légierő is használta. Magyarországon is többször láthattuk a típust több repülőnapon: a svájci Patrouille Suisse bemutató csoport, amely jelenleg F-5-ösökkel repül, előtte 1964-tól 1994-ig Hunterekkel tartotta a bemutatókat. A svájciak egyik gépe a típusváltás óta egyébként a jelenleg bezárt szolnoki repülőmúzeumban volt látható.

A Shoreham Airshow közben lezuhant példány, a WV372 jelzésű gép, 1955-ben készült, a RAF kötelékében repült, és a ritkább kétüléses változat volt. 1971-től a légierő egyik kiképző bázisán használták, majd átment a haditengerészet üzemeltetésébe. 1996-ban vonták ki a szolgálatból, 1997-ben felújították és azóta használják légibemutatókon. A gép a milliárdos Graham Peacock, egy benzinkúthálózat tulajdonosa gyűjteményének darabja volt.

Pilótája, a 12 ezer repült órával rendelkező, 51 éves Andy Hill korábban a RAF-nál szolgált, Harriereken is repült, Jet Provostokon oktatott, majd a légierőtől kilépve a British Airways pilótája lett, 340-esen, 757-esen és 767-esen volt kapitány.

Mindeközben egy kis cégnél is tevékenykedett, saját építésű egymotoros RV-8-asával légiharc-bemutatókat repült, és ezzel a géppel is fellépett repülőnapokon. Hill a hatóságok által meg nem erősített hír szerint egyike a baleset túlélőinek. Nem katapultált, ezt a felvételek egyértelműen igazolják, eszméletlen állapotban húzták ki a már égő gép pilótafülkéjéből, életveszélyes állapotban kezelik kórházban.

A szerencsétlenségről több fotó és videofelvétel is készült, ezeken azt látni, hogy a gép, mint korábbi repülőnapokon is, egy loopingot hajt végre, azonban a bukfenc lemenő ágában a repülőgép hosszú ideig nem emelte az orrát, csak nem sokkal a föld felett. Azonban a magassága ekkor már nem volt elég a manőver befejezéséhez és a földnek ütközött. Szemtanúk is úgy írják le, hogy valami oknál fogva a gép nem tudott kijönni a manőverből.

A brit repülésbiztonsági testület, az AAIB vizsgálata természetesen megkezdődött, és a történtek után két nappal korai lenne bármit feltételezni a baleset okáról. Annyit tudni, hogy egyes szemtanúk feltételezése szerint a gép hajtóműve nem adott elég tolóerőt ahhoz, hogy a Hunter kijöjjön a zuhanásból, de vannak, akik azt feltételezik, hogy a pilóta lett rosszul és ezért késett a loopingból való kivétellel. Olyan szemtanú is akadt, aki szerint a gép már a looping tetején átesett. Az is kérdés természetesen, hogy megfelelő sebességgel és elégséges magasságban repülte-e a loopingot a pilóta.

A függőleges figurák kiszámítása mindig is érzékeny pontja volt a bemutatóknak: 2003-ban a Magyarországon szintén látott Thunderbirds kötelék egyik F-16-osa ütközött a földnek hibás magasságmérő-állítás miatt, amelynek következtében az orsóval megtetézett looping (Split S) lefelé menő ágát túl alacsonyan kezdte a pilóta, aki viszont hihetetlen reflexekkel kevesebb mint egy másorperccel a becsapódás előtt sikeresen katapultált.

A mostani baleset vizsgálatáról annyit tudni, hogy az érinti a pilóta állapotát éppúgy, mint a gép – eddigi hírek szerint amúgy kifogástalan – műszaki állapotát, annak részeként pedig az üzemanyagrendszert is. Egy egykori kivizsgáló úgy nyilatkozott, elképzelhető, hogy valamiért a kritikus pillanatokban a hajtómű nem kapott üzemanyagot.

Az egyik legismertebb repülésbiztonsági szakértő, David Learmount a fotók és videók alapján állítja, nem valószínű, hogy a gép kora és a szerencsétlenség bekövetkezte között szoros összefüggés lenne, egyértelműen cáfolhatók azok az állítások, amelyek szerint a Hunter már a levegőben szétesett volna, leváltak volna a szárnyai. Learmount ugyanakkor azt is elmondta: különleges szerencsétlenség volt, hogy a gép épp egy zsúfolt közútra csapódott, a légi bemutatókon ugyan előfordulnak balesetek, de rendszerint ezek csak a pilótát magát veszélyeztetik.

Az előírások a légi bemutatók végrehajtására az Egyesült Királyságban rendkívül szigorúak, és éppen azt szolgálják, hogy a nézők számára a repülőshow semmiképp se jelentsen kockázatot. Az iho/repülés szerkesztője például ott volt 1993-ban Fairfordban, amikor két orosz MiG-29-es ütközött a levegőben, de mivel a szabályoknak megfelelően a display line túloldalán voltak, egyikük sem a nézők felé zuhant. Ugyancsak tanúja lehetett annak, amikor egy másik vadászrepülő-bemutatót azért tiltottak le Farnborough-ban, mert a pilóta a show előtti kötelező próbarepülésen átlépte a display line-t, és a repülésbiztonsági testület nem engedte, hogy a programját bemutassa a nézők jelenlétében is.

Ezen a videón a tavalyi Shoreham Airshow részleteként látható ugyanaz a gép, hasonló program lerepülése közben, probléma nélkül...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!